A távoli jövőben a NASA bejelenti, hogy több évtizedes munkával megalkották a hajtóművet, ami képes közel fénysebességgel haladni. Az emberiség maradékán, akik túlélték a globális felmelegedést, eluralkodik az általános eufória, kellett is már egy ilyen jó hír azután, hogy a Facebooktól megint kiszivárgott az összes felhasználó géntérképe. De tényleg lenne okunk az örömre? Hát, ez nézőpont kérdése.
A múltkor már írtunk róla, hogy a Nap fénye nagyjából nyolc perc alatt éri el a Földet, de a NASA-nál dolgozó James O'Donoghue animációi ennél is sokkal szemléletesebben mutatják be, hogy fény=Trabant.
Természetesen minden relatív, hiszen a fény háromszázmillió métert tesz meg másodpercenként, ami azt jelenti, hogy másodpercenként 7,5-ször kerüli meg a Földet. Ez jó gyors, főleg ahhoz képest, hogy a jelenlegi leggyorsabb hiperszonikus repülőnek, az X-15-nek elméletben öt és fél órába telne, hogy egyetlen egyszer megkerülje a Földet.
Na de mi a helyzet a Holddal? Ide már 1,25 másodpercbe telik eljutni a fénynek. Türelmetlenebbek ennyi idő után már simán bezárnak egy Youtube-videót, ha abban nem történik semmi érdekes.
A Marsra viszont már több mint három perc alatt jut el a fény. Hogy ez mennyire sok idő, arról a Bayern München '99-es BL-döntős csapata elég sokat tudna mesélni.
Persze izgalmas belegondolni, hogy ha valahogy sikerülne építenünk egy fénysebességgel közlekedő űrhajót, mindössze három perc alatt a Marson lehetnénk (ez a mai technológiával jó 8-9 hónapba telne), annál lehangolóbb viszont belegondolni, hogy mit jelent ez az egész univerzum szempontjából. A Naprendszerhez legközelebb eső csillag, a Proxima Centauri is több mint négy fényévre van tőlünk, a világegyetem nagy részét pedig száz, ezer, millió évekbe telne elérni még fénysebességgel is. Szóval maradunk.
