A mobilgyártók egyre nehezebb helyzetben vannak, ha valami igazán nagyot akarnak villantani, hiszen az elmúlt néhány év az egekig emelte a felhasználók elvárásait: ha egy telefonban nincs ötvenszeres zoom, forradalmi töltési technológia, esetleg hajlítható kijelző, szinte már oda sem nézünk, ezzel együtt pedig arról is könnyű megfeledkezni, hogy mennyire jó érzés egy olyan telefont a kezünkben tartani, ami egyszerűen csak hibátlanul lett összerakva. A Galaxy Note 10+ pedig pontosan ilyen telefon.
Hogy mi volt a Samsung titka, arra tökéletes példa a telefon szelfikamerája: az előlapon díszelgő, egy szem 10 megapixeles kamerán először csak mosolyogtunk, aztán rájöttünk, hogy a visszafogott számok ellenére a jelenlegi egyik legjobb szelfimobilt tartjuk a kezünkben. És ez jellemző a Note 10+ minden részletére: a Samsung nem hatalmas számokkal vagy jól reklámozható, de önmagában értelmetlen funkciókkal igyekszik eladni a legújabb csúcskészülékét, hanem azzal, hogy a Note 10 Plust színtiszta élvezet használni.
Persze hatalmas számok azért így is akadnak, pláne, hogy az Európában forgalmazott modell a Galaxy S10-nél kicsi fejlettebb procival, az Exynos 9825-tel érkezik, ami mellett a Note 10 Plusban fixen 12 GB RAM-ot találunk. Ez a hardver a jelenlegi egyik legerősebb és leggyorsabb telefonná teszi a Samsung csúcsmobilját, igaz, a 8 helyett 7 nanométeres proci igazi előnye nem a sebességben, hanem inkább a fogyasztásban nyilvánul meg. Mi is meglepődtünk rajta, amikor azt láttuk, hogy a hatalmas, 6,8 colos és 3040x1440 pixeles kijelzővel felszerelt telefon úgy mazsolázik az akksiból, mint aminek teljesen elment az étvágya, egy jobb grafikájú játékot maximális felbontáson több mint hét óráig nyüstölhetnénk, mire a telefon megadná magát.
Márpedig játékokat nyüstölni és filmeket nézni a Note 10 Pluson eléggé érdemes: az előlapi kameralyuk középre helyezésével (ezt a részt takarja ki a kezünk, ha a telefont horizontálisan tartjuk) egy olyan hibátlan kijelzőt kaptunk, amire ránézni is öröm. A telefon szerencsére így sem lett túl nagy, hiszen a Samsungnak a felső és az alsó keret minimalizálásával sikerült megoldania, hogy a Note 10+ alig nagyobb, mint a legtöbb mai csúcstelefon. Pozitív fejlemény, hogy a Samsung az S10-hez képest eggyel csökkentette a fizikai gombok számát, bár elsőre kicsit meglepő volt, hogy nem a Bixby, hanem a bekapcsológomb tűnt el. A telefont persze továbbra is ki és be lehet kapcsolni a Bixby és a hangerő le gombok egyszerre történő megnyomásával, de a Bixby-gomb is szabadon átprogramozható, így a legtöbb felhasználónál vélhetően inkább bekapcsológombként fog funkcionálni.
Sokak számára kevésbé szimpatikus változás lehet, hogy immár a Samsung is belépett a jack-csatlakozót nyugdíjazó gyártók táborába, amit azzal ellensúlyoztak, hogy a Note 10-zel érkezik egy igencsak kiváló minőségű, USB-C-s AKG fülhallgató is, így nem kell azonnal átalakítóért rohannunk a boltba. Ahogy azt a Samsung csúcstelefonjaitól megszokhattuk, a telefon hangzására a Dolby Atmos-technológiának köszönhetően most sem lehet panasz, és igaz ez a sztereó hangszórókra is, amik mobilos szinten talán a legjobbak, amit mostanában hallottunk.
A szelfikameráról már volt szó, de a Note 10+ nem csak ebben lépett előre a fotózás terén. A telefon (vagyis annak 5G-s változata) nem véletlenül kapta a legmagasabb pontszámot a DxOMarktól, hiszen a Note 10+ csaknem hibátlanul teljesít ezen a téren. Az elődjeihez képest sokat fejlődött a telefon éjszakai fotós módja, a mesterséges intelligenciával megtámogatott fényképek bármilyen fényviszonynál kiváló minőségűek, emellett továbbra is megkapjuk az olyan funkciókat, mint a szuperlassítás vagy a hyperlapse. Természetesen semmi sem lehet tökéletes, a telefonban továbbra is csak 2x-es optikai zoom van, és az is kissé rejtélyes, hogy a bokeh-effektes élő fókusz fotóknál miért kell 1-1,5 méter távolságban lennünk a témától, ha már egyszer raktak a készülékbe egy ToF 3D mélységérzékelő szenzort, de ezek olyan apróságok, amik a gyakorlatban csak ritkán zavarók.
Fejlődött a Note-sorozat egyik védjegyének számító S-Pen digitális toll is, amivel immár a levegőbe rajzolva is irányíthatjuk a telefonunkat. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az egyes alkalmazásokhoz külön-külön utasításokat rendelhetünk hozzá, így például ha megnyitjuk a galériát, akkor jobbra és balra suhintva lapozni tudunk, a jegyzeteknél pedig beállíthatjuk, hogy az óra járásával ellentétes irányban körözve váltson át radírra a toll. Bár ezek érdekes újítások, feltételezzük, hogy a legtöbb felhasználó nem emiatt fogja a Note 10 Plust választani. Ami a saját tapasztalatainkat illeti, szerintünk az S-Penhez kapcsolódó talán leghasznosabb funkció (már amellett, hogy távirányítóként is használható), hogy a telefon szinte tökéletesen digitalizálja be az írott szövegeket, így nem kell a virtuális billentyűzeten pötyögnünk.
A gesztusirányításnál valamivel hasznosabb funkcióval bővült a Samsung DeX, ami eddig "csak" arra volt jó, hogy monitort, billentyűzetet és egeret csatlakoztassunk a mobilunkhoz, kvázi laptoppá alakítva azt, most viszont már azt is megtehetjük, hogy a telefont a számítógépünkre rákötve egy ablakban nyissuk meg a telefonunk képernyőjét. Egyszóval a DeX egyesíti a telefonunkat a számítógéppel. Ennek köszönhetően bármilyen mobilos alkalmazást használhatunk a gépünkön is, és soha többé nem lesz szükségünk arra sem, hogy fájlokat másolgassunk oda-vissza.
A Note 10+ tehát egy rendkívül sokoldalú telefon, a Samsung pedig nem tette meg azt a szívességet a konkurenciának, hogy bármilyen tekintetben megelégedtek volna a középszerűséggel. A kijelzőbe épített ujjlenyomat-olvasó az S10-hez hasonlóan prímán működik, az összes többi fontosabb szempontot pedig fentebb már elég jól kielemeztük. Így aki most venne telefont, annak igazából csak két dolgot kell mérlegelnie: az egyik, hogy megér-e neki 380 ezer forintot egy telefon, merthogy a készüléknek ez az indulóára, a másik pedig, hogy érdemes-e kivárni, amíg a többi gyártó is bemutatja az őszi újdonságait. Az biztos, hogy nehéz dolguk lesz, ha a Note 10 Plust felül akarják múlni.