A felfedezés jelentősége túlmutat önmagán.
A csillagászok most először gondolják komolyan, hogy sikerült azonosítaniuk az univerzum legelső csillagnemzedékét, az ősrobbanás után megszületett, úgynevezett III. populációs csillagokat (POP III).
A James Webb űrteleszkóp (JWST) ugyanis egy rendkívül távoli galaxis, a LAP1-B halvány fényét rögzítette, amelynek fénye több mint 13 milliárd évnyi utazás után érkezett meg hozzánk.
A kutatás vezetője, Eli Visbal szerint a Webb önmagában nem lett volna elegendő ehhez a teljesítményhez, ám a gravitációslencse-hatás* jelentősen megnövelte az esélyt a sikerre, ugyanis a MACS0416 galaxishalmaz természetes nagyítóként erősítette fel a LAP1-B fénytét, mintegy százszorosára növelve a távoli objektum láthatóságát.
*A gravitációslencse-hatás azt jelenti, hogy egy kellően nagy tömegű égitest annyira meggörbíti maga körül a téridőt, hogy az ott áthaladó fénysugarak megfigyelhető mértékben eltérülnek, a háttérégitestek képe eltorzul, esetleg megtöbbszöröződik, fényességük felerősödik – mintha csak egy hatalmas optikai lencsén át látnánk őket. (Csillagaszat.hu)
A vizsgálatok alapján a csillagokat körülvevő gáz szinte teljesen fémmentes, csupán hidrogénből és héliumból áll, és körülbelül ezer naptömegnyi anyagot tartalmaz. Ez pontosan megfelel azoknak az elméleti várakozásoknak, amelyek a III. populációs csillagokra vonatkoznak.
A mostani eredmények azt sejtetik, hogy megpillanthattuk az univerzum legelső csillagainak fényét.
A felfedezés jelentősége túlmutat önmagán, hiszen a legelső csillagok kialakulása sokat elárulhat a korai galaxisfejlődésről és a sötét anyag viselkedéséről is. Visbal szerint pedig a gravitációs lencsézés a jövőben az egyik legfontosabb eszközzé válhat a nagy vöröseltolódású, rendkívül távoli objektumok kutatásában.
(Forrás: Space.com, fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet: