Amerikában nemzetbiztonsági kockázatúnak minősítették a két kínai telekommunikációs óriáscéget, a Huaweit és a ZTE-t. Paranoia?

Vissza a hidegháborúba

A vizsgálatot akkor kezdeményezték, amikor a Huawei közel került az amerikai 3Com telekommunikációs cég megvásárlásához, ám ezzel a döntéssel a világ ötödik legnagyobb mobil hálózati berendezés-szállító cége kiszorult a világ legnagyobb telekommunikációs piacáról. Ez eddig pontosan úgy hangzik, mintha a saját piacait védené egy ország a külföldi cégekkel szemben, ám a házbizottsági jelentés ennél sokkal izgalmasabb.

A képviselőház hírszerzési állandó bizottságának tagjai, Mike Rogers és Dutch Ruppersberger ugyanis azt állítják, hogy a Huawei a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg és a Kínai Kommunista Párt közvetlen befolyása alatt áll, amely a saját 4G-s hálózatának telepítésével képessé válhat arra – idézzük –, hogy megbénítsa az ország kommunikációját, hírszerző tevékenységet folytasson, kiberháborút indítson, és vészhelyzet esetén létfontosságú hálózatokat kapcsoljon le vagy semmisítsen meg.

A Huawei Kína trójai falova az Egyesült Államokban. "Ha a teve bedugta az orrát a sátorba, akkor már nincs mit tenni" – mondta Dutch Ruppersberger kongresszusi képviselő CBS-nek adott nyilatkozatában. Régi hidegháborús reflexek léptek működésbe, az a korszak támadt fel, amikor még reális opciónak tűnt, hogy van egy Nagy Piros Gomb a Kremlben, amit csak meg kell nyomni és elkezdődik a harmadik világháború. A Nagy Piros Gomb megmaradt, csak az egyik szereplő változott, a kapcsoló pedig atomrakéták helyett Amerika kommunikációs rendszereit semmisítheti meg.

Ez eddig nagyon úgy hangzik, mint egy remek alapötlet egy csodálatos B kategóriás filmhez. De miért gondolnak ilyen merészet a michigani és marylandi szavazókörzetekből érkező képviselők? Miért kellenek a kémvádak? Minden idők leggrandiózusabb konspirációját vázolták fel: az ázsiai szuperhatalmat irányító kommunista párt létrehozott, majd támogatott egy techvállalatot, mégpedig azért, hogy azon keresztül kémkedjen riválisai után. Jobb, mint akármelyik James Bond-sztori, ugyanakkor pontosan azzal a képpel találkozunk benne, mint egy halom hollywoodi tech-thrillerben: az eszközöket, amelyek elméletileg minket szolgálnak, ellenünk fordítják. A telefonunk lehallgató, és nyomkövető, számítógépek és az internet segítségével pedig megfigyelnek, elemeznek minket, lenyúlják a bankszámlánkat, ne adj isten, törölnek minket a rendszerből.

A Huawei messziről nézve pontosan olyan cégnek tűnik, mint a Samsung, a Motorola vagy a Siemens. A Forbes 2007-ben beválogatta a világ kétszáz legbefolyásosabb vállalata közé, a Fast Company szerint a Huawei a világ ötödik leginnovatívabb vállalata, és egy halom díjat sepernek be évről évre. 150 országban tartanak fenn képviseletet, és az ötven legnagyobb telekommunikációs szolgáltatóból 45-tel üzleti kapcsolatban állnak, az éves nyereségük nagyjából 30 milliárd dollár körül mozog. Ez a kínai Siemens, vagy Ericsson, csak nagyobb. Nincs itt semmi látnivaló.

Az a gyanús, ami nem gyanús

A házbizottsági jelentés nyilvános, a lényeget a bizottsági tagok által adott hangzatos interjúkkal lehet színesíteni. Kétségtelen, hogy így is jelentős homály fedi a jelentést, a célzások, a nemzetbiztonsági veszéllyel való dobálózás pedig mind remek táptalajt szolgáltatnak összeesküvés-elméletek gyártásához. Az olvasóknak tulajdonképpen nem is kell összeillesztgetni a darabkákat, szinte készen kapják, egyenesen a kongresszusi képviselőktől. Ha csak találgatásokba lehetne bocsátkozni, akkor a téma megmaradna a bulvármagazinoknak és a zavaros teóriákat gyártó blogoknak, de azért akadnak itt tények is, méghozzá igen érdekesek.

A Huawei megalapítója, Zsen Csengfej 38 éves koráig a Kínai Népi Felszabadító Hadseregben szolgált mint katonai mérnök. A jelenleg 68 éves férfi nyilvánvalóan zseniális figura, ráadásul kitűnő kapcsolatokkal rendelkezett, főleg ez utóbbi piszkálja az Egyesült Államok kormányát. Zsen úr szinte soha nem nyilatkozik, nem nagyon jelenik meg a nyilvánosság előtt, szóval igazán rejtélyes alak. Ha lenne Facebook-oldala, mint Mark Zuckerbergnek, akkor talán kevésbé lenne rejtélyes, de hogy is lenne szegénynek, amikor a Facebook be van tiltva Kínában. (Múlt héten éppen a New York Times-t tették elérhetetlenné, szóval ez amolyan nemzeti sport arrafelé. )

A házbizottsági tagok nem felejtették el megjegyezni, hogy a Kommunista Pártnak irodája van a Huawei pekingi központjában – erre törvény kötelezi –, de mi ebben az országban tudjuk, nem idegen a szocialista rendszertől az ilyesmi, pártfunkcionárius mindenhova kellett, fő az éberség, elvtársak. A bizottsági tagok szerint a Huaweit a hadsereg és a kommunista párt támogatja, így ha kémkedésre szólítanák fel a vállalatot, akkor nagyon nehezen mondhatnának nemet.

Két évvel ezelőtt a Google hatalmas botrányt csapott, amikor kínai hackerek megpróbálták feltörni a Google China rendszereit, és azzal fenyegetőztek, hogy összepakolnak, plusz a korábban cenzúrázott és szenzitív tartalmakat – Tienanmen tér, emberi jogok stb. – elérhetővé teszik. A Google saját szuverenitását, és júzereinek személyiségi jogait ez alkalommal előbbre helyezte, mint a bizniszt. A Fehér Ház fejesei úgy gondolják, hogy egy volt katonatiszt, aki ráadásul kínai, nem feltétlenül így cselekedne.

Ennél egy picit továbbmegy egy 2010-es jelentés, amely a konzervatív Heritage Foundationhöz köthető, szerintük ugyanis a hadseregnek közvetlen bejárása volt/van a cég R&D, azaz kutatási és fejlesztési központjába, ráadásul a cég folyamatosan kiberháborús eszközöket szállít a kínai hadseregnek. Konkrét bizonyítékok ezúttal sincsenek – igaz, nem is kellettek, mert ez nem egy per volt, hanem egy vizsgálat –, csak annyi, hogy a Huawei erre a kérdésre sem adott világos választ, olvashatjuk a jelentésben.

Paranoid android

Talán csak paranoiásak a kedves amerikai képviselők, és legyünk őszinték, nincsenek egyedül. Még itthon is közismert amerikai városi legenda, hogy a Facebook a CIA támogatásával született meg, mégpedig azért, hogy a kormány kémkedhessen az állampolgárok után. (Hazai verzióban a rendőrség és az adóhatóság.) Minden egyes alkalommal, amikor a fejlesztők bevezetnek egy újítást, a változtatás miatti felháborodás cunamiként söpör végig a közösségi oldalon, és a júzerek rögtön azon lamentálnak, hogy miképpen, milyen új típusú beállításokkal védhetik meg magukat a Gonosz erőivel szemben. (Megmondom én: delete account, biccs.)

Abban nehéz hinni, hogy a CIA pénzelte a Facebookot, de az már nem kérdés, hogy nyomozásokhoz a rendvédelmi erők a világ majdnem minden országában használják, aki pedig nem hitt ebben, annak az amerikai képviselők éppen most mondták el: minden adatod, minden kommunikációd, ami a drótón zajlik, ellopható, megfigyelhető.

Hajszálnyira vagyok a megszállástól

Az igazat megvallva, egy kicsit én is paranoiás vagyok. 2010-ben sajtóreferensként volt szerencsém részt venni a Nobel-békedíjas dalai láma budapesti látogatásának megszervezésében. A nagyjából nyolc hónapos előkészület során a buddhista vezető svájci irodájával folytatott megbeszélések a Google levelezőrendszere helyett inkább Skype-on zajlottak, mert az szerintük „biztonságosabb”.

Figyelmeztettek, hogy egyre több gyanús email-t kaphatok, amelyek olyanok, mintha Tibetet segítő intézményektől jönnének, de töröljek mindent, ami ismeretlen szervezetektől jön. Voltak témák, amelyeket jobbnak láttak inkább szóban megbeszélni, mint telefonon, és ez a kérés nem is a tibeti oldal felől érkezett, hanem egy hazairól, de ennél többet akkor sem mondok, ha Sas Tamás-vígjátékokkal fenyegetnek. (Még mielőtt bárki valamiféle Kína-ellenes konspirációra következtetne: senki sem tervezte a Kínai Kommunista Párt megdöntését, a megbeszélések sajtótájékoztatókra, programokra, találkozókra vonatkoztak.)

A dalai láma nemzetközi képviseleteinek és a velük kapcsolatban állóknak minden okuk megvan, hogy óvatosak legyenek, vagyis a paranoia az esetükben már nem indokolatlan félelem, hanem valóság. 2010 tavaszán, vagyis a látogatás előkészületei közben látott napvilágot a hír, hogy egy chengdui hackerkollektíva 1500 e-mailt, nyolc hónap levelezését nyúlta le a dalai láma egyik irodájának szerveréről. A látogatást szervező tibeti diplomatát egy cseppet sem lepte meg az eset.

Kivel van a térerő?

Napjainkban a világ legbefolyásosabb Tibetet támogató civil szervezete, az amerikai Students for a Free Tibet (sokat köszönhetnek a Beastie Boysnak, ugyanis az ő segélykoncert-sorozatuk alapozta meg a szervezet tömegbázisát a kilencvenes években) évről-évre több energiát fektet aktivistáinak tech-képzésébe. Facebook-oldalukon sűrűn jelennek meg olyan videók, amelyek arról szólnak, miképpen védjék meg a Kínán belül, Tibetben élők mobiltelefonjukat, e-mail fiókjukat, vagy kerüljék ki a Nagy Kínai Tűzfalat. A jövő tibeti hacktivistái nem transzparensek gyártásában fognak jeleskedni, hanem a tömegkommunikációs eszközök haladó szintű kezelésében.

A Kínában élő tibetiek saját tapasztalatból tudják, milyen az, amikor a kínaiak kihúzzák a konnektort a falból. 2008 márciusában indult be az elmúlt évtizedek legnagyobb tüntetése Tibet fővárosában, Lhaszában. Több ezer tibeti vonult utcára a kínaiak távozását követelve, és bár a demonstráció zömmel békés volt, és kimerült a szokásosnak mondható szlogenek hangoztatásában, ez alkalommal mégis kínai tulajdonban lévő boltokat gyújtottak fel, és bevándorló kínaiakat is bántalmaztak.

Pontos adatok nem ismertek és valószínűleg soha nem fog pontosan kiderülni, mi történt, de annyi bizonyos, hogy a kínai hatóságok a megtorlásokat azzal indították, hogy a városban és környékén lekapcsolták a mobilhálózatot és az internetet. A rendszer csak ritkán lépett működésbe, így például akkor, amikor a lhászaiak telefonjára szöveges üzenet érkezett, mely szerint „engedelmeskedjenek, tartsák tiszteletben a törvényes rendet és ne fabrikáljanak és terjesszenek rémhíreket”. Ugyanez megtörtént 2009-ben a szintén kvázi-gyarmatként működő, ujgurok lakta Hszincsiangban. Mondjuk, hogy a Nagy Piros Gomb létezik Pekingben, így a térerő a hatalommal van.

Liaoning, a trójai hajó

Persze ha a kínaiak azt mondják, hogy a Huawei 4G-s hálózata nem alkalmas kémkedésre, akkor az úgy is van. Virágozzék száz virág, ahogy Mao elvtárs mondta. Ott van például a Chong Lot utazási ügynökség, amely 1998-ban Ukrajnában egy árverésen potom húszmillió dollárért megvette az egykori szovjet hadiflotta leselejtezett repülőgép-hordozóját, a Varjagot, azzal a céllal, hogy Hongkongba vigyék, és kaszinót meg szállodát építsenek belőle. A roncsot majdnem két évig vontatták, mire Ázsiába értek vele, és úgy tűnt, hogy minden rendben, ugyanis a tulajdonosok a makaói hatóságoktól megkapták az engedélyt a kaszinónyitásra.

2005-ben az utazási ügynökség csődbe ment, és az is kiderült, hogy igazgatója egykoron a hadsereg tisztje volt. A Varjagot Makaó helyett az észak-kínai Dalianba vontatták. Ezzel a lépéssel elég valószínűvé vált, hogy az egész úszó kaszinós sztori csak elterelés volt, ugyanis Dalianban található a kínai haditengerészet egyik legnagyobb központja. A Varjagból nem lett úszó hotel/játékbarlang, hanem egy rendes repülőgép-hordozó, amely idén szeptemberben, alig másfél hónapja Kína történelmének első repülőgép-hordozójaként szállt vízre. (Az egészben a legmulatságosabb az, hogy a kínaiak még mindig ragaszkodnak egy furcsa pacifista képhez: állításuk szerint a Liaoning csak kísérleti és tudományos kutatási célokat fog szolgálni.) A kongresszusi képviselők attól tartanak, hogy a Huawei is hasonló fedőcég, mint a Chong Lot volt, vagyis ami ma egy telekommunikációs óriáscég, az a következő nap már hadászati eszköz a kínai hadsereg kezében.

Az üzlet megy tovább

Utóbbi természetesen a legszélsőségesebb vélemény, de nincs rá semmilyen konkrét bizonyíték. Az 52 oldalas bizottsági jelentés titkosított, csak az ítélet ismert, amelynek következtében a Huawei – amely a kezdetektől fogva együttműködött a vizsgálókkal, és betekintést engedett a vállalat intézményi rendszerébe, könyvelésébe – évekig képtelen lesz jelentősen növelni szerepét az amerikai piacon. A kínai óriáscég képviselőjének október 17-i nyilatkozata szerint csak gazdasági, vagyis nem politikai döntésnek látja a jelentést, a kémkedési vádakkal pedig nem foglalkozott érdemben.

Valóban úgy fest, hogy a Huaweit érintő döntés csak egy újabb fejezet az igen komplex amerikai–kínai vámháborúban. "A Huawei egy kommunikációs óriáscég, ami nem egyenlő a Kínai Kommunista Párttal, a bizottsági jelentés pedig kontraproduktív is lehet, mivel akár hasonló vádak is érhetnek Kínában befektető amerikai cégeket" – tette hozzá William Plummer, a kínai mammutvállalat amerikai képviselője.

A Huawei, és a jelentésben is említett ZTE továbbra is építi kapcsolatait, ügyfelei között a piaci szereplők krémjével: Vodafone, Motorola, France Telecom, T-Mobile, Talk Talk, Portugal Telecom, Cox Communications, Bell Canada, Clearwire és így tovább. Ezekben az esetekben a teve már bedugta az orrát a sátorba, mondaná Dutch Ruppersberger, republikánus képviselő. A cég pr-jének nyilván nem tett jót a dolog, igyekeztek is gyorsan reagálni minden kedvezőtlen hírre, így például a magyar anyagcég vezetője is sajtótájékoztató keretében tolmácsolta a cég értetlenségét a Fehér Ház döntése kapcsán.

Ahogy a kínai úriember, Gavin Dai is elmondta, az élet nem áll meg, a Huaweit – amely Magyarországon már belépett „a kormányzati- és vállalati infokommunikációs piacra” – nem érte anyagi kár. Androidos készülékeiket itthon is megvásárolhatjuk továbbra is, és a biznisz aligha fog megtorpanni a Huawei piacául szolgáló közel 150 egyéb országban sem.

Vagy mégis? Itt a kiber-Pearl Harbor

Bizony megtorpanhat, ugyanis ezek a fránya amerikaiak nem akarnak lehiggadni: október 11-én Leon E. Panetta védelmi miniszter (korábban a CIA feje két évig) még színesebb képet festett a helyzetről, mondván előfordulhat, hogy az Egyesült Államoknak egy kiber-Pearl Harbor lehetőségével kell szembenéznie. „Egy agresszor nemzet vagy szélsőséges csoport kibereszközökkel létfontosságú pontok felett szerezheti meg az ellenőrzést. Személyvonatokat siklathatnak ki, vagy ami még veszélyesebb, olyan vonatokat, amelyek halálos vegyi anyagokat szállítanak. Megmérgezhetik a nagyvárosok vízkészleteit, vagy megszüntethetik az ország nagy területein az energiaellátást” – vázolta az opciókat.

Ugyan Panetta nem említette név szerint a Huaweit, csak Kínát, Oroszországot és Iránt, de ez akkor is paranoia a legfelsőbb szinteken, és csak akkor gyűrűzhetne feljebb, ha Barack Obama rukkolna elő hasonló forgatókönyvvel. Elgurult-e a védelmi miniszter gyógyszere? Nos, nem, vagy nem teljesen: idén soha nem látott mennyiségű hackertámadás ért amerikai pénzügyi intézeteket, plusz augusztus 15-én egy hackertámadás következtében az amerikai érdekeltségi körbe tartozó Saudi Aramco olajtársaság kompjútereinek 75%-a, mintegy 30 ezer számítógép ment tönkre egy vírustámadás következtében. A támadást egy önmagát Az igazság lesújtó kardjának nevező hacktivista csoport vállalta magára. (Eközben a Fehér Házban: Barack Obama beiktatás óta folyamatosan engedélyez iráni atomlétesítmények elleni amerikai hackertámadásokat.)

A birodalom visszavág?

A hírszerzési bizottsági döntés elgondolkodtatta más nemzetek politikusait is. Kanadai, ausztráliai, indiai és brit kormányzati tisztviselők jelezték sajtóközleményekben, hogy felül fogják vizsgálni a Huawei és a ZTE rendszereit és eddigi működésüket, és minden bizonnyal kiszervezik a cég termékeit a kormányzati kommunikációs rendszerükből. Ha ez paranoia, akkor ragadós.

A Huawei-ügyben egy ütést bevittek a hazafias amerikai csapatok, de a meccsnek még nincs vége. A következő menetben kínai aktivitás várható – mondjuk egy időre beszüntetik az amerikai szárnyasok importját, mint 2009-ben –, de amíg nem kezdődik el, mi nézzük a szünetben sugárzott reklámblokkot, benne ZTE és Huawei mobiltelefonok hirdetéseivel, és közben balgán okoskodva gyártsunk összeesküvés-elméleteket: ha Huawei vagy ZTE telefont veszek, vagy olyan szolgáltatónál vagyok, amelynek partnerei ezek a cégek, akkor tényleg lehallgat majd a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg?

Egy kísérletet érdemes lenne végrehajtani, hogy kiderüljön az igazság: ha mondjuk pár ezren egyszerre, egy előre megbeszélt időpontban kezdenének sms-eket küldeni egymásnak arról, hogy gyerünk, induljon mindenki Pekingbe megdönteni a Kínai Kommunista Párt hatalmát, az valószínűleg jó teszt lenne. Ha nem történik semmi, akkor a republikánus képviselők túlgondolták. Mielőtt bárki is komolyan venne: ez az ötlet természetesen túlzás, javarészt az amerikai védelmi miniszter hangzatos kijelentései ihlették, de azért két okot is tudok mondani, hogy miért ne tesztelgessünk: 1. százévente egy felszabadítás bőven elég, 2. mindenki ismeri a mondást: azért, mert valaki paranoiás, még üldözhetik.

Tovább a:
Legfrissebb cikkekhez

A rovat többi cikkéhez
A szerző e heti kedvencéhez: A seregbe, az űrbe, és permetként a testedre – A Victorinox története

(Illusztráció: Jónás Csongor, forrás: CBS, The New York Times, Forbes, Students for a Free Tibet, Reuters, The Washington Post)

 

Támogatott és ajánlott tartalmaink

World Margarita Day – Egy újabb ünnepet köszönthetünk köreinkben, már Magyarországon is

Találkoznál a leendő magyar űrhajóssal? Már mondjuk is, hol teheted meg

Így fog kinézni a haldokló Napunk környezete ötmilliárd év múlva

További cikkeink a témában