A 18. században, amikor a borokat elkezdték üvegpalackokban tárolni, az üvegfúvók tüdőkapacitása határozta meg a palackok méretét. Egy szuszra nagyjából 0,75 literes üvegeket tudtak készíteni, így ez a méret vált általánossá. A szabványosításban azonban a kereskedelem is közrejátszott:

A franciák gyakran exportáltak bort Angliába, ahol a birodalmi gallon (4,54609 liter) volt a mértékegység. Egy 225 literes hordó pontosan 50 birodalmi gallonnak felelt meg, ami 300 darab 0,75 literes palackot jelentett. Így egy gallon hat palacknak felelt meg, ami egyszerűsítette az elszámolást.

Az 1970-es években a szabványosítás hivatalossá vált – az Egyesült Államok 1972-ben, majd Európa 1973-ban tette kötelezővé a 0,75 literes üvegek használatát –,  ez pedig jelentősen megkönnyítette a nemzetközi borpiaci kereskedelmet és a fogyasztók számára is átláthatóbbá tette a borok kiszerelését.

Ma már persze léteznek különböző méretű borosüvegek, a 0,75 literes palack azonban továbbra is a legelterjedtebb – a tokaji aszú palackja például hagyományosan 0,5 literes, ami a több évszázados tradíciónak, a bor különleges minőségének és a fogyasztási szokásoknak köszönhető.

(Forrás: Winelovers, Flavor.hu, Boraszportal.hu, fotó: Getty Images, Unsplash / Brandy Turner)

Ez is érdekelhet: