Lackfi János talán az egyetlen magyar költő-író-műfordító-tanár, aki korábban profi cselgáncsos volt, ezért senki nem tud olyan irodalmi szinten dzsúdóközvetítést kritizálni, mint ő. Nem is fogta vissza magát.
Mióta nem csak sportmeccsek, hanem sportközvetítések is vannak a világban, már nem csak a bíró vak és hülye, hanem a riporter is, főleg, ha fotelből vagy kanapéról hallgatjuk a ténykedését. Persze iszonyú nehéz lehet élőben százszázalékosan teljesíteni, pontosabban lehetetlen, bakik, szerencsétlen mondatok bele is férnek, ha úgy vesszük, még színesítik is a közvetítést.
A felkészületlenségre viszont nincs mentség, a riporter dolga, hogy egyrészt értsen az adott sportághoz, másrészt ne annyi információból dolgozzon, amennyit a laikus tévénéző is lát a képernyőn.
A riói olimpiai eddigi leghangosabb kommentátorügye az az úszó előfutam, ahol az öt versenyzőből Knézy Jenő csak azt az egyet nem említette, aki nyert, és aki éppen az a Szíriából menekült lány, akivel a világsajtó már az olimpiai előtt is a legtöbbet foglalkozott a menekültcsapatból, a történetét megismerve teljesen érthető módon.
Tehát ha sportszempontból nem is annyira lényeges, hogy ki nyer egy előfutamot, ahonnan úgyse jut tovább (bár a nem érdekes, ki nyer egy futamot még leírva is kicsit furcsa, akkor minek közvetíteni), újságírói-szakmai szempontból kifejezetten figyelni kellene, hogyan szerepelnek a menekültek, különösen Juszra Mardini. Ha ezt technikai ok nehezíti, akkor azt kell bemondania a riporternek, ha netán felsőbb utasításra vagy belső késztetésből nem teszi, az szörnyű, ha pedig simán csak felkészületlen, ahogy azt korábbi kollégája is feltételezi, közben azért védve Jencit, az pedig szégyen.
A foci-Eb, vagy legalább az Eb magyar közvetítésének legirodalmibb pillanatait okozó Lackfi János azonban egy másik riporter másik közvetítését nem bírta szó nélkül hagyni.
És igen, az M4 megcsinálta, lett kellemetlenebb produkciójuk az elrappelt időjárásnálLackfi maga is versenyszerűen cselgáncsozott, ami nem elvárás a sportágat az olimpián közvetítő Ujvári Mátéval szemben, de a költő szerint
„egyszerűen és nyilvánvalóan semmit sem ért konkrétan ehhez a sporthoz”.
A diadalmas dilettáns című Facebook-művében Lackfi konkrétumokat is sorol Ujvári hozzá nem értését bizonyítandó, a riportercastingot pedig így képzeli:
- Nem akarja maga közvetíteni Rióban a cselgáncsot? - Végülis miért ne, egyszer láttam egy birkózó unokatestvérének kisfiát messziről... Bár nem száz százalék, hogy ő volt az.
(Nyitókép: lackfi-janos.hu)
