Még a legutóbbi barcelonai, 2–2-re végződő Clásico után gondoltam egy jegyzetre a fenti címmel. Real Madrid-szimpatizánsként elég irritáló volt, ahogy Marcelo felrúgása után Marco Asensio rögtön égnek emelt kezekkel reklamálni kezdett, ahelyett, hogy az éppen elé csorgó labdát becsűrte volna a kapuba. Lőtt ennél sokkal nagyobb gólt is, ez neki lényegében ziccer lett volna:

Igen, tudom Asensio szomorú történetét, 15 évesen elveszítette az édesanyját, aztán elsírta magát, amikor leigazolta a Real, mert rá gondolt. Talán a legnagyobb tehetség a korosztályából, bemutatta például a tökéletes lövést, ugyanabban a stadionban, még a Szuperkupa-döntőn:

Mégis 22 éves korára eljutott oda, hogy a potenciális góllövés helyett a bíróval foglalkozzon, és eszébe se jusson továbbvinni az akciót. Különösen bosszantó ez az előző idény második feléhez képest, amikor Zidane csapata hosszú idő óta a legszimpatikusabb Real volt: csúcsfoci, elképesztően erős B-csapat, egy mindenkiért, mindenki egyért.

Végül az elképzelt posztból nem lett semmi (illetve mégis, nagyjából a fenti rész lett volna); gondoltam, egy ilyen pillanata bárkinek lehet, feszült meccs volt, akkor úgy döntött, legközelebb talán másképp, majd Zizou elbeszélget vele, stb.

Azóta viszont a (foci)történelem túllépett Asensión. Természetesen Sergio Ramosról és a BL-döntőről beszélek.

Ez kritikus pont, mert elkezdhetünk elemezni, és az idők végezetéig strigulázhatjuk, mikor kinek, merre tévedett a bíró, ki kivel szabálytalankodott, mennyire súlyosan, és mekkora jelentősége volt annak az adott meccs és/vagy a továbbjutás szempontjából. Nyilván semmi értelme.

Számos érvvel találkoztam a Ramos–Szalah-konfliktus után, még Ramost felmentőkkel is (Szalah kezdte; taktikai fault volt, az adott játékhelyzetet figyelembe véve ezt kellett tennie). Azért az Európai Cselgáncsszövetség ironikus állásfoglalása után lezárhatjuk ezt a vitát.

European Judo Union on Twitter

Waki-gatame is a dangerous technique. That's why it is not allowed in Judo to use for transition to ne-waza. What do you think about this foul yesterday evening in the #UCLFinal between #RMALIV?

Bárhogy is, végeredményben

Ramos kiiktatta az ellenfél legjobbját a Bajnokok Ligája döntőjében.

Teljesen egyértelmű, hogy onnantól új meccs kezdődött. Valószínűbb, hogy a Pool ledarálta volna magát így is, és a Real sem lett volna olyan fogalmatlan 90 percen át, mint az első harmincban, de

valójában nem tudhatjuk, mi történt volna. És már sosem fogjuk megtudni.

Pedig normális esetben az lett volna A BAJNOKOK LIGÁJA-DÖNTŐ. Eltérő stílusú csapatokkal, teljesen más karakterekkel, egy egyértelmű underdoggal, aki mégis életveszélyes. Hosszú évek óta a legjobb döntő lehetett volna. Szalah nélkül egy szánalmas edzőmeccs lett belőle, egyszerűen nem volt értelme nézni.

Ragii - FOLLOW ME :) on Twitter

Full Video: Sergio Ramos laughing after injuring Mo Salah. Disgraceful. #RealMadrid #Liverpool #UCLFinal2018 #UCLfinal #Ramos #Salah https://t.co/LxpwMFCWhL

Amikor eldőlt, hogy az egyiptomi nem folytatja, keserűséget éreztem, és hitetlenkedtem: így dől el? Ezzel lett vége? Ha az aznapi Realból kivettük volna a legnagyobb sztárt, Ronaldót, talán fel sem tűnt volna. Kroos, Modric, Marcelo és Bale (csereként) is többet tett hozzá a meccshez. (Ramos pláne.) A Liverpool Szalah nélkül csak vergődött.

Na most az, hogy mit éreztem én, eléggé lényegtelen. De ha az objektívebb Real-drukkerek azt érzik, hogy elvették tőlük a döntőt, a szórakozást, a fair győzelem esélyét, akkor mi a helyzet a semlegesekkel, és pláne a Pool-szurkolókkal? Egyszerűen nem történhetne meg, hogy így érjen véget, így vérezzen ki egy ekkora téttel bíró focimeccs. Képzeljük el, hogy a vébén egyszerűen lerúgják Messit, gondolván, ő legalább kettőt ér, ha ki is állítják a tettest, még mindig jobban járunk. Hideglelős cinizmus.

Ez nem szurkolás kérdése, egyszerűen nem lehet, nem lehetne ilyen a foci.

Ezzel el is jutottunk a bevezetőben ígért tágabb perspektívához. Szalah kiválásakor beugrott a 2016-os Eb-döntő, ahol speciel Ronaldót vette ki a meccsből Payet.

Megint csak ugyanaz az érzés (a különbség, hogy a portugálok végül mégis győztek). Szóval akkor ez lesz az új trend? Az eleve röhejesen hangzó taktikai szabálytalanság 2.0-s változata, a taktikai likvidálás?

Nyakunkon a vb, és már előre ott vannak a félelmek: hány ilyet látunk majd, hányszor fújnak a játékvezetők az esélyesebbnek? Mert az a tétel, hogy "a bírók a Real Madridnak fújnak" nem teljesen igaz. Ez egyfajta hatalmi kérdés: tegye fel a kezét, aki látott már éles helyzetben az esélytelenebb csapat javára tévedő bírót! Ha volt is ilyen valaha, milyen arányban áll ez azzal, amikor a nagyoknak kedveztek? Megint csak ne soroljunk példákat, mert itt ülünk napok múlva is, mélyvénás trombózissal. Csak illusztrációnak:

Bármilyen hülyén hangzik is, a focit szerető és valamennyire értő (mindegy milyen) szurkolóként kiábrándítóak ezek a jelenségek. Akkor is, ha nem csak a focira jellemző ez. Megint csak kilátástalan lenne azon filózni, hogy az élet más területeit hogyan szövik át hasonló visszásságok. A lényeg, hogy fociszurkolóként

pontosan tudom, mennyire csodálatos játék (lehetne) ez, és elég nehéz elviselni a Ramos–Szalah-féle esetek után a kívülállók teljesen jogos gúnyolódását.

Klassz lenne, ha a vb alatt milliók szeretnék meg a focit, találnának kedvenc csapatot maguknak, drukkolnának a vb után is. Talán majd Ramos nyugton marad, a videobíró pedig besegít. Talán.

Egyébként pedig a BL-győzelmek száma nem legitimizálja a Ramos-féle hozzáállást. A fanatikus realosok is őszintébben örülhetnének a 13.-nak, ha Szalah végig a pályán marad, netán gólt is lő, de jön Bale, villan Ronaldo...

Szegény walesi hiába ollózta élete gólját, már egy hét eltelt a döntő óta, és még mindig egy sunyi hentesről beszélnek a szurkolók. Hát kinek hiányzik ez?