A delfinek, hogy megértsék egymást a zajos vízalatti területeken, változtatnak kommunikációs szokásaikon, rövidebben és lényegében kiabálva beszélnek egymással.
A helyzet az, hogy a vizeinket nemcsak őrült hulladéktömegekkel szennyezzük, hanem hangokkal is. Mivel a hang a vízben gyorsan halad, és messzire terjed, a kisebb és nagyobb csónakok, hajók kürtjei, teherszállítók dudái, tengerfenéki bányászat moraja, az olaj- és gázkitermelés zaja, egyszóval a hangszennyeződés megsokszorozódik.
Ezek az emberi hatások pedig a delfineket érintik a legjobban, amik nem tudnak mást tenni, ha meg akarják hallani egymás üzenetét, mint hogy alkalmazkodnak:
ellensúlyozzák a vízi közlekedéssel járó zajok hatását úgy, hogy komplex hívóhangjaikat leegyszerűsítik, hogy jobban megértsék egymást a zajáradatatban
– lényegében pont azt csinálják, mint amikor mi, emberek egy zajos bárban próbálunk egy kérdést a lehető legrövidebben megválaszolni.
Pontosan ez derült ki a Maryland Egyetem tengerbiológusainak kutatásából, akik Maryland partjaitól 32 kilométerre vízalatti mikrofonokat helyeztek el az óceánban, majd elemezték a három hónapnyi hanganyagot. A felvétele alapján a szakemberek megállapították, hogy
a legzajosabb vízalatti területeken a delfinek füttyjelei leegyszerüsödtek, magasabb frekvencián szólaltak meg, vagyis egyszerűbben és kiabálva közölték mondandójukat
– bonyolultabb üzeneteiket az óceán csendesebb területekre tartogatták.
Tehát a delfinek hatékony megoldást találtak a problémára, a kommunikációs szokásaik változásainak negatív következményeiről viszont eddig még nem készült kutatás.
A Maryland Egyetem kutatói szerint csendesebb hajók fejlesztése lehet az egyik megoldás.
Talán ez is érdekelhet:
(Forrás / fotó: Szuperfarm / Pinterest)