1980-ban súlyos buszbaleset történt a Balaton-parti város egyik vasúti átkelőjében, huszonhárom évvel később pedig egy még súlyosabb, ugyanott, ugyanúgy.
Csak idén negyvennyolc baleset történt vasúti átjáróban, ebből hat volt halálos kimenetelű, de egy ilyen tragédia a túlélők számára is szörnyű, örök emlék marad.
A legbiztonságosabb megoldás, ha közút és vasút alul- vagy felüljárón keresztezi egymást, ez azonban a legdrágább és leginkább helyigényes megoldás, a szintbeli kereszteződések biztonságát fény-, vagy igazi, lehajtható sorompóval lehet fokozni. Persze ezek is pénzbe kerülnek, elromolhatnak, a tolvajok ellophatják az akkumulátorokat, az ügyetlen és/vagy figyelmetlen járművezetők pedig letörhetik a sorompókat, de ha az emberélet a tét, akkor mindez nem számít. Gondolhatnánk.
1980. június 30., Siófok, Darnay téri vasúti átjáró
Kovács László a nyári idényben évek óta dolgozott a kaposvári 13. sz. Volán Vállalat beugró sofőrjeként a helyi járaton. A negyvennyolc éves férfi aznap már tizenhárom órája volt szolgálatban, ebből hat órát vezetett. A GF-22-68 rendszámú Ikarus 260 autóbusszal 20:55-kor felvette utasait a siófoki Darnay tér a 70-es út és a vasúti pályatest közötti részén, az utóbbitól 22 méterre lévő megállóban, majd az ajtókat bezárva továbbindult, és a fénysorompó tilos jelzése ellenére rögtön, lassítás nélkül ráhajtott a sínekre.
A Nagykanizsáról Székesfehérvárra gépmenetben közlekedő, MÁV M62, szerelvényt nem húzó dízelmozdony 95 km/órás sebességgel ütközött a busznak, azt három részre szakította, a középső darabot több száz métert tolta maga előtt, mire meg tudott állni. A buszon tartózkodók közül tizenheten azonnal, ketten a kórházban haltak meg, tizenketten súlyosan megsérültek. A buszvezető is elhunyt, ezért csak sejthető, hogy pillanatnyi figyelemkihagyás miatt nem állt meg a piros jelzésnél a vizsgálat szerint kitűnő állapotú Ikarusszal. A mozdonyvezető túlélte a balesetet, de idegösszeomlás miatt hónapokig kezelték.
A nyomozás a Volán felelősségét állapította meg, amiért nem váltották le időben a több mint fél napja szolgálatban lévő sofőrt.
„A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium mély megrendüléssel és őszinte részvéttel osztozik a siófoki súlyos közlekedési baleset halálos áldozatai és hozzátartozóinak gyászában és fájdalmában”
– közölte a minisztérium részvétnyilvánítását a Dunántúli Napló 1980. július 2-i száma. Nincs okunk kételkedni a megrendülés és a részvét őszinteségében, de tény, ezenkívül nem sokat tettek azért, hogy legalább ott ne, vagy kisebb eséllyel történhessen tragédia. Bár már akkor is felvetődött, hogy sorompóval is biztosítani kellene az átjárót, ez elmaradt.
Még az év decemberében, a buszhoz hasonlóan a piros fényjelzés ellenére hajtott a sínekre egy autó, amelyet egy érkező mozdony a sínpár melletti kapcsolószekrényhez csapott, a kocsi kigyulladt, a 18 éves vezetője benne égett.
2003. május 8., Siófok, Darnay téri vasúti átjáró
Huszonhárom évvel a tragikus buszbaleset után egy még tragikusabb helyszíne volt a Darnay téri átkelő. „Magyarország történetében talán a legrettenetesebb autóbusz-baleset történt” – közölte Medgyessy Péter, Magyarország akkori miniszterelnöke, és nem túlzott. 2003. május 8-án, reggel 8:35-kor egy német turistákat szállító busz hajtott a sínekre a tilos jelzés ellenére, ahol belerohant a budapesti Déli pályaudvarról Nagykanizsa felé tartó gyorsvonat. Bár a 1078 pályaszámú V43-as mozdony vezetője háromszáz méterrel korábban már észlelte a buszokat – két turistabusz hajtott át a sínen, az első még szabályosan, a szabad jelzésen, át is ért –, a gyorsfékezésen és a hangjelzésen túl mást nem tehetett, megállni pedig esélytelen volt a mintegy 100 km/óra sebességgel haladó szerelvénnyel.
„Láttam én, hogy a második busz nem áll meg, nyomtam is a dudát, ekkor még rá is fékezett a buszsofőr, de azután újra nekiindult. Az ütközés előtti pillanatban közvetlen közelről néztünk egymásra. Azt a tekintetet sohasem felejtem el. Nem is annyira rémület, mint inkább megdöbbenés, meglepetés ült ki szegény sofőr arcára” – idézte fel az ütközés előtti másodperceket Kiss Ferenc mozdonyvezető a Sonline-nak.
A busz kettészakadt, az egyik darabját több száz méteren át tolta a mozdony, amely az erőhatástól ki is siklott. Harmincnyolcan voltak a buszon, csoda, hogy öten túlélték. A vonat utasai közül senki nem sérült meg, a mozdonyvezető könnyebb sérülésekkel megúszta, mert nem tartotta be az előírást, ami szerint hátra kell futni, ha egyértelmű, hogy nem lehet elkerülni a balesetet – szerinte ez mentette meg az életét. Amíg lehetett, nyomta a dudát.
„Nem volt több időm, mint hogy az ütközés előtti pillanatban ösztönösen lekuporodjak az úgynevezett mozdonykonyhában a pult alá, oda, ahol volt erre hely. A lemezajtó, a generátor, a hatalmas dinamó leszakadt a motortérben. Az összenyomott volna. De ha még húsz métert megy a vonat, akkor poszméhként préselt volna össze a két üveg közötti merevítő vas is, láttam ugyanis fölöttem, hogy egyre nyomódik össze”
– mesélte a Sonline-nak. A baleset felelőse egyértelműen a német busz vezetője, aki valószínűleg nem akart lemaradni a másik busztól, és úgy gondolta, még átér a síneken.
Mándoki Zoltán, a MÁV vezérigazgatója az Index-nek a baleset napján azt mondta, hogy az ország körülbelül ötezer vasúti átkelőjéből csak mintegy hatszáznál van csapókar is a fénysorompó mellett, egy ilyen sorompó kialakítása – akkori áron – harmincmillió forintba kerül. Abban az évben még ötven átkelőnél tervezték sorompóval fokozni a biztonságot, de a siófoki Darnay téri nem szerepelt a listán – a tragédia után viszont azt az átkelőt is felszerelték félsorompókkal. Azóta ott nem történt baleset.
Ez is érdekelhet: