Sokan ekézték a hamarosan a Fradihoz aláíró védőt, hogy miért mondott nemet Dárdainak és választotta Nigériát. Hát most mindent elmesélt, és meg fogod érteni a döntését.

Még nem írt alá a Fradihoz a holland Heerenveentől érkező védő, de ez már csak órák, napok kérdése. Ám mielőtt hazajön, tisztázott valamit.

Az összes magyar utánpótlás-válogatottban játszó nigériai-magyar középhátvéd a felnőttek közé már nem jött, hiába volt csábító például egy Eb-szereplés. De mire fel ez a dac? Miért épp a legjobbak közé nem akart már jönni? A 24 éves Otigba Kenneth most először mindent kitálalt a Nemzeti Sportnak.

Nem akart erről a sérelmeiről beszélni, de végül csak kihúzták belőle. Mostantól máshogy fogsz ránézni.

Amikor Dárdai felhívta, kért egy nap gondolkodási időt, nem számított a meghívóra, másnap visszahívta és elmondtam, Nigériát választja. Dárdai pedig megértette a döntését. Otigba ennek ellenére természetesen nagyon örült a válogatott Eb-sikerének, de akkor sem bánta meg.

“Nem az alapján döntöttem, hogy mondjuk melyik válogatott az erősebb. Teljesen más volt az alapja.”

A miértre fájdalmas sztori bukkant elő.

Kisgyerekként elszakítottak az édesapámtól. Négyévesen költöztünk Magyarországra. Bár édesanyám magyar, édesapám nigériai, nem beszélt magyarul.

Én pedig úgy fogtam fel, hogy főleg vidéken – mert apám nem kaphat állást, nem tud dolgozni – nem lehet külföldiként élni. Hiányzott Nigéria, és édesapám volt a kapocs. Ő maga volt Nigéria. Nem kapott munkát, el kellett hagynia az országot. Amikor elment, úgy éreztem, mintha minden elveszett volna.”

Nyolcéves lehetett, amikor elment az apja, ami nagy trauma volt neki, hiányzott a kapcsolatuk, a gyerekkora legmeghatározóbb időszaka volt.

Serdültem, kaptam néhány pofont az élettől, de nem tudtam vele megbeszélni, nem tudott segíteni nekem, mert nem kapott vízumot, és anyagi okok miatt nem találkozhattunk. Ez viszont egész életemben motivált, emiatt jutottam el idáig. Megmondtam édesanyámnak, ha lesz elegendő pénzem, apa jön egyből. Mindent megteszek érte.

Amikor a Heerenveenhez került, 16 évesen, a szerződésbe belevették, hogy a klubnak minden évben el kell hívnia az édesapját, és így is lett. Szereztek vízumot, kifizették a repülőjegyét, és végre találkozhattak. Az édesanyja azt szerette volna, ha magyar válogatott lesz, de rá bízta a döntést.

„Én pedig tudtam, hogy apám miatt Nigériát kell választanom. Tudom, mennyire boldog és büszke lenne, ha nigériai válogatott lennék. Az sok mindenért kárpótolná, még ha az elveszett éveket nem is lehet semmissé tenni.”

Sok mindennel találkozott már az életében, előfordultak összezördülések.

„Volt, aki azzal érvelt a pályán, hogy egy néger ne magyarázzon neki. Ezt nem lenne szabad megengedni. Gyerekként nehéz feldolgozni, megemészteni, ezzel szemben nem tudtam magam megvédeni, és az édesapám sem volt mellettem, hogy megvédjen, vagy elmagyarázza a történteket.”

Most már tudja kezelni ezeket a helyzeteket, ha most a bőrszínéről kezdene magyarázni, nem foglalkozna vele. De ezért sokat kellett harcolnia, magával is, a világgal is. Hogy Otigba nem Magyarországot választotta, az nem az ő hibája volt, hanem elsősorban a közegé, ahol felnőtt, a közegé, amely kiveti magából az idegeneket.

Itt tudod elolvasni a teljes interjút.

(Fotó: MTI / Kovács Tamás)

És ezt olvastad már?
Haaland jó arc volt, beállt labdázgatni a marbellai strandolókhoz
Egyetlen stílusos teraszról sem hiányozhat ez a kiegészítő