Ha egy nap beüt a filmvilágból már annyiszor lejátszott zombiapokalipszis, akkor az szar lesz nekünk. Komolyra fordítva a szót, útmutató és kézikönyv híján szükségünk lesz egy tervre, aminek hasznát vehetjük, kivéve ha nem vagyunk született túlélők. Az IFL Science tudományos portálon most a Cornell Egyetemen végzett egyik régebbi kutatást vették elő, hogy választ adjanak néhány fontosabb kérdésre a fiktív világvégével kapcsolatban.
A filmvilág előszeretettel csalogatja a zombik elől menekülő főhősöket a szupermarketekbe és a plázákba – az iszákosokat a kocsmákba –, de az élelemutánpótlás és a látszólagos biztonság ellenére közel sem ezek a legjobb menedékhelyek akkor, ha a túlélés, és nem a pillanatnyi kényelem és/vagy bebaszás a célunk végső elkeseredettségünkben.
Amit érdemes lenne mindenképp elkerülni, azok a zsúfolt, sűrűn lakott városok, metropoliszok – az egyik legjobb döntés pedig az lenne, ha nekivágnánk a hegyeknek.
A modellezés során – amelynél a járványok során ismert tényezőket is számításba vettek – arra is kitértek ugyanis a kutatók, hogy a városok napok, a vidéki települések pedig hetek alatt esnének el, azonban odáig, míg a hegyekbe is eljutnának a zombik, hónapokba telne. Természetesen járkáló félholtként iktatták be őket a többismeretlenes egyeneletrendszerbe, ezért tűnnek ilyen jó választásnak a magas hegyek, amelyek mellett továbbá az is szól, hogy
- megfelelő rálátást kaphatnánk a környékre,
- s megfelelő fegyverzettel a magasból akár le is lehetne szedni közülük néhányat, amennyiben mondjuk nem egész Kalifornia szabadul ránk. Mert akkor mindegy.
Az egyik legjobb menedékhelynek egyébként Észak-Amerikában a Sziklás-hegységet tartják, amely amellett, hogy gyéren lakott, nehezen megközelíthető, és közel 5 ezer kilométeren át húzódik a kanadai Brit Columbia legészakibb részétől az Egyesült Államok Új-Mexikó államáig. Az élelemszerzés már itt nyilván nehezebb tészta lenne, mint ahogy a hideggel is meg kéne küzdenünk, de ha a hegylánc legmagasabb csúcsát, a 4401 méter magas Mount Elbertet is képesek lennénk megmászni – majd ott életben maradni –, akkor egész jó eséllyel pályázhatnánk a kontinens legtovább életben maradó húsvér emberének a tisztségére. Kérdés, mire mennénk vele.
Persze Szibéria sem tűnhet olyan rossz választásnak, kérdés, mit kezdenének a zombik a kegyetlen faggyal, s mondjuk mennyi ideig húznák a világ leghidegebb, folyamatosan lakott településén, ahol már a hőmérő se bírja szusszal: