Spoiler: nem egy háborúhoz köthető, és nem is mostanság volt.
Nehéz megmondani, hogy az emberiség történetének melyik volt az eddigi legrosszabb éve, hiszen történelmünk nem szűkölködik háborúkban, népirtásokban, járványokban és természeti katasztrófákban sem, azonban a Harvard Egyetem régész és középkor-szakértője, Michael McCormick igyekezett objektív módon meghatározni ezt a dátumot. A kutató arra jutott, hogy
(i.sz.) 536 volt a leggyötrelmesebb, legpusztítóbb év, amikor ember élhetett.
Ez azonban nem egy járványnak vagy háborúnak volt köszönhető, hanem egy rejtélyes ködnek, ami 18 hónapra szinte teljes sötétségbe borította Európát, a Közel-Keletet és Ázsia egyes részeit – Prokopiosz bizánci történetíró így írta le a jelenséget:
„a Nap a Holdhoz hasonlóan egész évben világosság nélkül adott fényt”.
Ez a bizonyos köd 536 nyarára alapos, több éven át tartó lehűlést okozott: a hőmérséklet 1,5°C és 2,5°C között mozgott, azon a nyáron például havazott Kínában. A tartósan hideg időjárás következményeképpen a termés elmaradt, ami éhínséget hozott magával – az ír krónikák például három éven át tartó kenyérhiányról számoltak be. Európa gazdaság csak nagyon lassan, mintegy száz évvel később, 640 körül állt helyre.
Brandon Specktor szakíró – a LiveScience-ben megjelent tanulmánya szerint – ez a köd, vagyis annak következményeképpen megjelenő éhínség és a Jusztiniánusz pestiseként ismert bubópestisjárvány vezetett a Keletrómai/Bizánci Birodalom bukásához is – utóbbi 100 millió ember halálát okozhatta. Más – egyáltalán nem bizonyított – spekulációk szerint az éhínség űzhette nyugatra az avarokat és a mongolokat, ez gyengíthette meg a perzsa Szászánida dinasztiát és az indiai Gupta Birodalmat, illetve ez vezethetett az iszlám felemelkedéséhez, a türk törzsek terjeszkedéséhez, Amerikában pedig Teotihuacán bukásához.
Mi volt ez a köd?
Egészen 2018-ig nem lehetett tudni, hogy mi volt, vagy honnan származhatott ez a különös köd. A választ végül egy gleccser, a Svájc és Olaszország határán húzódó Colle Gnifetti gleccser adta meg, ugyanis ahogy a fák törzsének gyűrűiből kiolvasható a fák élete, úgy az egymásra rakódott jégrétegek is megőrzik a történelmet, fúrással pedig korabeli minták vehetők belőle. Egy ilyen mintát elemzett McCormick a Maine-i Egyetem gleccserkutatójával, Paul Mayewskivel, illetve annak csapatával együtt – a fúróállomás, illetve az ominózus minta:
A teljes képért és a nagyobb felbontásért kattints fotókra!
A mintában vulkánkitörés nyomait találták, ebből pedig arra a következtetésre jutottak, hogy
az 536-os izlandi kitörés állhatott a köd mögött.
A globális lehűlést egyébként további két, 540-ben és 547-ben bekövetkező szintén izlandi vulkánkitörés súlyosbította, ezek olyan hatalmas mennyiségű hamut és szulfáttartalmú aeroszolt lövellt az atmoszférába, hogy elnyelték a földfelszínt érő napsugárzás nagy részét (vulkanikus telet okozva), vagyis ennek köszönhetően borult szinte teljes sötétségbe a Föld egy része.
(Forrás: Science, LiveScience, Múlt-kor, Wikipédia, fotó: Science, nyitókép: Getty Images)
Ez is érdekelhet:
Azt tudod, miért látjuk néha nappal is a Holdat?
Furcsának tűnhet, hogy a nappali égbolton is láthatjuk a Holdat, de valójában ez teljesen normális.
53 éve folyamatosan ég a pokol kapuja, mert félrement a szovjet geológusok ötlete
1971-ben volt egy ötletük a szovjet geológusoknak, nem jött be.
Így nézett ki, amikor a mai Magyarországot egykor a Pannon-tenger borította
A Bakony, a Mecsek, a Tarcal-hegység és más hegységek szigetként emelkedtek ki belőle.
