Teljesen új dizájn, brutálisan erős teljesítmény, duál kamera és moduláris kiegészítők - ez így egészen jól hangzik, de az LG G5 ennek ellenére mégsem az a telefon, amit évek múlva is mindenki emlegetni fog.
Hogy miért, az nagyjából világosan következik a telefon megújult kinézetéből: az LG az elmúlt években egészen komoly energiákat mozgósítva próbált egy olyan dizájnt kialakítani, ami azonnal megkülönböztethetővé teszi a telefonjait más gyártóktól. Hasonló elszántságot rajtuk kívül talán csak a Samsung tudott felmutatni, ugyanakkor amíg a Samsungnak tökéletesen bejött a számítása, az LG G4 eladási számai egyszerűen nem álltak összhangban azzal, amit egy ilyen tökéletesen átgondolt és jól összerakott telefontól várni lehetett.
Egy olyan környezetben, ahol a csúcson évek óta nem történik semmi igazán izgalmas (lásd: iPhone, Samsung Galaxy S-széria) az LG bátor szakítása az eddigi irányvonallal tök jó dolog is lehetne, ugyanakkor a koreaiakat nem a bátorság és nem is az innováció vette rá a gyökeres változtatásra, hanem a rossz eladási adatokból fakadó
identitásválság,
amire úgy reagáltak, hogy az LG G5-nél gyakorlatilag mindent elvetettek, ami a G4-et G4-gyé tette: a minőségi bőr hátlapot teljes fémborításra cserélték, az évek óta finomítgatott hátlapi gombelrendezést kiszorította az ujjlenyomat-olvasó (ami egyébként LG-telefonoknál újdonságnak számít), és ment a levesbe az az ívelt kijelző is, amiről nagyon sokáig úgy tűnt, hogy az LG igazi védjegye lehet. A sors iróniája: miközben a Samsung Galaxyk hajlított kijelzőjének gyakorlatilag semmi értelme nincsen, azon kívül, hogy jól néznek ki, az LG G4 hosszában ívelt kijelzője valóban hasznos megoldás volt, aminek köszönhetően a telefont a méretéhez képest egészen könnyen lehetett kezelni.
Sajnálhatjuk, hogy tavaly nem vásároltak többen G4-et, ugyanis a kényszeres "mindent változtassunk meg" hozzáállás eredménye egy jó minőségű, de fájdalmasan jellegtelen telefon lett.
A jellegtelenséget a moduláris kiegészítőknek kellene ellensúlyoznia, ami egyértelműen az LG G5 legnagyobb újítása, és amivel a koreaiaknak sikerült egy lépéssel megelőzniük a világot - legalább is abban az esetben, ha a világ tényleg ebbe az irányba halad. Az early adopterek átka, hogy a termékeik nagyon ritkán tökéletesek, ami a G5 esetében leginkább abban nyilvánul meg, hogy összesen két modul kapható a telefonhoz: egy Cam Plus néven futó, ami a manuális fényképezést teszi könnyebbé néhány fizikai gombbal, valamint a Hi-Fi Plus, ami a telefon hangzását hivatott javítani.
A "Friends" névre keresztelt modulokat mi most nem tudtuk kipróbálni, de annyi bizonyos, hogy ez így kevés ahhoz, hogy a vásárlók megrohamozzák a boltokat, így az LG leginkább abban reménykedhet, hogy ha tartják ezt az irányvonalat, akkor a technológia néhány éven belül annyira kiforrottá válik, hogy az már tényleg egy erős érv lesz az LG-telefonok mellett.
Így is van azonban két dolog, ami miatt joggal fordulhat meg bárkinek a fejében, hogy G5-öt vegyen:
Az egyik a teló fotós képességei, ami gyakorlatilag az egyetlen olyan dolog, ami valamiféle kontinuitást biztosít a G4-hez képest. Az LG az előző telefonnál nagyon komoly erőket mozgósított, hogy átvegyék a Lumiáktól a "legjobb fotós telefon" címet, ami nagyjából össze is jött nekik, és ők voltak az elsők, akik igazán komoly hangsúlyt fektettek a manuális beállításokra is, így a G4-gyel olyan képek születhettek, mint előtte mobillal még soha. A G5-nél erre ráerősítettek a már említett moduláris kiegészítővel, valamint egy olyan dupla kamerás megoldással, amelyben a 16 megapixeles kamera mellé került egy 8 megapixeles, nagy látószögű kamera is. Mindez kiegészítve a már ismert lézeres autofókusszal és három tengelyes optikai képstabilizátorral egészen kiváló fotókat garantál.
A másik érv a G5 mellett a telefon brutális teljesítménye: a Qualcomm idén nem követett el olyan hibát, mint tavaly, amikor csúnyán alulmaradtak a Samsung Exynos-procijával szemben, így a G5-ben található Snapdragon 820 a 4 GB memóriával együtt az egyik legerősebb telefonná teszi az LG készülékét a piacon. Mivel a G5 a nagyobb elektronikai áruházakban jó 30-40 ezer forinttal olcsóbb, mint a legolcsóbb Galaxy S7, így akinek csak a puszta teljesítmény számít, nem kérdés, hogy melyik telót fogja választani.
Szívesen mondanánk, hogy az 5,3 colos, QHD (2560x1440 pixeles) felbontású IPS kijelzőt nem érheti kritika, de ez nem teljesen igaz: bár az LG telója továbbra is az egyik legszebb képpel és legjobb felbontással rendelkező telefon, sajnos ez csak addig igaz, amíg nem próbáljuk meg nyáron használni, ugyanis ha erősen süt a nap, akkor választhatunk, hogy levesszük a napszemüvegünket, vagy nagyjából semmit sem látunk a kijelzőből. A hiba okát nem tudjuk, de az biztos, hogy amíg ez a jelenség a G4-nél csak akkor jött elő, ha a telefont elforgattuk (horizontálisan), addig a G5-nél vertikálisan is jelentkezett.
A G5 esetében a változtatások nem értek véget a külcsínnél, ugyanis az LG a telefon felhasználói felületében is komoly lépésre szánta el magát: a Huawei (és más gyártók) után ők is ráléptek az iOS-esedés útjára, vagyis száműzték a főmenüt, ami annyit jelent, hogy minden alkalmazást a kezdőképernyőről érhetünk el. Azt a jó szokásukat viszont megtartották, hogy nem viszik túlzásba az előre telepített alkalmazásokat, ami pedig van, az a már megszokott, igen hasznos appok, mint például a Quick Remote univerzális távirányító, az LG Health fitneszalkalmazás vagy a Smart Cleaning, amivel a telefonunkat tarthatjuk rendben.
Nem világújdonság, de azért érdemes egy szót ejteni az USB-C-csatlakozóról is, ami nem pusztán kényelmesebb, mint a sima USB (de még mennyivel!), hanem érezhetően gyorsabban is tölthető vele a telefon.
Ennyi. Bár az LG G5 minket nem vágott a Földhöz, és a G4-hez képest eszközölt (nem kevés) változtatással kapcsolatban enyhén szkeptikusak vagyunk, az biztos, hogy a G5 ettől függetlenül még egy igen jó minőségű, jól összerakott telefon, amiben hosszú távon a moduláris kiegészítőknek köszönhetően még komoly potenciál lakozhat. Hogy mennyire tudnak majd élni ezzel a lehetőséggel, az viszont már csak az LG-n múlik.