Finom ceruzavonástól a brutális minőségig – Samsung Note 4-Galaktikus teszt
Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Galaxis útikalauz stopposoknak, újságíróknak, sportembereknek, képregényrajzolóknak, urbán-zsiványoknak és tech-gourmet-knak: a Note 4 nyomot hagy a világban – bennem pedig már öt nap alatt is.

Mikor megkaptam tesztelésre a Samsung Galaxy Note 4-et, elsőre kissé megilletődtem tőle. Nagyon fancy a kicsike, csillog-villog, pengevékony és elegáns – tehát már bekapcsolás előtt csinos a kirakat, státusszimbólumnak sem nehéz elképzelni. Aztán meg hallottam róla egyet s mást, hogy ezt a telefont nem csak az esztétikájáért, hanem a végzettségéért is lehet szeretni. Ebben alapvetően semmi megilletődésre okot adó infó nincs, egyszerűen arról volt szó, hogy azt éreztem, túlságosan okos és túlontúl digitális lesz nekem ez a telefon. Hogy többet tud mint én és nem bírom követni, meg mindent virtuális platformra akar majd helyezni.

2014-ben fiatal újságíróként furcsa bemondás, hogy valaki lélekben analóg, de ez van: emailekhez, social mediához és cikkekhez laptop, a telefont pedig leginkább arra használom, amire 2005-ben is: telefonálni és sms-t írni. Így a teló állítólagos tudása nekem inkább feszélyező volt: biztos lesz rajta egy csomó felesleges app, ami tuti hasznos üzletembereknek vagy sportmániásoknak, de nekem nem, meg funkciók, amik könnyítenek valamin, csak én nem tudom min. Úgyhogy idegenként néztem a kis szépségre és nem hittem, hogy ráérzek az ízére. Öt nap kellett a totál ellenkezőjéhez.

Ami elsőre szíven ütött az a kijelző képminősége. Már az egyszerű ikonoknál és az alap háttérképnél látszott, mennyire durvák a kontrasztok és milyen élénkek a színek, így alig vártam, hogy megnézzem, vajon weboldalaknál és játékoknál is tudja-e ugyanezt hozni. Nos tudja. Brutális HD felbontásban jelenik meg rajta minden tartalom, a kontrasztok miatt a fekete sem szürke, hanem marad “élénkfekete”, nincsenek elmosódások, torzulások vagy csúszások.

A gyorsaság volt a második mellbevágás. Én még fel sem fogtam, hogy beléptem valahova, nemhogy azt, hogy talán wifis helyen vagyok, a Note 4 már csatlakozott a hálózathoz és zizzen, mert emailem jött. Félelmetes sebességgel tolja, semmi nem akad meg egy nanosecre sem, legyen az webböngészés, játékletöltés kábé öt másodperc alatt vagy alkalmazásmegnyitás fénysebességgel.  Apropó alkalmazások. A Galaxy 4-en már minden megvan, ami kell: az összes és még tíz szoc-média app, amiknek sok részéhez mellesleg udvariasan, kérdés nélkül beléptet ha már egyszer hozzáadtad a gmail accountodat. De ezen felül vannak olyan édességek, mint a kiváló minőségű hangrögzítő: zsurnalisztaként nagyon örömteli felfedezés volt, hogy relatíve zajos környezetben is tisztán érthető beszédet volt képes rögzíteni.

A kezelhetőség nagymama szinten egyszerű. Nagy gombok, igen-nem kérdések, érthető utasítások, egycsatornás megoldások, tiszta tipográfia. A Galaxy Note 4 kezelhetőségénél és appos tudásánál kérdés nélkül az S toll kapja a sztárszerepet – nem is ok nélkül. Okosdolgokkal kapcsolatos szekpticizmusom mellesleg pontosan az érintőceruzáknál éri el a tetőfokát. A szövegírók imádják az ilyen “a valódi írás élménye” szlogeneket ezekre, én pedig sosem találkoztam még olyannal, ami nem hagyott volna ki legalább négy vonást egy lendületből a lassúság és a nem tökéletes érzékelés miatt.

Megszületett az első ellenpélda. Mivel így ír:

Írtam vele egy szót. És írta, folyékonyan, gyorsan, úgy, ahogy én. Nem recézett, kihagyós és értelmezhetetlen hieroglifák születtek a képernyőn, hanem a papíron megszokott kézírásomat láttam viszont a képernyőn. Az S tollat amint kihúzzuk jobb alsó beépített hálózsákjából, a teló azonnal mozgásba lendül: négy opciót ajánl fel az jegyzeteléstől a képernyőírásig, melyeket egy katt megnyitni. Különböző tollakkal írhatunk vagy rajzolgathatunk kedvünk szerint, jegyzeteinket már megadott sablonokból kiválaszthatjuk (például az alap napló-jegyzeten kívül van boros lap template, ami tényleg borértékelő szempontokat tartalmaz) és két rábólintás képet csatolni, majd arra írni. Sajnos nem jutott eszembe épp jó idézet, de azért ki kellett próbálni a kalligrafikus tollat.

Méginkább sajnos: újságosként a szózongorázás jutott nekem, nem a képzőművészet, ezért előre is elnézést ezért a negyed órás várakozás alatt elkövetett fércrajzért. Szóval ilyet is lehet vele.

Szórakozásra tehát szuper, de a gyakorlatban sokkal megdöbbentőbben hasznos ez a tökélyre vitt toll: interjúk és előadások közben prímán jegyzeteltem vele – és ahelyett, hogy diktafon-füzet-fényképező triumvirátussal zsonglőrködnék, mindez egy cuccban van, méghozzá nagyon magas minőségben. Merthogy a fényképező is csak eposzi jelzőket kap: azonnal zoommol, gyér fényviszonyban is éles (néha túl valósághűen) és színdús képet lő, nem vakumániás, plusz a szelfizőknek kedvez még pár extra üzemmóddal.

De végtelen lenne a lista a cuccokról: például a számláló szerint nyolcezer ötszázötvenhárom lépést tettem meg vele ebben az öt napban (romantikus), a hátsó lencse melletti érzékelőn pedig megmérte a tökéletesen normális pulzusomat (hurrá). Beállítottam emellett a kommunikációmat a telóval: a Hi Galaxy mondat után angolul lehet tőle kérni dolgokat, amiket a kedves női android teljesít is. Nagyon udvarias: mikor azt mondtam neki Thank you, a válasza az volt: No, Thank You!

Aztán van egy S voice nevű alkalmazás, amit sajnáltam, hogy nem magyarul elérhető, mivel azt az újságírók álmát tudja, hogy a kimondott szöveget a képernyőn leírja és elmenti. Angolul is készítettem ezekben a napokban egy interjút és megpróbáltam akkor használni, de sajnos a program még nem áll készen a hadarva daráló észak-holland angol akcentusra, így leálltam vele. Otthon suttyomban felmondtam rá normál tempóban, tagoltan angol szövegeket és olyan 70%-ban korrekt volt a gépelés. Nem mondom, hogy pár napig nem flesseltem rajta, milyen jó lenne ez magyarul, pedig nagyonisde.

Aranyos apróság volt az, amiért egy ismerősömmel ilyen rövid idő alatt lett egy beceneve a telónak. Üzenetíráskor (legyen az chat vagy sms) a küldés papírrepülője veszélyesen közel került egy smileyt beszúró ikonhoz. Így a Galaxy tán egy kicsit kedvesebb emberé tett, minthogy a ritkán osztott szmájlik most minden mondat végén ott figyeltek mert véletlenül benyomtam. Aztán elmondtam az ismerősöknek, hogy nem szándékos minden mondatom után a vigyor, mert “a mosolygós telóról smsezek” - az alap telómhoz képest, amivel simet cserélgettem és mosolytalan üzeneteket küldtem, adta magát az elnevezés.

Úgyhogy én kisiskolás zavarral, fél lábon tipogva bevallom, hogy nagyon beleszerettem ebbe a telefonba. Mert persze, hogy sokkal okosabb nálam, de ezt nem az orrom alá dörgöli és ezzel együtt elérhetetlenné teszi, hanem értem okos. Kedves, gyors és olvas a gondolataimban, leegyszerűsíti a dolgokat. Emellett van valami játékosság és kreativitás is az egészben: talán az S toll vagy az élénk színek és a széles, mesekönyvszerű képek miatt érzem ezt. Szóval az öt nap tesztidő után valahogy így adtam vissza a telót.

Mindene miatt nagyon melegen ajánlom, nem találtam benne hibát, újságíróként pedig profi segítséget nyújtott a munkában is. Tehát ha egy teló lehet inspiráló, akkor a Samsung Galaxy Note 4-et inspiráló élmény volt használni, olyannyira, hogy az okostelefonok megjelenése óta először elkezdtem vágyni egy ilyen prémium multiékszerre.

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.