Persze, csak ha Ulderico Granger kameráján keresztül szemléljük. A művész képeire egyszerűen nincsenek szavak. Ezeket látni kell. Sokszor, nagyon sokszor.
Granger a következő gondolatokat szánta magával ragadó sorozatához:
„Képtelen vagyok stresszt társítani az asztrofotózáshoz. Egyedül botorkálni éjszaka, és az égboltot fürkészni annyira megnyugtató érzés, hogy felér egy terápiával.”
Granger talán nem is tudja, de képei szintén felérnek egy terápiával:
(via)
