A helyszínen 60 ezren, a televíziók előtt pedig egymilliárdan nézték a dzsungelbunyót, amelyen Muhammad Ali esélytelenként legyőzte az addig verhetetlennek vélt nehézsúlyú bokszvilágbajnokot. Az évszázad egyik legfontosabb bokszmeccsére emlékezünk, amely 51 év távlatából is tele van izgalommal és sok érdekes történettel.
A napokban volt az évfordulója a 20. század egyik legfontosabb sporteseményének, a Rumble in the Jungle-nek (magyar fordításban Bunyó a dzsungelben). Az 1974. október 30-án megrendezett meccsen két legendás nehézsúlyú bokszoló, Muhammad Ali és George Foreman csapott össze. Az egykori Zaire-ben, mai Kongói Demokratikus Köztársaságban megrendezett meccsre 60 ezer néző gyűlt össze, előtte háromnapos zenei fesztivált szerveztek, de így is csak másodjára sikerült megrendezni a bunyót egy sérülés miatt. Erre a bokszklasszikusra tekintünk vissza.
Foreman veretlenül, Ali eltiltás után érkezett
A pályája csúcsán levő Muhammad Ali 1967-ben megtagadta a katonai szolgálatot, nem vonult be a hadseregbe és nem vett részt a vietnámi háborúban, aminek következtében elvették a világbajnoki címét, és három évre eltiltották. A visszatérése után két győzelem után kiállhatott az akkori világbajnok, Joe Frazier ellen. Később ezt a bunyót az évszázad meccsének nevezték, a 15. menetes háború végén az esélytelenebbnek tartott Frazier legyőzte Alit, aki elszenvedte pályafutása első vereségét. Ezután három évbe és több győzelembe telt, amíg újra kiállhatott a világbajnok ellen, 1974-ben azonban már nem Frazier volt a világbajnok, hanem George Foreman.
A kőművesnek készülő Foreman 19 évesen részt vett az 1968-as Mexikóvárosban megrendezett olimpián, amelyen végül aranyérmet nyert, a döntőben legyőzve a szovjetek legjobbját. A következő évben profinak állt, négy év alatt pedig eljutott a világbajnoki címmeccsig, ahol Joe Fraziert az első és a második menetben is háromszor padlóra küldte, óriási meglepetést okozva legyőzte a világbajnokot, pedig Frazier csapata csak egy felhozóembert akart az Ali elleni visszavágó előtt.
1974-ben végre összejött a George Foreman–Muhammad Ali világbajnoki címmeccs. Big George fiatalabb, erősebb és veretlen volt, a szakírók egyértelmű favoritnak tartották az ellen az Ali ellen, aki éveket dolgozott azért, hogy újra a világbajnoki címért harcolhasson.
Mindkét bokszoló már hónapokkal a meccs előtt Zaire-be utazott, így próbálták megszokni az afrikai ország trópusi éghajlatát. Az eredetileg szeptemberre tervezett bunyót először el kellett halasztani, miután a világbajnok az egyik edzésen megsérült. Sokat nem csúszott az esemény, végül 1974. október 30-án Kinshasában, a Május 20-a stadionban csapott össze a két legenda, a meccset megelőzte egy háromnapos zenei fesztivál, amelyen rengeteg világsztár fellépett.
A zseniális taktika és a meglepetés
A nyers erejéről ismert és rettegett Foreman a taktikai és technikai géniusz Ali ellen lépett ringbe, a szakírók egyértelmű esélyesnek tartottak a veretlen világbajnokot, úgy gondolták, hogy Big George Foreman erejével nem tud mit kezdeni a korosodó, akkor már 32 éves Ali.
Ali a meccs előtt azt mondta az edzőjének, Angelo Dundee-nak, hogy egy titkos taktikával fog készülni, amit később rope-a-dope módszernek nevezett, és ami azt jelentette, hogy a kötelekre támaszkodott, és hagyta, hogy Foreman addig üsse, amíg ebben elfárad. A taktika néhány menet után egyre inkább működni kezdett, a világbajnok folyamatosan fáradt, míg Ali a közbeütéseivel többször is megfogta Foremant. Az ötödik menetben a kihívó megfogta a világbajnokot, az egyre fáradó Foremant Ali lassan, de biztosan szétszedte, közben folyamatosan beszólogatott. A döntő akció a nyolcadik menetben jött el, Ali előbb balhoroggal, majd jobbegyenessel is talált, a padlózó Foreman pedig már nem tudta folytatni a meccset.
Muhammad Ali megcáfolta a kritikusait, és minden idők egyik legjobb teljesítményével és legemlékezetesebb taktikai húzásával visszaszerezte a világbajnoki címet.
Ellenfelekből barátok
George Foreman nem csak a veretlenségét és a világbajnoki címet veszítette el a fülledt afrikai estén, de saját magát is. A meccs után elindult a lejtőn, belevetette magát az éjszakai életbe, közben próbált ismét a világbajnoki címmeccs közelébe kerülni, megnyert öt meccset, 1977-ben Jimmy Youngtól azonban meglepetésre kikapott. Karrierje második veresége után az öltözőben összeesett, hogy magához tért és nem halt meg Isten jelének tekintette. Nem sokkal később váratlanul visszavonult, megtért és lelkésznek állt. Tíz évvel később visszatért, 21 évvel azután, hogy először nehézsúlyú világbajnok lett, újra visszaszerezte az övet, és minden idők legidősebb nehézsúlyú bajnoka lett, ezt a rekordot a mai napig nem vette el senki tőle.
Ali ezután harmadszor is összecsapott Frazierrel, másodszor is felülkerekedett korábbi legyőzőjén és összesen háromszor volt nehézsúlyú világbajnok, mielőtt 1981-ben visszavonult.
Foreman és Ali később barátok lettek, 1996-ban a párharcukról szóló dokumentumfilm, a When We Were Kings Oscar-díjat kapott, az akkor már előrehaladott parkinson-kórban szenvedő Alit Foreman segítette fel a színpadra.
Foreman később úgy nyilatkozott, hogy évekig gyűlölte az október 30-at, úgy gondolt rá, mint a pestisre, hosszú ideig éjjel felébredt és a vereségre gondolt, szerinte az Ali elleni vereség miatt depressziós lett és élete legrosszabb élményének tartotta a meccsük estéjét. Később azonban megértette, hogy azon a napon Muhammad Alit nem lehetett legyőzni, és végül ő is megtalálta a lelki békéjét.
George Foreman életéről itt írtunk:
A lelkipásztor, aki kétszer lett a világ legjobb verekedője
A március 21-én elhunyt George Foremanre emlékezünk, minden idők egyik legjobb bokszolójára.
(Fotó: Getty Images)
