„A feleségemmel a vezető mögötti harmadik ülésben ültünk, és egyszer arra lettem figyelmes, hogy a buszvezető azt mondja: nincs fék! Felugrottam, odamentem és rákiabáltam: János, ne hülyéskedjen, ez nem játék! De ő akkor már állt és a kormányba kapaszkodva taposta a fékpedált. Aztán láttam a rohamosan közeledő, kanyart jelző fekete-fehér nyilakat, visszarohantam a feleségemhez és kiabáltam: kapaszkodj!” – emlékezett vissza a Magyar Hírek című lap 1983. december 24-i számában a Medicor Művek igazgatója.

A fiatal, alig másfél éves Ikarus 255.70E a debreceni orvosiműszer-gyártó cég dolgozóit és vezetőit vitte jutalomkirándulásra. 1983-ban különösen nagy dolog volt, az utasok többsége akkor járt először Nyugaton. Szeptember 14-én reggel 8-kor indultak Münchenből, hogy Graz érintésével Bécsbe érkezzenek. A grazi járásban található Schrems bei Frohnleiten településnél a busz egy lejtőhöz ért. Negyvennel haladtak, amikor Tiba János buszvezető vissza akart kapcsolni, hogy a motorféket is jobban kihasználja, de nem tudta ismét sebességbe tenni a váltót. Ezért csak az üzemi féket használta – amíg az működött. A fék ugyanis hatástalanná vált, a busz egyre gyorsult.

Később egy szemből érkező tanú azt mondta, látta, hogy baj van, mert a busz ide-oda cikázott, sorra ütötte ki az útszéli bójákat, végül a lejtő alján, nagyjából kilencvenes sebességgel áttörte a szalagkorlátot.

Az Ikarus harmincméteres mélységbe zuhant, huszonhétszer fordult meg a tengelye körül.

Tizenhárman a helyszínen életüket vesztették, a harminchárom sérültből kettő pedig később halt meg. Perceken belül megkezdődött a mentés, a helyiek és arra járó autósok is segítettek, a túlélők szerint nekik köszönhető, hogy nem volt még több halálos áldozat.

A buszsofőr esett ki először a járműből, bokrok fogták meg a zuhanás után, agyrázkódást szenvedett, elvesztette az eszméletét. A kórházban tért magához, nem emlékezett semmire. Az ágya mellett viszont volt egy újság, címlapján a balesettel, azt nézegette, és néhány óra múlva kezdett derengeni, mintha ő vezette volna. Addigra már előzetes letartóztatásban volt, rendőr állt a szobája előtt.

A vezető jelezte a fékhibát, meg is javították, csak nem jól

Hiába volt szinte új és keveset futott az Ikarus, Tiba János érezte, hogy probléma van a fékkel. Ezt jelezte is, teljes fékfelújítást kért, sőt, azt is mondta, nem indul neki a külföldi, hegyi utakat is érintő túrának, ha ez nem teszik meg.

Megtörtént a fékjavítás – de nem szakműhelyben, hanem okosba’, a vállalat autószerelője által.

Az osztrák vizsgálat kiderítette, hogy a vezető – akiről a túlélők elmondták, hogy a baleset előtti búcsúesten csak üdítőt ivott, korán lefeküdt, reggel pedig ellenőrizte a busz állapotát – ártatlan, Magyarországon viszont bűnösnek találták „halálos tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan okozása miatt” egy húszperces tárgyalás során hét év letöltendőre ítélték.

Tiba János az RTL Fókusz című műsorában azt mesélte, a rendőr nem volt hajlandó megbilincselni, amikor elvezették, a börtönparancsnok pedig a kapuban várta: „Hallja, magával jól kitoltak!”. Tényleg így történt, de nem azért, mert bajuk volt Tibával, kellett viszont egy bűnbak: a szocialista rendszerben nem lehetett azt mondani,

hogy egy szocialista vállalatnál egy rosszul karbantartott, egyébként szinte új Ikarus busz okozta tizenöt ember halálát.

Három hónapig ült Baracskán az ártatlan vezető, amikor Magyarországra jöttek a grazi főügyészség munkatársai, az ő kezdeményezésükre került az ügy a legfelsőbb bírósághoz. Két év után megszületett a felmentő ítélet.

„Bűncselekmény elkövetésének hiányában felmentette a Legfelsőbb Bíróság T. János gépkocsivezetőt, aki a Grazban történt magyar autóbusz-baleset kapcsán került a vádlottak padjára. A másik két vádlott büntetését a legmagasabb bírói fórum súlyosbította: K. Zoltán autószerelő szakmunkás első fokon kiszabott 4 évi szabadságvesztését 5 év 6 hónapra emelte fel, S. Tibor szállítási művezető ellen pedig 4 évi szabadságvesztést szabott ki – írta a Dolgozók Lapja 1986. november 19-én. – Az eljárás során bebizonyosodott, hogy a baleset műszaki hiba folytán történt, ezért a hibáért azonban nem a buszvezető a felelős, hanem azok, akiknek – munkakörüknél fogva – a járművet megfelelően fel kellett volna készíteniük az útra. Ez nem így történt, ezért marasztalta el a bíróság az ügyben másod-, illetve harmadrendű vádlottként szerepelt autószerelőt és művezetőt.”

„Ezt nem lehet elfelejteni, ebből nem lehet kilépni. Most mindegy, hogy én hibás voltam, nem voltam hibás, de ott voltam” – mondta Tiba János a Fókusz-nak. A meghurcolt, majd felmentett buszvezetőnek nemcsak az életére, hanem a hivatására is alapvető hatással volt a tragédia. A Blikk-nek nyilatkozott erről 2009-ben: „Az egész pokoljárás alatt rákényszerültem, hogy tanulmányozzam a fékeket. Nem voltam autószerelő, így képeztem magam, hogy értsem, mi folyik. Emellett mindig is érdekelt, milyen műszaki hiba miatt következett be a balesetem. Azután rájöttem: nekem ezt kell csinálnom. Fékeket kell javítanom, hogy megvédjek másokat a hasonló tragédiáktól.” 1989-ben egy barátjával autóbuszfék-szerelő vállalkozást alapított.

A héten, a baleset negyvenedik évfordulóján a helyszínen emléktáblát avattak.

Ez is érdekelhet: