Magyar kutatók ismét megerősítették egy rejtélyes csillagászati jelenség, a Kordylewski-porholdak létezését: a namíbiai Khomas-fennsíkon végzett méréseik során egyedülálló polarizációs távcsövük segítségével sikerült lencsevégre kapniuk a Föld-Hold-rendszer L5 Lagrange-pontja körül kialakult porhold polarizációs mintázatait.
A Kazimierz Kordylewski lengyel csillagászról elnevezett porhold hagyományos fényképezéssel (fotometriával) csak alig, képalkotó polarimetriával viszont hatékonyan észlelhető az éjszakai, felhőmentes égbolton.
A 2022-ben alakult HUN-REN–ELTE Asztropolarimetria Kutatócsoport kifejezetten a bolygóközi por poláros szórt fényének namíbiai vizsgálatához építette fel speciális távcsövét, amellyel a tiszta sivatagi égbolton ismét sikerült megerősíteniük a Kordylewski-porholdak létezését.
Amennyiben két, egymás körül keringő égitest úgynevezett L4 és L5 Lagrange-féle librációs pontjainak egyikébe helyeznek egy porszemet, akkor az a két égitesttel teljes szinkronban kering, és ha kissé ki is mozdul onnan, akkor is a pont közelében marad, egyfajta mechanikai csapdába esve.
Az égi porszívóként működő két egyensúlyi (stabil) librációs pont az idők során összegyűjti a bolygóközi port, amely a dinamikusan változó két Kordylewski-porholdat alkotja.
A porholdakon szóródó napfény poláros, ezért e holdak képalkotó polarimetriával jól kimutathatók és tanulmányozhatók. A porholdakat az 1960-as években fedezték fel, ám kettőt közülük sokaknak nem sikerült még fotometriával sem megfigyelni, így a csillagászok kétségbevonták létezésüket.
A szkepticizmust fokozta, hogy a Nap gravitációs hatása megbontja az L4 és L5 pontokbeli tömegek stabilitását, ami ellehetetlenítheti a porholdak hosszú távú fönnmaradását.
Képalkotó polariméteres távcsővel magyar kutatók (Slíz-Balogh Judit, Horváth Gábor, Mádai Attila, Sári Pál és Barta András) elsőként észlelték 2017 és 2022 között az L4 és L5 Kordylewski-porholdak polarizációs mintázatait, igazolva ezzel a létüket.
Mivel a kedvezőtlen magyarországi asztroklíma miatt évekbe telt, míg Slíz-Balogh Judit badacsonytördemici magánobszervatóriumának polarizációs teleszkópjával mérni tudták a bizonyításhoz szükséges optikai jeleket, a porfelhők további megfigyelésének színhelyéül a kutatók olyan régiót kerestek, ahol kisebb a fényszennyezés és gyakoribb az aeroszolszegény, felhőtlen éjszakai égbolt.
Így esett választásuk Namíbiára, ahol 2020-ban az 1800 méter magasan elterülő Khomas-fennsíkon épült ki az Isabis Asztrofarm.
Az ötfős magyar kutatócsoport (Horváth Gábor fizikus, Slíz-Balogh Judit csillagász, Mádai Attila, Sári Pál és Mitró Ilona gépészmérnökök) 2023. július 18. és augusztus 17. között éjjelente végzett csillagászati polarizációs méréseket a birtokon. Első eredményként sikerült lencsevégre kapniuk az L5 porhold polarizációs mintázatait. Az eredményről a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratban számoltak be.
A mérésekhez használt különleges, polarizációs távcsövet az Asztropolarimetria Kutatócsoport építette fel.
Az egykamerás, forgóanalizátoros képalkotó teleszkóp különlegessége, hogy nem helyhez kötött, könnyen hordozható és látómezeje két nagyságrenddel nagyobb a földi polariméteres távcsövekénél.
Jelenleg egyedül a magyar kutatók rendelkeznek ezzel a típusú távcsővel, amelynek továbbfejlesztett változatát legalább négyszer tervezik még használni az Isabis asztrofarm magyar mérőkampányain.
Ezek is érdekelhetnek:
(Forrás: ELTE)