Az van, hogy a LEGO örök. 34 évesen még (sajnos már csak halványan) mindig érzem azt a gyermeki bizsergést, amit a ki színes minitéglák okoznak. És jelenleg épp zajlik a LEGO tábor, kb. 1 millió ilyen kis tégla főszereplésével.
Emlékszem kiskoromban, hosszú órák kemény munkájával építettem meg az egész univerzum legmenőbb űrhajóját, amihez képest a Millenium Falcon egy széthullott Trabant volt. Annyira létezhetetelenül jó volt a hajó, hogy megröptettem a zuglói lakás harmadik emeletéről, mivel 100%-ban biztos voltam benne, hogy az én Sibum (ezt a nevet kapta a keresztségben) két másodperc alatt gyorsul fel fénysebességre, hogy a játszótér fölött közvetlenül föld körüli pályára álljon.
Az űrséta akkor elmaradt, de a LEGO fanatizmus viszont a mai napig megmozgat. Tegnap óta pedig kicsik és nagyok tonnányi kocka, kerék és egyéb speciális alkatrész között visítozik és erősen elgondolkodtam, hogy a kislányommal elmenjek a Marcibányi Téri Művelődési Központba, annak ellenére, hogy 5 év az alsó korhatár, de azért néha apa is jól érezheti magát és azért a picilány (3 éves lesz) sem unatkozna. Aki kedvet kapott a mókához látogasson el a LEGO Tábor Facebook oldalára az infókért, péntekig még fel lehet szabadítani pár órát (vagy napot) egy kis nosztalgia kockázásra.
