Az oldalt Neal Agarwal programozó dobta össze, és irtó könnyű kezelni: lényegében csak görgetni kell az egérrel, majd figyelni az újabb és újabb lényeket – ha pedig épp nincs kapás, akkor is hozzájuthatunk érdekes információkhoz. A legnagyobb élőlénytumultus nem meglepő módon a fotikus övben található. Ez 200 méteres mélységig tart, és lényegében eddig jut le annyi fény, amennyi még elegendő a fotoszintézishez.

Majd következik a szürkületi zónaként emlegetett és a bathyális öv, amely úgy egy kilométerig tart, ezután pedig érezhetően kezd a tengeri lények számára zordabbá válni a buli.

Két kilométernél mélyebben már egészen fura lények húzódnak meg, itt él például a gigászkalmár, amely több mint tíz méteres hosszával és tíz karjával sokak fantáziáját megmozgatta már azokban az időkben is, amikor hivatalos feljegyzés még nem született róla, az Antarktisz körül éldegélő tengeri szörny teteme azonban időközönként partra sodródott.

Íme az első felvétel egy élő gigászkalmárról:

3300 méter mélyen él a Chondrocladia lyra nevű faj, amely egy duplakötésű biohárfának tűnik így első beütésre:

4700 méter mélyen él a Sugarasúszójú halak osztályába tartozó Anoplogaster ped, ismertebb elnevezésén a Fangtooth (szabadfordításban: agyarfog), amelyet tuti láttunk már valamilyen filmben, viszont mivel nem volt szívbemarkoló látvány, mihamarabb szerettük volna elfelejteni őt.

Pár száz méterrel lejjebb egy kevésbé bájos lény, az arcnélküli hal (Typhlonus nasus) lubickol, amelyet az Alien-cukiságok életciklusában is nyugodtan el tudnánk képzelni:

6 kilométeres mélységben kezdődik a hadális övezet, a nyomás itt akkora, mintha csak 50 darab Boeing–747-est cipelnénk a fejünkön. A Hádészról elnevezett mélytengeri tartomány nem túl komfortos hely, itt már hosszú másodperceket kell tekernünk ahhoz, hogy újabb élőlényekre bukkanjunk. Nyolc kilométer mélyen él a nemrég felfedezett marianai csigahal (Pseudoliparis swirei), amely az általunk ismert legmélyebben élő hal jelenleg, és bizony ártatlan apróságnak tűnik egészen addig, amíg egy CT-szkenner alá nem teszik:

A virtuális világ legmélyebb pontján a Challenger Deep található, a Mariana-árok közel 11 kilométer mély szakadéka, amelyet a Föld legmélyebb pontjaként ismernek. A szakadékba először Jacques Piccard és Don Walsh tengerkutatók jutottak le a Trieste nevű batiszkáffal 1960. január 23-án – a következő nagy merülésig egészen 2012 márciusáig kellett várni, akkor James Cameron filmrendező teljesítette a nem mindennapi küldetést.