A Voyager–1 már olyan messze jár, hogy a jelei alig bírnak áttörni a kozmikus zajon, de egy amatőr holland csapat megmutatta, hogy nincs lehetetlen.
Az 1977-ben útjára indított Voyager–1 jelenleg az emberiség legtávolabbi követe, ugyanis már 25 milliárd kilométerre, a Naprendszer legszélén száguld a csillagközi tér felé. Ez a felfoghatatlan távolság azt jelenti, hogy a szonda hamarosan – olyan november közepe felé – eléri a fénynapnyi határt, vagyis az üzeneteinek egy teljes napra lesz szüksége, hogy oda-vissza megtegyék az utat.
A NASA professzionális Deep Space Network hálózata folyamatosan küzd a kapcsolat fenntartásáért, hiszen a szonda antennáit érő jel elképesztően gyenge, az amerikai űrügynökség szerint egy modern digitális óra ennél 20 milliárdszor nagyobb teljesítményen működik. Az öregedő technika ráadásul sorra produkálja a hibákat, így nemrég egy 1981 óta nem használt adót kellett beüzemelni, hogy helyre állítsák a kommunikációt.
Ebben helyzetben hajtottak végre igazi bravúrt holland amatőr csillagászok, akik a Dwingeloo rádióteleszkóppal eredtek a vándor nyomába.
Bár az eszközeik meg sem közelítik a NASA óriásantennáit, precíz pályaszámításokkal és a Doppler-eltolódás korrigálásával sikerült kiszűrniük a Voyager halk jelét a háttérzajból
– a csapat korábban, 2006-ban már elcsípte az eszközt, de az akkori 14,7 milliárd kilométeres távolsághoz képest most sokkal nehezebb dolguk volt a megkopott jelerősség miatt.
Az utólagos elemzések pedig minden kétséget kizáróan igazolták, hogy valóban a veterán Voyager–1 űrszonda (élet)jelét fogták be a mélyűrből.
(Forrás: IFL Science, fotó: NASA/JPL-Caltech)
Ez is érdekelhet: