Bugattik Zuglóban – Veteránozás a Velodromban

Idén másodszor telt meg a Millenáris Velodrom a hazai veteránok javával. Hózentrógerek, velocipédek, és persze minden más is megdőlt a kétütemű NDK-soktól a V8-as amerikaiakig.

Tisztelettel kell adóznunk Hajós Alfréd és Mattyók Aladár iránt. Ők voltak azok, akik az eredeti, 1896-ban átadott sík biciklipályát a ma is álló ívelt körpályává alakították. A kanyarokban 36 fokos dőlésű, 435 méter hosszú betoncsíkot 1928. június 8-án adták át, ezzel lefektetve a hazai versenysport alapjait, hiszen máig ez az egyetlen felnőtt versenyek rendezésére alkalmas létesítményünk. Hogy Hajós Alfréd és Mattyók Aladár pontosan milyen cementet használtak, már csak a jövőbeli építkezések miatt is jó lenne tudni, mert bár a megrogyott lelátó fölött rég átvették az uralmat a növények, a pálya maga stabil, mint a cövek. Már csak az a kérdés, mit tartogat számára a tervezett Nemzeti Stadion építésze...

A statikus veterántalálkozókhoz képest a Velodrom olyan, mint egy gyakorlati óra a szabadban autó- és motorbuzériából. Mert az addig oké, hogy mi, akik kilátogatunk, mind őrültek vagyunk egy kissé, de végre a porontyok is láthatják, hallhatják és szagolhatják, mitől kattant meg az öregük.

Minden, amit látunk, túlélt legalább pár évtizedet ahhoz, hogy most újra bebizonyíthassa nagyságát. A barna bőr hózentróger, amelyet örököltünk valahonnan, és még mindig nem szakadt el. Az NSU Prinz, amely ahelyett, hogy porrá rohadt volna valahol, bámulatosan falja a métereket maga előtt, fityiszt mutatva bárkinek, aki szerint a folyamatosan nyitott motorháztető csalásnak számít. Az Amphicar, amellyel ugyan átszelheted a Dunát, mégsem hagy cserben a hullámzó betonon sem. A piros Jawa, amely úgy durrog repesztés közben, hogy ezek után nincs szükség ábrákra a belső égésű motorok működésének elmagyarázásához. A Ledl, mely bizonyítja, hogy a nyolcvanas évek elmúlása Ausztriának is jót tett. Mint ahogy a briteknek is, hiszen a Dutton alja súlyos grammokat csiszol le magából minden kanyarban.

A fehér Moto Guzzi, amely mintha nem hallott volna a sebességkorlátozásokról. Az Alpine, melynek üvegszálas karosszériáját apró harci sérülések teszik még szexibbé, miközben egy MGB GT V8-cal jár tandemet. A Bugatti, amely manapság bicikliken látott vastagságú fékbowdenekkel emlékeztet rá, hogy a háború előtti versenyautók operálásához nem árt némi szuicid hajlam. Vagy éppen a teljesen gyári Trabant, melynek ablakából majd kiesik utasa a hatalamas NDK-katarzisban. A púpos Wartburg kétütemű pöfékelése mellett a háttérben felhorkan egy Pontiac Firebird kompresszorának félreismerhetetlen süvítése. Megrészegedünk a tökéletlenül elégetett szénhidrogénektől, és nagyon örülünk neki.

Az előzőn is ott voltunk ám!

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon