Az YKK egy közel százéves mestermű, ami észrevétlenül vált a modern világ egyik legpraktikusabb találmányává, azzal, hogy csendben, de magabiztosan tartja össze a bolygó ruháit nap mint nap.
Ma világszerte minden második elkészült cipzárra az YKK jelzést ütik. Húzogatjuk a hátizsákon, a kabáton vagy a farmeren, mégsem gondolunk bele, honnan ered ez a rövidítés.
Ez a három betű valójában egy japán óriáscéget takar: a Yoshida Kogyo Kabushikikaishát (magyar átírásban: Josida Kógjó Kabusikikaisa).
A cipzárt magát persze nem ők találták fel. Az első, még ügyetlen változatot az 1890-es években az amerikai Whitcomb L. Judson mutatta be, akkoriban főként cipőkhöz. A ma ismert, megbízhatóbb megoldást már egy svéd–amerikai mérnök, Gideon Sundbäck dolgozta ki, ő szabadalmaztatta 1917-ben „szétválasztható rögzítő” néven.
Az YKK saját története 1934-ben indult, amikor a vállalat alapítója, Tadao Josida (Yoshida Tadao) úgy gondolta, a meglévőknél jóval megbízhatóbb cipzárt is lehet készíteni. A minőség iránti megszállott elkötelezettséggel vágott bele: az erősen integrált gyártási folyamat során szinte minden egyes lépés házon belül történik, a fém olvasztásától a kész termék csomagolásáig, és nem támaszkodnak teljesen külső beszállítókra. Ez a már-már megszállott és makacs következetesség végül meghozta a gyümölcsét: az YKK mára a világ vezető cipzárgyártója, és ruhák, táskák, csizmák, bőröndök millióiban bukkan fel nap mint nap.
Az YKK évente közel tízmilliárd cipzárt gyárt, ami több mint hárommillió kilométernyi cipzárat jelent évente – ez nagyjából annyi, mintha a Földet több mint nyolcvanszor körbetekernénk cipzárral.
A cég hírneve a tartósságból, a precizitásból és a megbízhatóságból fakad, ezért választja számtalan márka az YKK-t. Trina Turk amerikai divattervező egyszer így fogalmazott:
„Voltak minőségi gondjaink, amikor olcsóbb cipzárakat használtunk. Most már viszont csak YKK-t használunk. Ha valaki 200 dolláros nadrágot vesz, teljes joggal várja el, hogy a cipzár is bírja a strapát, különben engem hibáztat, nem a gyártót.”
(Forrás: Reader's Digest, Wikipédia, fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet: