Fegyverszállítás, csak az utaslistán szereplő delegáció, polgárháborús úti cél, titkosított dokumentumok a világ legnagyobb, részletes vizsgálat nélküli polgári légi katasztrófájának történetében.
Egy repülőgép-baleset mindenképp szörnyű, örök trauma a túlélőknek és az áldozatok hozzátartozóinak. Elfelejteni nem lehet, de meg kell tanulni együtt élni vele – óriási feladat, nem mindenki képes rá. És brutális nehezítés, ha nincs lezárása az ügynek, nincs válasz arra a kérdésre, miért történt a tragédia.
A Malév 240-es járatának 1975. szeptember 30-i katasztrófájára máig nincs hivatalos magyarázat.
Amit tudunk: a Malév szinte új Tu–154-ese szeptember 29-én a délutánra kiírt időpont helyett 23:10-kor szállt fel Ferihegyről ötven utassal és tízfős legénységgel, majd egy eseménytelen út után hajnali 2:33-kor rádiókapcsolatba lépett a célállomás, a bejrúti repülőtér (ma: Rafic Hariri nemzetközi repülőtér) irányítóközpontjával. A légi irányítók – a tiszta időjárás és a minimális forgalom ellenére – egy várakozókör megtételére kérték a HA-LCI lajstromjelű gépet, amely nem sokkal később eltűnt a radarról. Egy járőröző brit vadászrepülő látta tűzgolyóként a Földközi-tengerbe csapódni a Malév 240-es járatát, majd a vízen lebegő, lángoló roncsait. A fedélzetén lévő hatvan ember meghalt.
A laikusok is tudják, mi következik ilyenkor: a roncsok, a fekete dobozok, a rádióbeszélgetések vizsgálata, majd egy jelentés a lehetséges, jobb esetben a bizonyított okokról. Ez esetben viszont
a roncsokat – a technikai lehetőség ellenére – nem emelték ki később sem, a fekete dobozokat nem keresték, a személyzet és az irányítók közötti beszélgetések felvételei hiányosak. Hivatalos ok nincs, egy évtizedekkel későbbi, 2003-as vizsgálat eredményeit pedig szigorúan titkosnak minősítették.
Polgárháborús övezetben polgári géppel
1975 áprilisában Libanonban polgárháború tört ki, ezért a Maléven és az NDK-beli Interflugon kívül más társaságok nem is repültek a térségbe. Hogy a magyarok miért, arra az el nem ismert, de közkeletű magyarázat, hogy fegyvert szállítottunk. Polgári repülőgépeken.
Ami biztos: a Palesztin Felszabadítási Szervezet szeptember 29-én nyitotta meg budapesti irodáját. Sokszor hangoztatott elmélet, hogy azért halasztották többször a gép budapesti felszállását, mert várták Jasszer Arafat közvetlen munkatársát, Khaled Fahoumot, a Palesztinai Nemzeti Tanács elnökét és a delegáció többi tagját. Ők bár szerepeltek az utaslistán, végül autóval, Jugoszlávia felé hagyták el az országot (ez állítólag bevett megtévesztési módszer volt), de ez lehetett az oka, hogy tanúk szerint már napokkal korábban sem lehetett jegyet venni a 240-es járatra, amely végül csak ötven utassal szállt fel.
Más elmélet szerint a (fegyver)rakomány túlsúlya miatt kellett csökkenteni az utasok számát, amit – egy újabb elmélet – Ferihegy egy félreeső részén rakodhattak a gépbe, amikor épp elment az áram a reptéren. Egy sokadik teória szerint a hivatalosan műszaki hibával indokolt sötétség a magyar titkosszolgálat akciója volt, amely így próbálta azt a látszatot kelteni, hogy a delegáció titokban mégis felszállt a gépre.
Minisorozat készül a Malév 240-es járatának katasztrófájáról
A történet annyira érdekes, ugyanakkor rejtélyes és szövevényes, hogy szinte megfilmesítésért kiált. Így gondolja ezt Kapitány Iván és Kapitány-Diószegi Judit is – a nevükhöz kötődik többek között a Mi kis falunk és a Drága örökösök című tévésorozat is –, ezért már évek óta dolgoznak a HA-LCI című hatrészes sorozaton. Az előzetes már több éves, a premiert 2022-re tervezték, a rendező idén év elején azt nyilatkozta a Media1-nek, hogy a megvalósítása van a „működésük fókuszában”.
Odze György későbbi író, diplomata akkoriban Ferihegyen dolgozott, légiutas-kísérő akkori párja a 240-es járaton vesztette életét. Mivel úgy érezte, nincsenek meg a szükséges válaszok, maga próbált információkat gyűjteni, több mint négy évtizeddel később pedig megírta a Bejrúti rejtély, 1975 című könyvét. Ez nem tényfeltáró mű, fikciós elemeket is tartalmaz, illetve Odze elképzelését arról, mi is történhetett. Ő azt mondta, nyílt titok volt akkoriban Ferihegyen, hogy a Bejrútba tartó géppel valami gond mindig van, rendszeresen Videoton és FÉG feliratú ládákat rakodtak fel, és a felrobbant gépen is voltak ilyen ládák. Dr. Fülöp András egykori Malév-főpilóta pedig azt mesélte Odzének, hogy a Bejrútba érkező magyar gépeket általában a reptér kieső részére irányították és ott pakolták ki. „Úgy kezeltek bennünket, mintha csempészek lennénk” – emlékezett vissza Fülöp.
Könyvében az az elmélet is megjelenik, hogy a gép harminchárom libanoni utasa valójában a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Abasáron kiképzett harcosa volt. Ezt nem tudjuk, de az bizonyos, hogy a delegáció és esetleg a harcosok, valamint a fegyverszállítmány is elég indok lehetett a gép megsemmisítésére egy polgárháborús helyzetben, és ez nem is okozhatott nehézséget, hiszen a járat – a helyi forgalmi irányítás utasításának megfelelően – a várókörén éppen lassan, alacsonyan, kivilágítva repült.
Ha a gépet lelőtték – a legnépszerűbb elmélet szerint vállról indítható rakétával –, alapvető kérdés, hogy ki. Erre sincs egyértelmű válasz, Izrael, Szíria vagy más csoportok is tehették, talán az alapos vizsgálat is azért maradt el, mert komoly feszültséget okozott volna, ha kiderül, hogy a gyilkos rakéta szovjet gyártmány volt. Szintén indokolhatta az eltussolást, hogy a biztosító nem fizetett volna, ha kiderül, hogy a Malév súlyosan megszegte az előírásokat azzal, hogy polgári gépekkel szállított fegyvereket háborús övezetbe, bár Odze egy olyan vitatható hitelességű dokumentumot is talált, amely szerint a gépnek biztosítása sem volt.
Vizsgálat, vagy valami olyasmi
A tragédia kivizsgálására libanoni vezetésű vizsgálóbizottság alakult, de a roncsokat és a fekete dobozt nem keresték, az akkori magyar kormány szerint a háborús helyzet miatt erre nem volt mód, hiába ajánlotta fel a segítségét az angol haditengerészet is.
A megtalált áldozatok közül a muzulmán vallásúakat – vallási hagyományaiknak megfelelően – egy napon belül eltemették, a nem muzulmánok végső nyughelyéről a hozzátartozóik sem tudnak. A farkasréti temetőben emlékhelyet alakítottak ki a tiszteletükre, a magyar kormány 2009-es döntése alapján pedig a családtagoknak áldozatonként négymillió forintot fizettek.
2007-ben Dr. Szilvásy György polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter egy írásbeli válaszából kiderült, hogy az Információs Hivatal és a Nemzetbiztonsági Hivatal 2003-ban összefoglaló jelentés készített a katasztrófáról rendelkezésre álló adatokból. Arra jutottak, hogy „a szerencsétlenség oka nem állapítható meg”.
A 2003-ban kelt két dokumentum „a légikatasztrófával közvetlenül összefüggésben nem álló egyéb tartalmuk miatt” jelenleg is szigorúan titkos minősítésű. A roncs kiemelésről továbbra sincs szó.
Alighanem ez a történelem legnagyobb, részletes nyilvános vizsgálat nélküli polgári légi katasztrófája.
(Források: Iho, LKK, Népszava. Nyitókép: Yevgeny Lebedev, CC BY-SA 4.0)
Ez is érdekelhet: