Bár hetvennyolc évvel vagyunk a II. világháború lezárása után, akad olyan része a világnak, ahol hivatalosan még nem fejeződött be az emberiség történetének legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa.
A II. világháború végén a Szovjetunió elfoglalta és magához csatolta az Ohotszki-tenger és a Csendes-óceán között a japán Hokkaidó szigettől az orosz Kamcsatka félszigetig 1300 kilométer hosszan húzódó Kuril-szigeteket, ami azóta is Oroszországhoz tartozik. Igen ám, de Japán szerint annak legdélebbi részét alkotó Iturup, Kunasir, Sikotan és Habomai nevű szigetei nem képezik a Kuril-szigetek részét, hanem a japán szigetvilágához tartoznak, így pedig jogtalannak tartják elcsatolásukat és visszakövetelik maguknak.
A japán terminológiában Északi Területeknek nevezett négy sziget területi vitája a mai napig tart, emiatt pedig a két ország még mindig nem írta alá a világháborút lezáró békeszerződést, azaz ezeken a területeken hivatalosan nem ért véget a II. világháború.
Hadiállapot persze nincs, 1956 októberében ugyanis elfogadtak egy szovjet–japán közös megállapodást, ami véget vetett a két ország közötti háborús helyzetnek (ami így tulajdonképpen 1945. szeptembere után is továbbélt) és megteremtette a területi vitáról folytatott jövőbeli tárgyalások kereteit.
Az évek során a Szovjetunió felajánlotta a vitatott négy sziget közül Sikotan és Habomai sziget visszaszolgáltatását (ezek a vitatott terület mindössze 7%-át teszik ki), ez azonban végül nem történt meg. A miértre viszonylag egyszerű a válasz: 1960-ban az Egyesült Államok és Japán kölcsönös együttműködési és biztonsági egyezményt kötött egymással (ez tulajdonképpen az 1951-ben kötött békeszerződés újravizsgálata volt), ami többek között lehetővé tette, hogy amerikai csapatok állomásozhassanak japán területeken. Mivel a szovjetek ebben biztonságuk veszélyeztetését látták, visszavonták felajánlásukat.
Békeszerződés tehát továbbra sincs, ugyanakkor a két fél aktív kereskedelmi és gazdasági együttműködést folytat egymással – például Oroszország halászati engedményeket biztosított Japánnak az ominózus területekre, illetve a japán állampolgárok számára vízummentes övezetté tette.
A Kuril-szigeteken mintegy 2000 tonna arany és 10 ezer tonna ezüst, valamint a világ legnagyobb rénium-lelőhelye található. A tengerfenék jelentős olaj- és földgázkészleteket rejt, halászati szempontból pedig a világ egyik leggazdagabb területének számít. Mindemellett hadászati szempontból is rendkívül fontos régió, ugyanis a szigeteket elválasztó szorosok gyakorlatilag jégmentes kijáratként szolgálnak Oroszország csendes-óceáni flottájába tartozó hajók számára.
Japán helyzete egyébként igencsak érdekes ebben témában, mert ha elfogad(hat)ták volna, hogy a négy szigetből visszakapnak kettőt, azzal gyakorlatilag elismerték volna a másik két sziget (Iturup és Kunasir) orosz szuveneritását. Ez az álláspont pedig sok-sok év elteltével sem változott, ugyanis a japánok többsége továbbra is Moszkva által jogtalanul elfoglalt japán területként gondol a vitatott négy szigetre.
(Forrás: Oxford Political Review, Mult-kor. hu, Wikipédia, fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet: