Tény, ha az LG G6 egy teljesen hagyományos kijelzővel érkezett volna, akkor most nagyjából olyanokat írnánk, hogy "a G6 egy tisztességesen összerakott telefon" meg "kiváló ár-érték arányt" emlegetnénk, ez viszont nagyon igazságtalan lenne a G6-tal szemben, ami februári bemutatásakor gyakorlatilag a legelső képviselője volt egy egészen új trendnek.

A koreai gyártónak ugyanis - mint kiderült - jobbak a reflexei, mint Valteri Bottasnak, így a nagy gyártók közül elsőként sikerült lereagálniuk a Xiaomi által tavaly beindított "keret nélküli kijelző"-őrületet, ezzel pedig az idei év egyik leglátványosabb telefonját tették le az asztalra.

A Samsung által meghonosított hajlított kijelzővel ellentétben a keret nélküli kijelzővel könnyű dolgunk van, ha azt szeretnénk elmagyarázni, hogy miért jó, ugyanis a keret minimalizálásával a telefonok kijelzője úgy tudott tovább növekedni, hogy közben a teló mérete egyáltalán nem változott. Ez az LG G6 esetében azt jelenti, hogy bár az 5,7 colos kijelző átmérője kereken egy centivel hosszabb, mint a G5-é volt, maga a telefon egy hajszálnyival még kisebb is lett, mint az elődje. Ezzel együtt a kijelző felbontása is valamivel megnőtt, a hosszúkásabb kijelző miatt az eddigi 2560 helyett 2880 pixelesre.

A látvánnyal tehát nem lesz probléma, bár mivel 18:9-es képarányú videók és filmek nem nagyon léteznek, így a szélesebb kijelző előnyeit elsősorban a játékoknál élvezhetjük. Emellett gyakorlatiasabb emberek számára az sem elhanyagolható tény, hogy több ikon fér el egy lapon. A játékoknál (és filmeknél) maradva nagy piros pont jár azért is, hogy a jelek szerint Koreába is elhallatszott a folyamatos nyígásunk, így az LG szíveskedett olyan helyre tenni a jack-csatlakozót, ahol a telefont elforgatva sincs útban, és a hangszórót is nehezebb véletlenül lefogni, mint más telefonoknál.

Bár a G6-ba különböző okokból (azaz a Samsung miatt) a legújabb Snapdragon 835 proci helyett a tavaly ősszel bemutatott Snapdragon 821 került, 4 GB RAM társaságában (emiatt a telefon a benchmark tesztekben alulmarad a legtöbb idei csúcstelefonnal szemben), a hétköznapi használat során igazából semmivel sem tűnik lomhábbnak, mint más telefonok. Ez a lemaradás mondjuk visszaüthet, ha a G6 is megkapja a jól megérdemelt Daydream-komaptibilitást, de valószínű, hogy mire a Google VR-szemüvege szélesebb körben is elterjed, az LG csúcstelóját már G7-nek fogják hívni.

A G6 a kamerában is fejlődött az elődjéhez képest, így most már két 13 megapixeles duál kamerával fotózhatunk, amelyek közül az egyik továbbra is szélesebb látószöget biztosít. Ez a felállás jelentősen eltér a többi gyártó duál kamerás megoldásától, akik általában vagy fekete-fehér vagy zoomos kamerát raknak a sima mellé. Hogy a fotóminőség hol helyezkedik el a többi telefonhoz képest, azt az egyre sűrűbb mezőnyben szinte lehetetlen pontosan megítélni, de annyit azért biztosan állíthatunk, hogy aki a G6-ot viszi magával fotózni, nem fog a képek minőségére panaszkodni.

Ami szerencsére nem változott a G5-höz képest, hogy az ujjlenyomat-olvasó továbbra is a telefon hátulján, a kamera alatt található, így a telefont felvéve a a mutatóujjunk azonnal a megfelelő helyre kerül. Ez más telefonoknál okoz kisebb problémát, amikor a telefon az asztalon van, de mivel a G6-ot az LG jó szokásához híven továbbra is felébreszthetjük dupla koppintással, ami után csak a mintát kell berajzolni, így akár kézben tartva, akár az asztalra letéve gyorsan és kényelmesen oldhatjuk fel a képernyőzárat.

Mivel a keret nélküli kijelzős telefonok villámgyorsasággal lepik el a piacot, nehéz megjósolni, hogy az utókor hogyan fog emlékezni a G6-ra. Az biztos, hogy az LG nem dőlhet hátra, hiszen jövőre egy hasonló kijelzővel már nem fognak tudni kiemelkedni a tömegből, egyelőre viszont emiatt és a rendkívül kedvező ára miatt (az Emagban például alig több mint 140 ezer forintért hozzájuthatunk a telefonhoz) a G6 mindenképpen erős versenyzőnek számít a csúcskategóriás telefonok között.