Fizikailag egy lépést sem kell tennie a közeljövő űrturistájának száz kilométer magasan, a hordozórakéta nélküli apró űrrepülővel való Föld-néző út azonban az emberiségnek, a turizmusnak és a járműtörténelemnek is hatalmas ugrás.

Évtizedekkel ezelőtt, a múlt század közepén valahogy úgy képzelték, és főleg úgy ábrázolták az ezredfordulót sokan, mintha a gravitáció megszűnésére számítottak volna. Repülő autók, repülő emberek mindenfelé, mert hát az micsoda hasznos dolog, hogy nem csak az akkoriban azért már megszokott repülőgépekkel, hanem mindenféle más eszközzel is lehet majd repülni, és persze nem csak városok, hanem akár az otthon és a munkahely, vagy égitestek között is.

Bár az ezredfordulóig rengeteget fejlődött a világ, zászlót tűztünk a Holdba, az élelmesebbek már a jobb fekvésű, Földre néző telkeket is értékesítették, 2000 környékén mégis jobban foglalkoztatott minket, hogy elpusztítja-e a civilizációt az Y2K, mint hogy légi dugóba keveredünk-e a közértbe menet. Túléltük, eltelt bő tíz év, életünk jelentős részét a talajon töltjük, mégis alapvetően megváltozott a világ tulajdonképpen nagyon rövid idő alatt.

Gagarin 1961-ben keringte körül a Földet, ami nem csak a hidegháború egyik nevezetes csatája, hanem tényleg történelmi jelentőségű esemény volt, ma pedig már ott tartunk, hogy az űrállomás kifejezésen csak akkor mosolygunk, ha egy nigériai dididalnok próbálja magyarul kimondani, és olyan kifejezéseket is kezdünk megszokni, mint a kereskedelmi űrutazás vagy az űrturizmus.

Bizonyos, hogy előbb indul majd űrturista a sztratoszféra felé, mint gyorsvasút Ferihegyre. Több cég is fantáziát – értsd: üzleti hasznot – lát a milliomosok űrkiruccanásában, a Virgin-vezér Richard Branson cégénél például már több százan letették az előleget az úthoz, egy spanyol vállalkozás hőlégballonnal tör a súlytalanság felé, a Space Expedition Curacao (SXC) űrhajójának egyik utasa pedig akár Pieke Ágoston vagy egy másik magyar is lehet.

Néhány tízmillió forintba kerül a jegy – spórolni legfeljebb a Metropol nemzetközi játékával lehet –, ennyiért jár a feledhetetlen élmény egy teljesen újszerű járműben.

Kisebb test, nagyobb ablak

Valószínűleg kevesen láttak élőben űrsiklót, a tévében közvetített kilövéskor meg nem állt előtte a riporter, hogy segítse a méretarány meghatározását, ezért gyorsan néhány adat: egy amerikai űrsikló több mint 37 méteres, szárnyainak fesztávolsága mintegy 24 méter, indításkor több mint kétezer tonnás, visszatértekor, a külső üzemanyagtartály és a gyorsítórakéták nélkül is több mint száz. Akár tíz ember is belefér, de hiába írnánk rá, hogy IBUSZ, mégse lenne ideális turistajáratnak – ahhoz alapjaiban más jármű kell.

Az XCOR Lynx nevű űrhajója, amelyre a kalandvágyó metropolosok is készülnek, sokkal kisebb, csak kilenc méter hosszú, hét és fél méter széles, és alig öt tonna tömegű. Felszálláskor sem kapcsolnak rá később leváló elemeket, a pilóta egyszerűen beindítja a négy hajtóművét egy Karib-szigeteki repülőtéren, felszáll, hatvan kilométeres magasságban kikapcsolja a motort, lendületből megy tovább még negyvenet, aztán megfordul és visszasiklik ugyanoda. Kivételes helyzetben lévő utasa közben öt négyzetméteres ablakon keresztül nézheti a tájat, egy órája van rá.

Leírva egyszerű a folyamat, de az emberi gerinc még azt sem szokta meg, hogy két lábra álltunk, a szerencsés űrutazó is csak egy hollandiai kiképzés, a G-centrifugában, az L–39 Albatros típusú sugárhajtású repülőben, a magassági kamrában és a Desdemona nevű szimulátorban átvészelt tréning után ülhet a Lynxbe és karcolhatja meg az űrt.

Még idén szeretnék megkezdeni a próbarepülést a géppel, a nyereményjáték nyertesét 2014-ben vinnék fel. Repülő autók valószínűleg még akkor sem lesznek.

Player Autószalon

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon