Ha látni akarsz a pályán partyhangszórók tekintetében, a legismertebb márkák között a Panasonic termékeivel is érdemes képben lenned, a cég ugyanis jelenleg két olyan ajánlattal is jelen van a piacon, amit egészen egyszerűen nem hagyhatsz figyelmen kívül, ha egy ilyen cucc vásárlásán töröd a fejed.
Mivel mi is bírjuk ezt a műfajt, kölcsönkértük az SC-BMAX5 és SC-BMAX10 nevű bugidobozokat, hogy egy szerkesztőségi Halloween-buli keretein belül meglessük, megtapogassuk, meghallgassuk őket és a végén a saját tapasztalataink alapján süssünk rájuk egy Kellene vagy egy Nem kellene bélyeget.
A Panasonic egyébként igen nagyot lépett a hangszórói előző generációjához képest, ugyanis azokban még nem volt tölthető akkumulátor, ezekben pedig már van – a kisebbikben egy 2475, a nagyobbikban pedig egy 4950 mAh-s akksi működik –, ami egy egészen másik ligába katapultálja ezeket a kütyüket. A kisebbik – nevezzük a továbbiakban ötösnek – nagyjából 9 órát tud üzemelni egy csutkára töltött akksival, a nagyobbik, tízes kódjelű készülék pedig 15 órát képes folyamatosan zenélni, bár ezek az értékek csak akkor jönnek össze, ha közepes hangerőn üzemelteted őket és lemondasz a hangulatvilágításról is. Ha nem akarod kiherélni az élményt és rendesen feltekered a volument, a LED-eket pedig hagyod, hogy végezzék a dolgukat és ütemre villogjanak, folyamatos üzemidőben ezeknek az időtartamoknak jó esetben is csak a harmadát tudod összehozni.
Ahhoz egyébként be sem kellett kapcsolnunk a masinákat, hogy megállapítsuk, ezek bizony széleskörű csatlakozási képességekkel rendelkeznek: az USB-A porton keresztül közvetlenül pendrive-ról is mehet a metál, de van itt még optikai bemenet, két 3,5 mm-es jack-csati – az egyik kimeneti jelet ad, a másik külső jelet fogad –, egy mikrofonbemenet, valamint egy másik, amin keresztül akár egy gitár is csatlakoztatható, és persze a jó öreg bluetooth, ami annyira alap, hogy talán meg sem kellett volna említenünk. Illetve mégis; van ugyanis egy apró negatívum, amit ehelyütt muszáj megjegyezni: a hangszórók csakis az iparági sztenderd SBC kodekkel rendelkeznek, az AAC vagy aptX logókat hiába is keresnétek a gépkönyvekben.
Az ötös egyetlen 14 cm-es mélysugárzóval, basszusnyílással és két magassugárzóval rendelkezik, melyek áramforráshoz csatlakoztatva 75 W tiszta teljesítményt adnak. A nagytestvér ezzel szemben már két 14 cm-es mélysugárzóval, két magassugárzóval és két mélyhang-reflex csatival rendelkezik, amelyek csatlakoztatás esetén 150 W-os hangzást biztosítanak. Komoly számok két ilyen méretű doboztól, de a kulcsszó itt a csatlakoztatva, ugyanis akkumulátorról üzemeltetve ezek az értékek kicsit visszafogottabbak. Ha a dübörgés a lényeg, érdemes a zsinór végét bedugni a falba, ami egyébként ebben a műfajban inkább szabály, mint kivétel, így nem írjuk a dolgot a negatívumok közé.
A Panasonic ládái kézbe véve – túl sokáig azért ne akard az arcod előtt forgatni őket, hiszen a kisebbik is 6,7 kilogrammot nyom – masszív kivitelűnek érződnek. Az összeszerelés, a felhasznált anyagok minősége remek, a kezelőszervek elhelyezése logikus. Aki indított már el életében ilyen eszközön Dancing Queen-t, annak semmilyen gondot nem fog okozni az üzemeltetés. A mobiltelefon párosítása egyszerű, mint a Scooterre szeletelés, egyedül az okozhat némi zavart, hogy a hangerő-tekerentyű nem szinkronizálja a mobiltelefon hangerejét, így attól függően, hogy a volument melyik eszközön szeretnénk birizgálni, a másik eszközön érdemes azt maxra venni.
Ezek a sirámok persze csak mellékzöngék, ha hangban rendesen odareccsintenek a Pana üdvöskéi, igaz?
Nos, a helyzet az, hogy a hangminőség tekintetében egyetlen árva panaszszavunk sem lehet.
A dobozok meglepően fickósak, a hangkép gazdag, a magasak és közepek pontosak, nagy hangerőn is torzításmentesek, a basszusok pedig még akkor is a helyükön vannak, ha az ember elfelejti bekapcsolni a Bass Boostot, amit egyébként egy partyhangszóró esetében úgyis szigszalaggal leragasztva tart a nép. Nem vicc: a saját árfekvésében az ötösnek és a tízesnek sem nagyon akad ennyire potens riválisa. A konkurrensek ugyanezért a hangért minimum egy tízessel többet kérnek, az úgynevezett prémium gyártók termékeiről nem is beszélve, melyek több szentistvánnal többért is csak izzadnak, hogy azt tudják, amit a japán gyártó versenyzői csuklóból hoznak.
A teljes potenciál kiaknázásához persze – ahogy fentebb is írtuk – ajánlott a gépeket a falból etetni, illetve beltérben érdemes okosan elhelyezni a cuccost, a Panák ugyanis csak előre sugároznak. Persze ha olyan szerencséd van mint nekünk, hogy egyszerre két ilyen eszköz tolja a bugit a pajeszod mögé – két hangszóró egy 3,5 mm-es audiokábellel egyszerűen sztereó-módba kapcsolható –, baromi nagy nappalidnak kell lenni ahhoz, hogy kevésnek érezd azt a hangot, amit két ilyen ötös ki tud préselni magából. Ha két tízes működik együtt sztereó-módban az már egy egészen más tészta, felelősen gondolkodó ember olyamit nem csinál lakóövezetben.
Azt azért érdemes szem előtt tartani, hogy egyik gép sem rendelkezik IP-védettséggel, azaz medencés partykon nem érdemes őket közvetlenül a vízfelület mellé rakni, de ez szerintünk a kütyük árfekvését tekintve nem is elvárható. Végeredményben úgy érezzük, hogy a két Panasonic a teljesítményét, hangzását, összeszerelését, általános minőségét tekintve bőven egy ligával feljebb játszik, mint az ugyanebben az ársávban hozzáférhető konkurensek. Ha elsősorban kinti bulizást tervezel velük meghajtani, érdemes a tízes felé fordulni, ami akksiról működtetve is bőven hozza azt a hangerőt, ami egy diszkózásba forduló grillezéshez kell. Benti partikhoz az ötös teljesítménye is több, mint elég, hiszen hálózatra kötve ez a gép is erőteljes, mégis tiszta hangzással hálál meg minden egyes kifizetett forintot.
A japán gyártó ezeket a gépeket most rendesen odatette. Ha mostanában tervezel ilyen cuccot vásárolni, jobb, ha felveszed őket a shortlistedre! Részünkről a kiosztott bélyeg egy piros fénnyel világító Kellene, amit határozottan nyomunk rá az SC-BMAX5 és az SC-BMAX10 dobozára.
A Panasonic BMAX5 itt vagy itt, a BMAX10 itt vagy akár itt is megvásárolható.
