A NASA egy nemzetközi gyakorlaton azt a hipotézist vizsgálta, hogy mit lehetne tenni, ha 14 év múlva, 2038 júliusában 72%-os eséllyel telibe találná a Földet egy 100-320 méteres aszteroida – a dinoszauruszok kihalásáért egy nagyjából 10 kilométeres űrkőzet tehető felelőssé.

A bizonytalanság érdekében számos, az aszteroidával kapcsolatos információ hiányos volt a közel 100 kormányképviselőből álló csoport számára, például nem lehetett tudni, hogy miből van ez a bizonyos kozmikus objektum (jég, kő, fém), valamint a forgását és a sebességét sem – ezek ahhoz kellenek, hogy meg lehessen állapítani, hogy az aszteroida széteshet-e több darabra, illetve hogy van-e lehetőség a pályájának módosítására. Mindemellett pedig az is nehezítető körülmény volt, hogy az űrkőzet felfedezése után hét hónapra eltűnt a Nap mögött, így nem lehetett adatokat gyűjteni róla.

A NASA végül arra a megállapításra jutott, hogy még a legjobb terv is számos „magas szintű hiányossággal” rendelkezik,

ugyanakkor Lindley Johnson, a NASA washingtoni központjának bolygóvédelmi tisztviselője szerint „ezek az eredmények segítenek a jövőbeli gyakorlatok és tanulmányok alakításában”, valamint hangsúlyozta, hogy

A NASA egyébként már sikeresen tesztelte a DART (Double Asteroid Redirection Test) nevű aszteroida-eltérítő űrszondáját, amikor célzottan belevezette a Földtől nagyjából 11 millió kilométerre lévő 160 méter átmérőjű és 5 milliárd kilogrammos Dimorphos aszteroidába, megváltoztatva annak keringési pályáját:

(Forrás: New York Post, Uniland, fotó: Getty Images)

Ez is érdekelhet: