A Titán nagyon különleges világ, több szempontból hasonlít a Földre. Valójában ez a Naprendszer egyetlen, jelentős légkörrel rendelkező holdja, és a Földön kívül az egyetlen égitest, amelyről tudott, hogy felszínén stabil folyadéktestek léteznek. Most pedig kiderült, hogy porviharok is dúlnak a Szaturnusz legnagyobb holdján.
„A Titán egy nagyon aktív hold. Ezt már tudjuk geológiájáról és egzotikus szénhidrogén-ciklusáról. Most egy újabb Föld- és Mars-analógiával bővülnek az ismeretek: az aktív porciklussal, amelynek szerves pora a Titán egyenlítőjének hatalmas dűnéiből származhat”
– mondta Sebastien Rodriguez, az Université Paris Diderot csillagásza, a tanulmány főszerzője. A két égitest közötti óriási különbség azonban az, hogy míg a Földön ezeket a folyókat, tavakat és tengereket víz tölti ki, addig a Naprendszer második legnagyobb holdján főként metán és etán áramlik ezeken a folyadékforrásokon. Ebben a különleges ciklusban a szénhidrogén-molekulák elpárolognak, felhőkké sűrűsödnek, majd visszahullnak a talajra.
Az időjárás a Földhöz hasonlóan a Titánon is évszakról évszakra változik, a napéjegyenlőség idején pedig masszív felhők képződnek a trópusi régiókban, amelyek erőteljes metánviharokat okoznak. A Cassini számos alkalommal figyelt meg ilyen viharokat, amikor elrepült a Titán felett. Amikor Rodriguez és kutatótársai először észleltek három szokatlan kifényesedést azokon az infravörös felvételeken, amelyeket a Cassini 2009-ben készített a Titánról, azt gondolták, a metánfelhőkhöz hasonlatos jelenséget észleltek. Azonban később rájöttek, hogy itt másról lehet szó.
„Az alapján, amit tudunk a Titán felhőképződéséről, elmondhatjuk, hogy metánfelhők kialakulása ezen a területen az évnek ebben az időszakában fizikailag lehetetlen” – mondta Rodriguez.
Ráadásul a modellelemzések alapján kiderült, hogy a jelenség légköri, de nagyon közel van a felszínhez. Mivel éppen a Titán egyenlítője körüli dűnemezők felett lokalizálták a porvihart, az egyetlen magyarázat a jelenségre az, hogy a dűnékről felemelkedő porfelhőről van szó.
A szerves por pedig akkor jön létre, ha a metán és a napfény kölcsönhatása során kialakult szerves molekulák elég nagyra nőnek ahhoz, hogy a felszínre hulljanak
– a holdon tapasztalható szelek pedig hatalmas távolságokra képesek elszállítani a port, ezzel hozzájárulva a Titán szerves porának globális körforgásához.
Ez is érdekelhet:
A NASA szerint elegendő oxigén lehet a Marson az élethez
A legutóbbi felfedezések tükrében egészen elképzelhetővé vált az elképzelhetetlen.
(forrás: Phys.org, BBC, MTI,; borítókép: NASA)
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben
