Néhány napja megünnepelték az észak-koreai fővárosban az államalapító Kim Ir Szen születésének 105. évfordulóját. A dúsgazdag és tehetős állam – ahol még véletlenül sem sérül senki személyiségi, szabadsági vagy véleményalkotási joga – pedig megadta a módját a phenjani ünneplésnek.
Merthogy a jelenlegi nagyvezír, Kim Dzsong Un gyönyörű beszédet tartott atyja történelmi jelentőségű munkásságáról, amellyel lényegében megalapozta azt a temérdek szépet és jót, melyben a koreai nép egyszerű fiai együtt osztozhatnak. Közben a róla elnevezett téren átvonult néhány száz teherautó egy rakás fegyverrel, hogy a szavak még inkább az emberek szívébe szálljanak.
Ja, és mellesleg most először mutatták meg a nagyközönségnek azt a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétát (SLBM), amellyel Észak-Korea a romlott nyugati világnak mutatna be – a dél-koreaiak szerint a harci eszköz még fejlesztés alatt áll. Íme, a Pukkuksong–2:
Közben a Koreai Munkáspárt kisvezíre, Csö Rjong Hö is fokozta a hangulatot, mégpedig azzal, hogy szerinte az amerikaiak egy háborús helyzet kialakítására törekednek, pedig Észak-Koreával nagyon nem jó packázni: ugyanis készek totális háború indítására, amennyiben a nyugat cibálni kezdni a bajszát, sőt, egy atomtámadástól sem riadnak vissza. És hogy ne csak üres beszéd legyen az egész, közben megmutatták a közönségnek, hogyan bombázták le San Franciscót, amely bizony valami frenetikusra sikeredett.