A Szaturnusz egyik jeges holdja, az Enceladus egyre ígéretesebb jelöltnek tűnik a földön kívüli élet keresésében.
A hold jeges felszíne alatt egy globális, sós óceán rejlik, ami állandó hőforrással rendelkezik. A NASA Cassini űrszondájának adatai alapján az Oxfordi Egyetem, a Southwest Kutatóintézet és az arizonai Tucsonban található Bolygótudományi Intézet szakértői most először mutatták ki, hogy az északi póluson is jelentős hő áramlik kifelé, pedig korábban ezt a területet inaktívnak vélték.
Ez a felfedezés felülírja a korábbi elképzeléseket, miszerint a hőveszteség csak a déli pólusra korlátozódik, ahol látványos gejzírek törnek fel. Az Enceladus így jóval több energiát sugároz az űrbe, mint egy közönséges, passzív égitest tenné.
A Szaturnusz gravitációja által keltett árapályerők melegítik a hold belsejét, ez fontos, sőt kulcsfontosságú részét képezi az égitest stabil energiaegyensúlyának. Ugyanis ha ez a folyamat gyengülne, az óceán befagyhatna, ha felerősödne, akkor viszont túlságosan aktívvá válna – mindkét esetben felborulhatna az élethez szükséges stabil környezet.
Ez a hosszú távú stabilitás növeli az esélyt arra, hogy az óceánban élet alakulhasson ki, hiszen jelen van a folyékony víz, a hő és a szükséges kémiai elemek, mint például a foszfor.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a következő nagy lépés az élet lehetőségének feltérképezésében az enceladusi óceán korának meghatározása, ugyanis az is fontos kérdés, hogy egyáltalán elég régóta létezik-e ahhoz, hogy az élet kialakulhasson benne.
(Forrás: Interesting Engineering, fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet: