Összeszedtük az öt legócskább filmadaptációt a videojátékok világából. A te kedvenced is meggyalázták?
Fight Club (2004)
David Fincher 1999-es remekművét, a Harcosok klubját nem merte volna akárki digitális programkódba önteni. A Genuine Games viszont mégis megpróbálta, aminek természetesen hatalmas pofára esés lett a vége. Persze ez nem akkora meglepetés egy olyan csapattól, mely a kultfilm esszenciáját egy verekedős játékon keresztül akarta kifejezni. Pedig mekkora poén lett volna egy olyan sandboxszal betámadni a piacot, melyben egyszerű irodai alkalmazottként a szürke hétköznapjaidat Tyler Durden parancsainak végrehajtásával kellett volna feldobnod, hogy aztán az egész sztori valami epikus – és persze transzcendens – fináléban csúcsosodjon ki!
Erre a Genuine nem gondolt, ellenben összeszedte a film fontosabb szereplőit, aztán egy irtózatosan gagyi harcrendszerrel összeeresztette őket néhány unalomtól bűzlő arénában. Nem cukrozzuk; utáltuk ezt a játékot. Legalább annyira, mint azt az irodalom tanárnőt, aki azt hallva, hogy az osztály felének a kedvenc filmje a Harcosok klubja, lemondóan legyintett, majd megkérdezte: „Ez az a Van Damme-film?”Reservoir Dogs (2006)
Add meg a kultúrsznob havernak a kegyelemdöfést, és a társalgás egy pontján dobd be a köztudatba, hogy bizony Quentin Tarantino mesterműve, a Kutyaszorítóban is áldozatul esett a programozói „fantáziának”! A Volatile Games találta ki, hogy a rendező kultfilmje teljesen jól funkcionálhat TPS-ként is, ismerve a végeredményt viszont bizton kijelenthetjük, hogy ennyi erővel akár öltöztetős játékot is hegeszthettek volna.
A Playstation 2-re, Xbox-ra, illetve PC-re is megjelent lövöldéből hiányzott minden, ami a filmet olyan sikeressé tette, ellenben egy faktor terén nem kötött kompromisszumokat: olyan erőszakosra komponálták, hogy Ausztráliában és Új-Zélandon kitiltották a polcokról. Az ausztrálok híresek arról, hogy viszonylag hamar felismerik, hogy a túszok kivégzése, a bőszen osztogatott fejlövések, a droghasználat, a folyamatos káromkodás, a kínzás és a gyújtogatás nem feltétlenül szolgálják a fiatalok egészséges pszichés fejlődését. A nagyobb baj az, hogy a játék felnőtt közönsége sem igazán tudott mit kezdeni ezzel a fantáziátlan és borzalmasan unalmas programmal, mely jobb híján csak a címével tudta eladni magát néhány tájékozatlan filmrajongónak.Friday the 13th
1989-ben a Nintendo Entertainment System tulajdonosai élhették újra a Péntek 13 című slasher nyújtotta rettegést és kétségbeesést. Ezúttal viszont nem Jason Vorhees bozótvágó kése okozta a rettegést, és a kétségbeesés sem azért szállta meg a játékosokat, hogy bármikor felbukkanhat a hokimaszkos őrült. Ezek az érzések inkább akkor rohamozták meg a felhasználót, amikor rájött, mekkora halom szemétre adta ki a nehezen megkeresett pénzét.
A játéknak bizony kijutott a megtisztelő címekből: a Game Informer például minden idők legrosszabb horror-játékának nevezte ki, az egyik kritikusa pedig azt írta róla, hogy „néhány perc játék után azt kívánod, hogy Jason nyírja ki az összes szereplőt, beleértve téged is, csak legyen már vége az egész kínlódásnak.” A videóban megnézheted a fantasztikus végjátékot. (Érdemes a hangot levenni, ha nem akarsz összeszedni egy jófajta krónikus migrént.)Street Fighter: The Movie (1995)
Speciális esettel állunk szemben. A Street Fighter: The Movie című, Playstationre és Sega Saturnra kiadott verekedős játék az eredeti Street Fighter című verekedős játék alapján készült Street Fighter – Harc a végsőkig (1994) című übergagyi Van Damme-akciófilmet dolgozta fel. Magyarul: egy eléggé elbaltázott adaptáció (koppintás) még jobban elbaltázott koppintása. Amikor játékból készült filmből készül játék, az körülbelül olyan, mint amikor egy rongyosra másolt videokaziról a lelkes apuka csinál még egy másolatot a gyereknek: nézhetetlen.
A végeredménynek csak annyi köze volt az eredeti bunyós játékhoz, hogy a figurákat ugyanúgy hívták. Halványlila gőzünk sincs, hogy a Capcom hogy adhatta a nevét ehhez a jó pár fokkal az alsó középszer alatt tanyázó produktumhoz, melyben a film szereplőinek digitalizált alteregói úgy csépelték egymást, mintha egy szénné cenzúrázott Mortal Kombat-klón elfuserált karakterei lennének. Instant végigjátszásért és orbitális nyögésekért kattints a videóra!Plan 9 from Outer Space (1992)
Ed Wood klasszikus szemete, a Kilences terv a világűrből akkora gagyi-mérföldkő, hogy szinte nincs is értelme lehúzni. A közvélekedés szerint ez a világ legrosszabb filmje, mely kijelentést azért kétségbe vonnánk, és az ezt szajkózó kritikust székhez kötöznénk egy szobában, ahol nonstop vetítjük valamelyik különösen sík amcsi randifilmet, vagy az Álom.net című tömegpusztító fegyvert. Az 1959-es ZS-kategóriás, de azért jó szándékú filmecske játékfeldolgozása nagyon rossz, de hát ezt egy hasonlóan blőd alapanyag esetében kinek van szíve számon kérni rajta?
A hagyományos rendszerű kattingatós kalandjátékban a film elveszett tekercsei után kellett kutatni egy elhagyott stúdió falai között. A készítők biztosra mentek, és a játékhoz hozzácsapták a trash-remekművet is VHS-en. Ha a felhasználó nem verné szét a fejét a monitoron a játék együgyűsége miatt, elég beraknia a mozit a videolejátszóba és a nirvána garantált. A film fantasztikus eredeti trailerét alant találod.
