Hét nap alatt három vereség hazai pályán, nyolc kapott gól, kettő rúgott. Ebből két vereség a Barcelonától, az egyik kupakiesést jelentett, a másik azt, hogy a Real idén sem lesz spanyol bajnok. A harmadik vereség Bajnokok Ligája-kiesést jelentett, ráadásul győztes pozícióból, esélyesként és címvédőként zúgott ki a királyi gárda, egy olyan csapattal szemben, amely elméletileg nem volt egy súlycsoportban vele.

Három brutális KO, és ismételjük: mindez 168 óra leforgása alatt.

Joggal kongatják a virtuális vészharangot az újságírók és a szurkolók, kritizálják Solarit, játékosokról beszélnek, akik felett eljárt az idő, a Marca például egy dicső korszak szégyenteljes lezárásának nevezte az elmúlt egy hetet.

Ha ilyen rövid idő alatt semmisül meg egy szezon, akkor valóban könnyű nagyon sötéten látni a jelent, pedig játékban, eredményességben az idei gárda nem sokban maradt el a Zidane-érától. A legnagyobb különbség az, hogy zsinórban három Bajnokok Ligáját ért el a csapat, ami alapján máris a csapat történetének egyik legcsodálatosabb korszakának nevezik a Zidane edzősködése alatti időszakot.

Pedig a helyzet az, hogy Zidane-nal sem sokon múlt, hogy a Real ugyanolyan eredménytelen legyen, mint az évtized java részében.

A 2008-09-es szezon óta két bajnoki címük van, két Spanyol Kupa-győzelmük.
Vagyis idén is hozták a szokásos hazai formát: nem nyernek se bajnokságot, se kupát, emiatt aligha lehet elmeszelni Lopeteguit, vagy Solarit. Zidane egy bajnoki címet hozott össze, Mourinho ugyanennyit, az egyetlen edző, aki az elmúlt majdnem húsz évben a regnálása alatt két bajnokságot nyert, az Vicente del Bosque volt, és ő kétszer nyert BL-t is (1999 és 2003 között.)

Az elmúlt tíz év sovány hazai eredménylistája mellett a Madrid a nemzetközi színtéren négy BL-elsőséget szerzett, amivel viszont masszívan kiemelkednek a nemzetközi mezőnyből. Viszont senki sem gondolja komolyan, hogy a BL-t minden évben meg lehet nyerni, igaz? Még akkor sem, ha Realnak zsinórban háromszor sikerült, ami abszolút rekord a verseny történetében.

De hogyan is sikerült ezt megnyernie a Madridnak?

Ugye mindenki emlékszik, Kassai hogyan bíráskodott a Real Madrid–Bayern München mérkőzésen?

És ott van tavaly a Juventus ellen a negyeddöntőben, a 97. percben befújt véleményes büntető, amivel a Real ment tovább.

És a tavalyi döntőben ott volt Sergio Ramos, aki úgy esett el az ellenfél bombaformában lévő csatárával, hogy azt le kellett cserélni, és két hónapra lesérült. Állítólag teljesen véletlen volt, a bíró is így látta, mert le sem fújta az esetet, és sárgát vagy pirosat sem adott Ramosnak. Ramos szerint nem volt szándékos, és az első 300 esetben még hittünk is neki, de egy ideje kicsit szkeptikusak vagyunk a fiatalember állításaival kapcsolatban.

Mindez azért fontos, hogy lássuk, mennyire nüanszokon múlhat a BL-ben egy-egy továbbjutás vagy a végső győzelem. Ha elfogadjuk, hogy ezt a sorozatot nem lehet mindig megnyerni, és a Real kiesése (mint bármelyik másik esélyesé) elfogadható, akkor a blancók idei szezonja nem sokban különbözik a korábbiaktól.

Akkor miért a dráma?

A Bajnokok Ligáját nem lehet minden évben megnyerni, a fájó az idei kiesésben az, hogy a Real Madrid és szurkolói az elmúlt öt évben úgy álltak hozzá, hogy a bajnokság nem lesz meg, de ott lesz a BL. Azért is kínos az eredmény, mert a nyolc közé sem jutottak be, és egy szerintük verhető ellenféllel szemben, egy idegenben megnyert mérkőzés után pottyantak ki. Ráadásul mindez pár nappal azt követően, hogy kiszálltak a bajnokságból és a kupából az örök rivális jóvoltából.

Nem könnyű most Real-játékosnak, edzőnek, elnöknek és szurkolónak lenni, és nagyon könnyű bűnbakokat találni és mutogatni. Solari a hibás, Kroos és Modric, és Ramos, aki szándékosan kisárgáztatta magát a visszavágóról, mondván pihenhet.

Fájdalmas volt ez a hét, idén a Madrid nem nyer semmit, de túlzásokba sem kellene esni.

A kellemetlen inkább az – bár erről szinte senki sem beszél –, hogy a Madrid az elmúlt tíz évben kétszer lett bajnok, és úgy sem sikerül megszorítania a Barcelonát, hogy a harmatos Valverde-gárda a közelében sincs annak, amilyen Guardiola, Vilanova vagy akár Luis Enrique alatt volt – pedig már az utóbbi Barca sem volt annyira sziporkázó.

Nem véletlen, hogy a sajtó azt pedzegeti, Florentino Pérez elnök két edzővel vette fel a kapcsolatot, Mourinhóval és Zidane-nal. Mindegyikük egy-egy bajnoki címet szerzett a Realnak, igaz, mindketten három szezon alatt. Zidane viszont összehozott három BL-elsőséget, míg Mourinho egyet sem, ráadásul a franciával egy alkalommal dupláztak, vagyis egyszerre lettek spanyol bajnokok és BL-győztesek. Egy ritka pillanat, amikor a Madrid valóban minden fontos fronton dominált.

Akárki is lesz az új edző, kapkodniuk a kereséssel nem kell: ez a szezon véget ért, pedig még van belőle két hónap.