Azzal a feltétellel kaptuk meg a Sony csúcskategóriás vezeték nélküli hangfalát, hogy egy nem szokásos tesztben kell bemutatnunk. Rajtam nem múlt.

Szóval a helyzet a következő: pár hónapja született meg a fiam, H. Márton, aki a cikkben személyazonossága titokban maradásának érdekében arca eltakarását, és vezetékneve rövidítését kérte. H. Márton igen erősen az apjára ütött, mert bizonyos pillanatokban csak pazar dalok hangjaira képes elaludni, ezen dalok pazarságát egyelőre apja felügyeli, nem éri be Britney Spearsszel, ellenben egy Lambchop vagy egy Eels-dalra olyan széleseket mosolyog, hogy attól elolvad a világegyetem, és durmolni kezd, mégpedig izomból, ahogy a nagy könyvben meg van írva.

Szóval H. Márton eddig is egy bluetooth-hangfal áldásos előnyeit élvezte, ez a hangfal azonban nem annyira erős darab, bár hangminősége nem mondható rossznak, apja néha elégedetten cöccög fejcsóválva, hiszen szorult belé némi audiofil-hajlam, és szeretné, ha ő is jól szórakozna egy-egy keményebb altatás közben. Mert zenét hallgatni csak eszméletlen jó minőségben szabad, és a Baba altatós nevezetű könyvtárban olyan darabok szerepelnek, amelyek néha igencsak igénylik, hogy apa… akarom mondani a baba is minden regisztert halljon bennük a lehető legjobb minőségben.

Ekkor jött a Sony ládája. Átvételekor meg is jegyeztem a futárnak, hogy ezt most ugye nem gondolja komolyan, egy hatalmas dobozba zárva jött az X9, és olyan súlya volt (5 kg felett), hogy ott helyben elgondolkodtam izmaim állapotán, illetve azok fájó hiányán. Van benne anyag, és ez már jó jel. Kibontva is meg kellett állapítanunk kedves kollégáimmal, hogy masszívan prémium hatást kelt, ránézésre is komoly darabról van szó, ami minimál designjával is olyan kellemes megjelenésű darab, hogy el tudnád képzelni a nappalid bármely pontján. De hol?

Az SRS-X9 ugyanis nagy egy átlag bluetooth hangfalhoz képest. 430 mm x 133 mm. Vagy egy nagyobb tévészekrényre, vagy egy külön polcra kell helyezned, meg fogja érni a falfúrást, annyit előre mondhatok. Szóval hogyan helyezzünk el egy közepesen nagy hangfalat a gyerekszobába, ha a gyereknek már feltétlenül szüksége van rá? Az apa, aki mindig gyermeke érdekeit tartja szem előtt, leszedi a játékos polcról a plüssöket és a gyerekkönyveket, mégiscsak kúlabb rajta egy fekete hangláda.

Nyilván olyan hangfalra van szükség a művelethez, ami alacsony hangerőn is remekül muzsikál, de csakis azért, hogy apának is jó legyen bizonyos napokon, nem árt, ha fel lehet tekerni a hangerőt tövig, és mondjuk torzítás nélkül mehet rajta a parádé, szigorúan akkor, ha a család a város másik pontján kalandozik, és mondjuk, ha a szomszédok sincsenek a közelben. Mivel otthon nem mertük, ezért a szerkesztőségben nyomtuk fel a volumét a maximumra, és csodával találkoztunk.

Az X9-ben van kakaó. És nem, egyáltalán nem torzít. Konkrétan olyan hangminőséggel találkoztam, amivel bluetooth-hangfal esetén még soha. Tökéletes, minden tartományban brutálisan jól szól, konkrétan beleköthetetlen, és mindegy, milyen típusú zenével próbálkozunk, ez a hangfal a maximumot hozza ki belőle. És ez nem a véletlen műve. A DSEE HX technológia ugyanis feljavítja a hangfájljaink minőségét, de akkor járunk a legjobban, ha egyből high resolution audióval próbálkozunk. És itt jön az SRS X9 legnagyobb csodája.

Vezeték nélküli hangfalról beszélünk ugyanis, ami HD audiót képes lejátszani. Nemrég volt szerencsém Japánban meghallgatni egy high resolution audio-rendszert, a bemutatót vezénylő hölgy azonnal elnézést is kért tőlem, mert nyilvánvalóan nem fogom hallani a különbséget az eredeti és a HD-verzió között, de azért tudjam, hogy igenis olyan minőséget fogok hallani, amit eddig még nem. Aztán elindította a Human Nature-t Michael Jacksontól, én pedig kishíján megcsókoltam a kezét, amivel elindította a dalt. Van-e különbség? Úgy szólt, mint semmi ezen a világon. Nyilván azok, akik nem rendelkeznek audió-fétissel, nem fogják hallani a különbséget. Az audiofil-társadalom viszont beleélvez majd a gatyájába. És igen, ez a hangfal ugyanezt tudja.

Az egyetlen probléma, hogy maguk a high resolution audio-fájlok még nem annyira elterjedtek itthon, vagy drágák, de megéri utánuk járni, ha fogékony vagy az ilyesmire. A fiam nyilvánvalóan fogékony, úgyhogy egy Peter Gabriel Super Audio CD-vel sikerült mosolyt csalni az arcára, bár lehet, hogy éppen csak apa diadaltól ittas fején röhögött, de igyekszem ezt a mosolyt a minőség számlájára írni. H. Márton metakommunikációjából arra lehet következtetni, hogy az X9 hangminősége messze túlmutatott az előző, már megszokott hangfalén, de nagyjából mindenén, amit eddigi karrierje során hallott.

Teszteltünk már néhány csúcskategóriás hangfalat, bluetooth-képeseket is, de ez messze felülmúlt mindent. A beépített S-Master HX digitális erősítő és a hét hangsugárzó olyan dinamikával hozza a kedvenc dalaidat, hogy elkezdtem életműveket újrahallgatni rajta, olyan egyszerű csatlakoztatni bármihez, mint semmi mást (NFC-képes, természetesen), találsz rajta Ethernet-csatlakozót, LAN-portot, USB-t a feltöltéshez, szexi távirányítót a szoba bármely pontjából vezérléshez. Minden négyzetmillimétere prémium hatást kelt, a Wi-Fi audio stream-képesség pedig csak hab a tortán.

Na de megéri-e az árát? Mert azt sejtettük, hogy nem lesz két fillér egy ilyen hangfal, és valóban nagyot nyeltem, amikor kiderült, hogy mindezért 210000 Ft-ot kell kicsengetni. Ami azért eléggé erős.  Tény, hogy prémium termékről van szó, olyan lehetőségekkel, amelyek miatt kategóriájában legyőzhetetlen lesz még nagyon hosszú ideig. Ha van rá keret, akkor ne is gondolkozz, fizess be rá, gyereket altatni is prímán lehet vele, nagyjából három dal után jutottunk el a következő állapotig. Boldogság!

Összegzés:

Az SRS-X9 megjelenésében és hangzásában is méltán nevezhető csúcskategóriásnak. Érezni, hogy a Sony nem vette félvállról, így audiofileknek, akik hajlandóak több mint kétszázezret áldozni egy prémium, és nem utolsósorban vezeték nélküli hangfalért, nincs jobb választás. Áldásunkat adjuk rá. H. Márton is.

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon