Furcsának tűnhet, hogy a nappali égbolton is láthatjuk a Holdat, de valójában ez teljesen normális.
Kezdjük azzal, hogy miért is látjuk egyáltalán éjszaka a Holdat? A mi Napunktól eltérően állandó kísérőnk nem termel saját fényt, csak azért láthatjuk, mert a Nap fénye visszaverődik a felszínéről. És mert a Földhöz való közelsége miatt fényesebb, mint az éjszakai égbolt – talán meglepő lehet, de a Nap után a Hold messze a legfényesebb égi objektum, amit képesek vagyunk észrevenni.
És igazából pontosan ugyanezekért láthatjuk nappal is a Holdat, azaz a Nap visszavert fénye miatt, amitől nemcsak a nappali égboltnál, de a saját fénnyel rendelkező, éjszaka egyébként látható, csillagoknál is fényesebben ragyog.
A Hold tehát elvileg elég fényes ahhoz, hogy éjjel és nappal is láthassuk, a kérdés már csak az, hogy akkor miért nincs mindig ott a szemünk előtt az égbolton?
Ez a Föld légköri sajátosságainak és a Hold keringési ciklusának köszönhető. A légkörünkben lévő gázrészecskék – főként a nitrogén és az oxigén – szétszórják a rövid hullámhosszú fénysugarakat, ilyen például a kék és az ibolyántúli, lilás színű fény. Ez a szórás – ami a fény elnyelésével és más irányba történő újbóli kibocsátásával jár – adja a Föld kék égboltját. Érdekességként hathat, hogy ha a bolygónknak nem lenne légköre, a Hold mindig látható lenne az égen, pontosabban csak szinte mindig.→
→ A Hold kering a Föld körül, bolygónk pedig a Nap körül, így a Hold is kering a Nap körül. Ez pedig azt okozza, hogy bizonyos időközönként a Holdat is más-más irányból éri a Nap fénye – ennek köszönhetően vannak különböző holdfázisok, amik így néznek ki a Földről nézve:
Újholdkor állandó kísérőnk a Nap és a Föld közé kerül, ilyenkor pedig a Nap az égitest túlsó oldalát világítja meg, vagyis a felénk eső oldalára nem érkezik elegendő fény (legalábbis a Naptól, más csillag fénye pedig nem elég erős* ahhoz), hogy visszaverhesse azt, így nem is tudja túlragyogni a nappali, sőt, még az éjszakai égboltot sem.
*A pennsylvaniai Villanova Egyetem csillagászati és asztrofizikai professzora, Edward Guinan szerint a Földről látható csillagok egymillió milliárdszor halványabbak, mint a Nap fénye, és milliószor halványabbak, mint a Holdé. A Nap szórt fénye olyan fényes az égboltunkon, hogy napközben gyakran elnyomja a csillagok fényét, a Hold esetében viszont az égitest visszavert fényét nem mindig tudja. Ez azért is lehetséges, mert a Hold közelebb van a Földhöz, mint a csillagok, így a felszíni fényessége is nagyobb, mint az égbolt felszíni fényessége.
Persze számos dolog befolyásolhatja a Hold láthatóságát. Például a Hold fényének nappal is erősebbnek kell lennie a Nap szórt fényénél (újhold közeli napokon a Nap annyira túlragyogja a Holdat, hogy esélytelen látni). Az is sokat számít, hogy mennyire tiszta az égbolt. Ideális esetben egyébként akár 25 napon át is láthatnánk a nappali égbolton is a Holdat.
(Forrás: NASA, LiveScience, fotó: Wikimédia, nyitókép: Getty Images)
Ez is érdekelhet: