Utoljára kerül közel a Szaturnusz legnagyobb holdjához, a Titánhoz a Cassini űrszonda, amelynek közel húsz éves küldetése hamarosan véget ér. De okunk így sincs a szomorkodásra: ugyanis a Cassininek szép élete volt – az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb űrküldetéseként tartják számon –, de a halála is izgalmasnak ígérkezik.
Ez ugyanis a Cassini-misszió utolsó lehetősége, hogy közelről megvizsgálhassa a folyékony szénhidrogén alkotta tavakat és tengereket, amelyek a hold északi sarkvidéki régiójában helyezkednek el, és az utolsó esély, hogy részletes felvételeket készítsen a felszínről.
A Cassini radarműszere a Titán metántavainak és -tengereinek változásait kutatja, és először – egyben utoljára – fogja tanulmányozni a Titán kisebb tavainak mélységét és összetételét.
A Cassini űrszondát 1997 októberében indították el az amerikai Cape Canaveral rakétaindító bázisról, és 2004 júliusában sikerült pályára állnia a Szaturnusz körül. Az űrszonda meséje a Szaturnusz légkörében fog véget érni: a tervek szerint 2017 szeptember 15-én fog belezuhanni élete választottjába, szinte kereken 20 évvel azután, hogy elindították a Földről: