Maria Salomea Skłodowska-Curie lengyel fizikus és kémikus a radioaktivitás egyik úttörő kutatója volt: 1903-ban fizikai Nobel-díjat kapott Henri Becquerellel és férjével, Pierre Curie-vel megosztva, majd 1911-ben egymaga érdemelte ki a kémiai Nobel-díjat.

Marie Curie volt a Sorbonne első női professzora, a polónium és a rádium felfedezője. Kétszeres díjazottként nem csoda, hogy decens kis oldala van a Nobel-díj hivatalos honlapján, ahol a pályafutása a kísérletei mellett, az utolsó bekezdésben egy különös-szomorú tényt mondanak el: 1934-ben, 66 évesen, aplasztikus vérszegénységben halt meg, miután a munkája miatt évekig sugárzásnak volt kitéve – akkoriban még nem tudtak a radioaktív sugárzás veszélyes hatásairól.

Marie Curie néhány jegyzetfüzete még mindig annyira radioaktív (és még 1500 évig az lesz), hogy a mai napig ólomdobozokban tárolják őket.

A professzornő halálát szinte biztosan a káros sugárzás okozta, elvégre a legkisebb elővigyázat nélkül dolgozott a radioaktív anyagokkal; a kezén rádium okozta égésnyomokat találtak.

Bár 1934-ben a sceaux-i temetőben, a férje mellé helyezték el, végső nyugalomra a párizsi Panthéonban leltek, ahová 1995-ben szállították át a testüket a munkájuk iránti tiszteletből.

(Forrás: Nobelprize.org, fotók: GettyImages)

Ez is érdekelhet: