Élet-halál kérdése, ki mit csinál a pilótafülkében.

Az amerikai Eastern Airlines Lockheed L–1011 TriStar 1-es gépe 1972. december 29-én, este fél 10 előtt, 163 utassal és 13 fős személyzettel, rendben felszállt a New York-i John F. Kennedy nemzetközi repülőtérről, és a floridai Miami nemzetközi repülőtér felé indult. A leszállás előkészítéséig minden rendben volt a 401-es járattal, amikor azonban kiengedték a futóműveket, az orrfutó jelzőfénye nem világított. Úgy gondolták, nem a futóművel, csak a visszajelzőfénnyel van gond, ezért visszaemelték 600 méter magasra a gépet, hogy még egy kört megtegyenek, és addig megoldják a problémát.

Két túlélő, Beverly Raposa és Mercy Ruiz 2007. november 20-án visszatért a baleset helyszínére (Fotó: Al Diaz/Miami Herald/Tribune News Service/Getty Images)

Bekapcsolták a robotpilótát, hogy tartsa a magasságot, közben Don Repo fedélzeti mérnök leereszkedett a pilótafülke alá, hogy megnézze az orrfutó helyzetét. A töksötétben viszont nem látott semmit, ezért visszamászott szólni a kapitánynak, hogy kapcsolja fel a leszállófényeket. Amikor Robert Loft kapitány visszafordult, hogy ezt megtegye,

véletlenül meglökte a botkormányt, ezzel pedig kikapcsolta a robotpilótát.

A gép süllyedni kezdett, de ezt a személyzet nem vette észre, mert a jelzőfény kicserélésével foglalkoztak, idegeskedtek, folyamatosan beszéltek, ezért nem hallották a földközelségre figyelmeztető hangot sem. A légi irányítás más gépekkel volt elfoglalva, ezért ők sem jelezték a bajt a 401-es járatnak, amikor pedig a kapitány végre észrevette, hogy mindjárt becsapódnak, már késő volt.

A Miami Herald napilap fotója a mentésről (Fotó: Miami Herald/Getty Images)

A repülő az Everglades Nemzeti Park egyik mocsarába zuhant. Százegy ember halt meg, hetvenöten azért élhették túl a balesetet, mert az üzemanyag nem robbant fel, és egy közelben dolgozó békavadász azonnal segítséget hívott, és a mentést is elkezdte. A vizsgálat során kiderült: az orrfutóművel nem volt probléma.

Az Eastern Airlines 401-es járatának katasztrófája alapvető változásokat hozott a polgári repülésben. Akkor még a nyugati típusokon jellemzően már három fő dolgozott elöl: kapitány, elsőtiszt és fedélzeti mérnök, ma pedig már csak kapitány és elsőtiszt repüli a legnagyobb gépeket, mert fejlődött a technika, automatizálták az egyes rendszereket, megjelentek a számítógépek a fedélzeten.

Hogyan szervezik meg a munkát a pilótafülkében? Pontosan milyen változások történtek az Eastern Airlines 1972-es balesete után? Hogyan működik az erőforrásmenedzsment a fedélzeten? Hogyan csökkent a pilóták száma az évtizedek során? Hogyan kell együtt dolgoznia a kapitánynak és az elsőtisztnek normál körülmények között, és hogyan vészhelyzetben? Ez is kiderült a Légiközlekedési Kulturális Központ videójából.

Ez is érdekelhet:

Gépeltérítések, nyugati járatok és az első szovjet sugárhajtású utasszállító: 1956 Ferihegyen

1956 egészen más miatt kiemelt dátum a magyar történelemben, de a ferihegyi repülőtéren és a magyar légi közlekedésben is fontos változások történtek.

Rögtön a bemutatóján lezuhant a világelső szuperszonikus utasszállító, a szovjet Concorde

A Tu–144-est a szovjet repülőgépipar csúcsának szánták, és bár a Concorde-nál előbb repült, nagy bukás lett.

Európa legvagányabb repterénél méterekre húznak el a gépek a turisták feje fölött

A pilóták közül is csak azok szállhatnak le Szkíathoszon, akik erre külön jogosítást szereznek.

Támogatott és ajánlott tartalmaink
További cikkeink a témában
Tréner? Panzió? Kozmetika? Így lehet a kutyád még boldogabb, miközben a te életed is könnyebbé válhat
Hirdetés