A flaszterből kinőtt sport látványos, veszélyes és komoly erőnlétet ad annak, aki műveli. A hazai mozgalom vezéralakjával, Kocsis Ábellel pörgünk egyet..
Nem mozgásforma ez, nem is edzésmódszer, hiszen az akadályok leküzdéséhez és a számtalan technikai fortély elsajátításához sem egyetlen módszer vezet. Mindenki más utakon jár, és mindegyik megoldás megfelelő a cél érdekében. Itt nincs egységesség, a változatosság gyönyörködtet. Amikor fel-felbukkannak, azonnal kivívják a környezet csodálatát, hiszen megdöbbentő az ügyességük, erejük, pontosságuk és az ezeket összekötő bámulatos könnyedség és elegancia. Bármilyen tereptárgyban meglátják az akadályt, és megtalálják annak leküzdési módját. A birtokbavétel látványos ugrásokkal, szaltókkal és a legkülönfélébb utakon történik.
A világ egy edzőterem
Ez a parkour, avagy Free Running
Ez az irányzat is saját testsúlyos mozgást takar, akrobatikus és erőelemekkel. A Street Workouthoz hasonlóan a parkour művelői is földalatti közösséget alkotnak. Újabb hasonlóság, hogy mindkét csoport a szabad stílus képviselője, mozdulataik egyedi koreográfiába rendeződnek. A nagyvárosok szülték őket. A Free Running is inkább jellegzetes szemléletmód, inkább életstílus, mint extrém sport. A parkour mibenlétéről, elterjedéséről és hazai körülményeiről az irányzat hazai jeles képviselője, Kocsis Ábel igazított el minket.
Az „ugrálás” anatómiája
Ábel nem mindennapi sportmúlttal vágott bele az ugrálásba. Ötéves korában kezdett cselgáncsozni, ahol egészen az élsportig vitte, többszörös magyar bajnokká lett. Itt szerette meg az erőt és stabilitást, állóképességet és a saját testsúlyos edzés szépségét. A parkour-ben elengedhetetlen esések, tompítások is a vérévé váltak a dzsúdóban. Nyolc évvel később, tizenhárom éves korában jött a fordulat, amikor megnézte a Yamakasi című filmet. Lenyűgözte a filmben látott szépség és erő. Lelkesen kezdte gyakorolni a látványos mozdulatokat. Az áttörést a bő egy évvel későbbi országos találkozó hozta, ettől kezdve egyre komolyabb odaadással fordult a műfaj felé.
Buli, kaland, parkour
Könnyű lenne filozófiát vetíteni az ugrálás mögé. Elmondhatnánk, hogy milyen fontos az akadályok átlépése, a nehézségek leküzdése, és kiemelhetnénk ennek elemi hatását a gondolkodásra és a személyiségfejlődésre. Ábel azonban nem akar ilyen párhuzamokkal élni. Úgy véli, mindenki más céllal vág bele a parkour gyakorlásába, minden képviselőjük mást szeret benne.
Van, aki nem mindennapi edzettségért, és van, aki a kaland kedvéért. A jó társaság és a buli is nagy hajtóerő. Mások a határaikat kívánják átlépni, keresik tulajdon teljesítőképességük maximumát. Összetett dolog ez. Ábelt a kezdeti időben az önfejlesztés, képességeinek csúcsra járatása motiválta, ám ma már az öröm a legfőbb számára, amit mozgás közben érez.
A parkour típusai
Az ugrálásnaktöbb ága is van. Talán a legalapvetőbb, amikor a szabadstílusú koreográfia az A pontból B pontba való eljutásról szól, ebben pedig a cél a gyorsaság. Egy másik irányzatban a megtett úton a mozdulatok szépségére esik a hangsúly. A technikai ág esetén pedig a nehéz gyakorlatokat, az igazi kunsztokat emelik ki. Ezek mellett létezik egy táncelemekkel vegyített komplex ág is, melyben a kunsztokat a breaktáncból átemelt mozdulatokkal színesítik. Ábel valamennyi verzióban kipróbálta magát. Sokáig az első volt a kedvence, mostanság azonban az utolsóban kíván kiteljesedni.
Célozni tudni kell
Az esztétikus, játszi könnyedséggel bemutatott mozdulatok mögött hosszú évek kitartó munkája áll. Fokozatosan kell felépíteni a teljesítményt. Az edzéseket az alkalom és a terep határozza meg, nincs szigorú edzésterv, a koreográfia alkalomról alkalomra, terepről terepre változik. A fellendüléseket, ugrásokat, szaltókat és egyéb akrobatikus mozdulatokat több ezerszer hajtják végre, míg tökéletesre csiszolják azokat, a végeredmény jól felépített koreográfia. Az edzés viszont teljesen más, és csak akkor futnak, ha menekülniük kell. Viccesen hangzik, de sajnos igaz. Nem mindenki bámulja őket elismeréssel, előfordult már az is, hogy rendőrök megverték őket.
A Free Runnerek szinte kizárólag saját testsúllyal edzenek. Ne gondoljuk, hogy ez hátrányt, alacsonyabb erőszintet jelent. Ábel 70 kg terheléssel (ami a saját testsúlyának felel meg) könnyedén tud tolódzkodni, pedig sosem nehezíti súllyal a gyakorlatot. Súly nélkül 66 ismétlésre képes. Érdekes történetet osztott meg velem, ami jól példázza az elkötelezettséget: néhány évvel ezelőtt volt egy vállbántalma, valamit azonban edzeni kellett, használni, legalább a másik karját, így elkezdte gyakorolni az egykezes húzódzkodást. Mire levették róla a gipszet, már magabiztosan elsajátította ezt a hírhedten nehéz gyakorlatot.
Edzésmennyiség
Pályája hajnalán heti öt–hat alkalommal edzett, mindig újabb utakat keresve. Most már csak heti kettő–négy alkalommal gyakorol terepen, egy napot pedig edzőtermi felkészülésnek szentel. A Honvéd tornaterme tökéletesen alkalmas a parkour gyakorlására, hiszen a nehezebb ugrások bevezetéséhez jól jön egy szivacsgödör.
Éjszakai küldetésen
A gyakorlott parkour-os ösztönei nagyon fejlettek. A srácok szinte fanatikusak. Amikor átlagemberként napi ügyeiket intézve utaznak a városban, éberen vizslatják a birtokba vehető, leküzdhető új területeket, amiket egy night mission keretei között testközelből is tesztelnek. Az évek során kialakul egy belső irányzék, mely alapján pontosan meg tudják mondani, milyen távolság ugorható meg, a tereptárgy koordinátái mennyire illeszkednek egyéni képességeikhez. Már nem kell kicentizni a távolságot, a második természetükké lett célzás a legtöbbször megbízható. Ábel különösen tökélyre fejlesztette ezt a képességet, melyet az irányzat művelői „precíznek” neveznek.
A hazai szubkultúra
Amikor Ábel elkezdte az ugrálást, a mozgalom jó, ha száz főből állt. A videomegosztókon fellelhető anyagokon kívül nem nagyon volt kitől tanulniuk. Azóta sok minden változott, köreik ma már ezer főt számlálnak. A profik felkarolják a feltörekvő ifjúságot, így a fejlődés is jóval könnyebb, van kitől ellesni a kunsztokat és trükköket.
A közösség az alulról szerveződő underground mozgalom iskolapéldája. Speciális szubkultúra ez, a bennfentesek számára már az öltözködésből (a funkcionalitás és a praktikum a lényeg) kiderül, ha rokonlélekkel találkoznak, olyankor pedig elég egy biccentés, egy cinkos összekacsintás.
A magyar atléták sikeresek,
Annak ellenére, hogy sokan korán feladják, abbahagyják az ugrálást, számuk töretlenül nő, sokan külföldön is szerencsét próbálnak. Ábel két alkalommal is második helyezést ért el egy világversenyen, sok fellépést is vállal, ahol értékelik akrobatikus képességeit és maximális profizmusát. A szereplések, filmforgatások mellett a kaszkadőrködésbe is belekóstolt. Legnagyobb célja azonban az oktatás: szeretné tanítani az ifjú nemzedékeket, minden vágya, hogy átadja tudását. Szíve mélyén egy merész álmot dédelget, egy kifejezetten parkour-osok számára kialakított edzőterem létrehozását, ahol céljait megvalósíthatja, otthont és fejlődési lehetőséget nyújtva az egész közösségnek.
A Yamakasi-film óta a sportág nagyot lépett előre, mind technikailag, mind népszerűségben. A filmet újranézve azok a trükkök, amik nem is olyan régen még olyannyira motiválták a fiatalságot, ma már csak nosztalgikus érzéseket keltenek. A fejlődés bámulatos, reméljük az irányzat népszerűsége is töretlen marad.
(Fotó: Adam Lachner, Tóth István)