Nem jutott el hozzájuk a nappali világosság, a csoport tagjai csak a saját biológiai órájuk alapján tudták csak, mikor kell aludniuk, felkelniük és enniük. Kísérlet volt.
Nyolc férfi és hét nő 40 nap után szabadult ki a franciaországi Lombrives-barlangból, ahova még március közepén vonultak be, hogy a kutatók az – idő- és a térérzékét elvesztett – ember alkalmazkodóképességét vizsgálhassák rajtuk.
A 15 fős csoportnak semmilyen kapcsolata nem volt a külvilággal – sem a pandémia fejleményeiről, sem a barátaikról, családjukról nem tudtak semmit –, a barlangba, ahol százszázalékos volt a levegő nedvességtartalma és 10 Celsius-fok volt a hőmérséklet, nem jutott el a nappali világosság, és önkéntesnek órája sem volt, így nem tudták követni az idő múlását. A csoport tagjai saját biológiai órájuk alapján tudták csak, mikor kell aludniuk, felkelniük és enniük. A napokat nem órákban, hanem az alvási ciklusuk alapján követték.
Az résztvevők egy érzékelőt is kaptak, amit kis kapszulában nyelték le. Ez a kapszula mérte a testhőmérsékletüket, és egy számítógépre továbbította az adatokat. A több, külső érzékelővel pedig a 15 fős csoport
- alvási szokásait,
- társadalmi interakcióit, valamint a
- viselkedésüket figyelték meg.
A csoportot megfigyelő kutatók pénteken mentek be a barlangba, hogy szóljanak a résztvevőknek, hogy hamarosan vége a kísérletnek. Mint mondták, sokan alaposan elszámolták magukat, azt hitték még legalább egy hét-tíz nap van hátra addig, míg kiléphetnek a barlangból. Bár a résztvevők láthatóan fáradtnak tűntek, kétharmaduk mondta, hogy még egy kicsit tovább maradna a föld alatt, hogy befejezze az expedíció során megkezdett csoportos projekteket.
A Deep Time projekt kutatói szerint a kísérlet tapasztalatai alapján jobban meg lehet majd érteni, hogyan tudnak az emberek az életkörülményiket és környezetüket érintő drasztikus változásokhoz alkalmazkodni.
Eközben...
(Forrás: MTI, fotó: Pixabay)