A háromtest-probléma a 18. században honosodott meg a tudományos szakirodalomban. Lényegében arról van szó, hogy a gondolatkísérletben Newton mozgástörvényei alapján kell megalkotnunk egy különleges mozgásleírást, melyben három test kering egymás gravitációs terében.
Aztán a 20. században a kvantummechanika is átvette ezt a problémahelyzetet, amelyben a testeket részecskékre cserélték, ebben a modellben pedig az elektromágneses mező és a benne mozgó töltött részecskék viszonyrendszerét vizsgálják. A problémával a 18. századi francia matematikusokon, Clairaut-n és d'Alembert-en keresztül egészen Lagrange-ig többen is foglalkoztak, még egy 20. századi magyar tudós, Szebehely Győző is tudott újat vinni a történetbe – ő arra jutott, hogy ha három, megközelítőleg hasonló tömegű test egymás közelében tartózkodik, akkor az egyikük idővel szinte törvényszerűen elhagyja a közös rendszert.
Az égi mechanika klasszikus példájaként is elhíresült háromtest-problémája könnyen elképzelhető: adott három égitest, mely egymás vonzáskörében kering. A legkézenfekvőbb példa az, ha a Nap, a Föld és a Hold egymáshoz viszonyított bonyolult mozgásrendszerére gondolunk.
Mivel a problémát leíró differenciálegyenlet-rendszer tizennyolcadrendű, ezért évszázadokon át gondot okozott az égitestek pontos mozgásának leírása, az információs forradalom korában azonban mint mindenben, itt is áttörést érhettünk el. Sőt, ma már odáig jutottunk, hogy egy mesterséges intelligencia (MI) is könnyedén megbirkózik a problémával.
A Cambridge Egyetem kutatói ugyanis megalkottak egy olyan mélytanuló algoritmussal dolgozó neurális hálót, amelynek néhány másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy előálljon a saját megoldásával a számítási problémára.
Csak hab a tortán, hogy az MI megoldása százmilliószor gyorsabb és pontosabb volt annál, amint a hagyományos cégszoftverek használnak jelenleg. A kutatók a jövőben a gravitációs hullámok problémáira szeretnék ráereszteni az MI-t, és ha a mesterséges intelligencia alatt majd egy kvantumszámítógép fog csücsülni, akkor talán a laposföld-hívők idegsejthálózatában rejlő furcsaságokat is kitapinthatjuk majd:
Schrödinger macskája a processzorból nyávog ránk, és nagyon éhesnek tűnik
A Sycamore rendesen odapörkölt a hagyományos szuperszámítógépeknek, bár az IBM szerint fölösleges a nagy felhajtás.
(forrás: Qubit, Science Alert)
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben
