Hiába érdeklődnek a kínaiak, hiába piszkálja a BMW, a Saabnak, ahogy ismertük, sajnos vége. Épp ezért innentől a mi felelősségünk, hogy a skandináv dizájn e remekeit megőrizzük az utókornak. Ha vállalkozunk a feladatra, garantált a szórakozás, főleg, ha a veteránozás egyik legjobb belépőautóját, a Saab 99-et választjuk.

A Gudmund-terv

A Saab 1965-ben gyakorlatilag tizenöt éve nem állt elő teljesen új konstrukcióval, hiszen mind a 96, mind a 93 az 1949-es Saab 92-re épült. Épp ezért 1965. április másodikán (Gudmund napján),  hosszas előkészületek után elindították a Gudmund-tervet, melynek célja egy a Saab 96-nál nagyobb és modernebb autó létrehozása volt. Bár felmerült a jól bevált kétütemű motor használata, végül a Triumph korszerű négyhengerese mellett döntöttek, miután az eredetileg a fejlesztéssel megbízott brit Recardo túl magas költségekkel állt elő. A vízhűtéses motor érdekessége, hogy előbb szerelték a Saabokba — külön a svédeknek tervezett Zenith—Stromberg karburátorral —  és csak később, a termelés növelése után került a Triumph Dolomite-ba. Gyakorlatilag a Triumph V8 fele volt, meg kellett dönteni, hogy beférjen, és akkoriban szokatlan módon elektromos ventilátor hűtötte.

Az első tesztpéldányokat úgy álcázták, hogy hosszában kettévágtak egy Saab 96-ot, és húsz centit szélesítettek rajta, hogy beleférjen az új hajtáslánc. Négy ilyen autó készült, melyeket Paddannak, azaz varangynak kereszteltek a gyár dolgozói. Állítólag a svéd újságíróknak tényleg csak akkor tűnt fel a trükk, amikor a szélesített autók mögé egy mezei 96 keveredett. A lebukás után új módszerhez folyamodtak: a prototípus orrára a Daihatsu szót írták, a legenda szerint azért, mert ahhoz volt betűjük. Nehéz elképzelni, hogy ezt az álcát bárki bevette volna. A varangyokból egyébként egyetlen példány maradt fenn, mely a nemrégiben Trollhättan város és a Wallenberg Alapítvány tulajdonába került Saab Múzeumban látható.

Fényképező, porszívó, Saab

Az új modellt 1967. november 22-én mutatták be Stockholmban, a következő évben pedig beindult a gyártás a finn (felkészülni, vigyázz...) Uusikaupunkiban, a Valmet üzemében. A Sixten Sason tervezte autó sok tekintetben megelőzte korát. 

Sixten Sason

Svéd ipari formatervező, Electrolux porszívók és Husqvarna motorok tervezése mellett az ő nevéhez fűződik a Hasselblad első fényképezője, az 1600F is.

Ívelt és erősen döntött szélvédője a remek kilátáson túl csupán 0,37-os légellenállási együtthatót produkált, míg lapos és széles karosszériájának köszönhetően remekül feküdte az utat. Az ajtókba épített keresztmerevítések, az előre nyíló motorháztető valamint a rugalmas lökhárítók mind a biztonságot növelték, a kézifék pedig az első kerekeket rögzítette, megakadályozva a huligánkodást a kanyarokban. A sajtó imádta, egyedül az erejét kevesellték. Két évvel később az 1709 köbcentis, 87 lóerős alapmotort egy 1750-es, injektoros egészítette ki, 95 lóerővel. Megjelent a négyajtós változat, és fényszórótörlőkkel bővült a biztonsági felszereltség. Ezt követően a motor minden évben hízott egy kicsit, 1975-ben a kétliteres, Bosch K-Jetronic befecskendezős már 118 lóerőt teljesített.

Turbinák és kerozin

Aztán jött 1978, és a Saab 99 vett egy nagy levegőt. Hogy véletlenül se legyen kerek szám, a gyár korábban negyvennyolc autóba Triumph V8-at szerelt, ám az így orrnehéznek bizonyult, ezért inkább turbósították, egy Garrett feltöltővel. A megoldás forradalminak számított a sorozatgyártott autók között. A végeredmény: 145 lóerő, 200 km/h!

Eleinte csak a képen látható kétajtós ferdehátú, majd a rali-homologizáció kedvéért kupé, végül négyajtós verzióban is készült. Európában közben divat lett az amerikai piacra gyártott körlámpák beszerzése. A csúcsok csúcsa a Turbo S volt, vízbefecskendezéssel, és nagyjából 160 lóerővel. Persze csak körlámpákkal. Mégsem ez a legérdekesebb modell, hanem az 1979 és 1981 között kizárólag a finn piacra gyártott Petro, mely úgy küzdött az olajválság ellen, hogy kerozinnal is üzemelt. Persze ki használjon kerozint, ha nem a Gripen gyártója?

Azt szokták mondani, nem szabad úgy meghalni, hogy nem volt egy Alfa Romeónk. Ezt nem vitatva szerintem úgy sem szabad, hogy sosem dugtuk a slusszkulcsot a váltó mögé! 1968 és 1984 között bő félmillió 99-es készült, lassan a legfiatalabb is veterán lesz, ideje hát beszerezni egyet!

(A nyitóképen Vin Crosbie látható élete első 99 Turbójával. Még kettő követte.)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon