Egy velencei házaspár a saját szemével akarta megtapasztalni azt, hogy a Föld lapos. De kicsit úgy jártak, mint a vadász a viccben, amikor összefutott a medvével az erdőben. Kérdés, ők megpróbálkoznak-e még egyszer a küldetéssel. Van egy olyan sanda gyanúnk, hogy...
Szóval az olasz házaspár egy ideje tervezte már a menetrendszerű laposföldes antarktiszi kirándulást, amire a rossz nyelvek szerint minden felnőtté vált laposföldes ifjút befizetnek. Ez egyfajta rituálé lehet náluk, mint a parázsséta a busmanoknál vagy az upanajana a hinduknál. Az indok egyszerű: a hívek többsége úgy képzeli el világunkat laposnak, kvázi kör alakúnak, hogy
az Északi-sark található a kör közepén, a déli kontinensünk, az Antarktisz pedig lényegében nem egy kontinens, és nem is délen van, hanem egy hatalmas jégfal, amely körülveszi a világunkat.
Végül is hagyományos térképnek is felfoghatjuk ezt, már amennyiben nem nyugat-kelet, hanem észak-dél irányban fejtjük le a háromdimenziós világunkat kétdimenzióssá. Annyi különbséggel, hogy amíg a konvencionális elme számol a torzítással, azzal, hogy a térképen látható, Földünket tejszerű masszaként körülölelő Antarktisz a valóságban nem épp így fest,
addig a laposföldesek még egy búrát is odaképzelnek a világunk fölé, amely alatt a Hold, a Nap és a csillagok, és az általunk megismert univerzum is alatta található.
De ezzel csak a laposföld-elmélet felszínét kapirgáltuk meg, és ez így van jól.
Na szóval, ezekben a vészjósló időkben túl macerás lett volna az Antarktiszt célul kitűzni maguk elé, főleg, hogy a háttérhatalom emberei amúgy is mindig csak az útjukban állnak:
nem engedik őket szabadon barangolni az Antarktiszon, valamint olyan turista-, hajó- és repülőútvonalakat jelölnek ki a kalandoroknak, amelyek nem a jégfalhoz vinnék közelebb az emberfiát, hanem csak körbe-körbe „sétáltatják” őket a lapos világ körül, nehogy fény derüljön az igazságra.
Arról aztán nem is beszélve, hogy holmi világjárvánnyal is megakadályozzák azt, hogy a laposföldesek lerántsák a fátylat a világméretű összeesküvésről. Na szóval, az Antarktisz helyett Szícilia és Észak-Afrika közötti vízi világot nézték ki maguknak, hogy miért, azt nem tudni.
Talán egy úttürő laposföldes elmélet szerint a világ ott is véget ér, vagy csak nagyon imponált nekik a Csillagkapuban látott két földi portál, amelyek közül az egyik a civilizációs élettérben található, a másik meg az Antarktiszon. Csak hát ott nem lehet egyikből eljutni a másikba, de tudjuk, a filmek mindig sarkítanak.
Mindenesetre embereink eladták a családi verdát, majd az árából vettek egy csónakot, és az észak-szicíliai Termini Imereséből nekiiramodtak a Földközi-tengeren található Lampedusa szigetére. Azonban a gömblobbi által ajnározott iránytűvel is sikerült eltévedniük – vagy talán pont ezért? –,
mivel dél helyett északra indultak, és így Ustica szigetén kötöttek ki.
Ott viszont nem volt portál, sem fal, semmilyen átjáró, cserébe viszont egy orvos karanténba pakolta őket igen hamar, ahonnan nem sikerült másodjára sem megszökniük.
A sztori így szomorú véget ért, embereink a vesztegzár lejárta után egy komppal hazakutyagoltak, de mi úgy véljük, idővel újra megpróbálják majd, mint a vadász az ominózus viccben.
(via)