Végy egy fotót – amin mondjuk egy aranyos blöki van –, szeleteltesd fel egy papírmegsemmisítővel apró, hosszú darabokra, majd ezekből a darabokból rakj ki két képet. Úgy, hogy a páros számú csíkokból dobod össze az elsőt, a páratlan számúakból pedig a másodikat.
Majd a két hiányos fotót ragaszd össze, fordítsd el egyenként balra kilencven fokkal, s ismét told be őket a papírmegsemmisítőbe – majd ezek után az előző elvet követve ismét rakj két-két képet. Várj, nem tudsz követni? Akkor mutatjuk:
A végeredmény? A kutyás fotóból lesz végül is négy darab, nyilván mindegyik erősen hiányos lesz.
De a lényeg, hogy az agyunk így is simán képes felfogni, hogy mit lát. Mintha csak ugyanannak a képnek az elmosódott, pixeles változatai lennének.
Igen, el is jutottunk a lényegig, merthogy a Kensuke Koike videója azt szeretné érzékeltetni a videó révén, hogy a bonyolultabb alkalmazások milyen egyszerűsítési technikákat alkalmaznak akkor, amikor egy digitális fotó méretét csökkenteni kell. Persze a profibb képszerkesztő és képfeldolgozó programok komplexebb algoritmusokat használnak annak érdekében, hogy amikor a pixeles kép méretének csökkentésekor az eredmény továbbra is éles maradjon, a vonalak és az élek lehetőleg jól kivehetők legyenek.
(via)
