A Princeton Egyetem kutatói a 2014–2017-es időszakban gyűjtöttek úszórobotokkal adatokat arról, hogy mennyi szén-dioxidot nyel el és bocsát ki a 60. déli szélességi kör és az Antarktisz között elterülő Déli-óceán. És az eredmények bizony meglepőek.

A Déli-óceánt az Antarktiszi áramlás alkotja, amely egyedülálló a Földön, ez az egyetlen áramlás ugyanis, amely mind a 360 hosszúsági körön áthalad az Antarktisz körül. Az óceán nagyon mély, általában 4 és 5 ezer méter közötti, az Antarktiszi áramlás pedig 21 ezer km hosszú, keletre tartó útján 130 millió köbméter vizet szállít másodpercenként. Ezzel ez a világ legnagyobb áramlata, a vízmennyiség százszor több, mint a Föld összes folyójának vízhozama együtt.

Az eredmény nagy meglepetést okozott, mivel a korábbi tanulmányok azt mutatták ki, hogy a Dél-óceán sok szén-dioxidot nyel el.

Ha ez nem igaz, ahogy ezek az adatok jelzik, akkor ez azt jelenti, hogy újra kell gondolni a Déli-óceán szerepét a karbonciklusban és a klímában.

„Megfigyeléseink fontos horderejűek a globális karbonciklus megértésében. Azt találtuk, hogy a Déli-óceán jelenleg majdnem semleges a szén légkörből való kivonása tekintetében, ami ellentétes a korábbi tanulmányokkal, amelyek a Déli-óceán nagy szén-dioxid-elnyelését mutatták ki” – magyarázta a projektvezető Jorge Sarmiento, aki azokra a korábbi tanulmányokra utalt, amelyek a térségből főleg az antarktiszi kutatóállomásoknak utánpótlást szállító, a Drake-átjárón áthaladó hajók mérésein alapultak.

A Déli-óceán

A négy éve indult SOCCOM-projekt keretében hatalmas mennyiségű információt gyűjtöttek a kutatók az úszó robotokkal, és ez idő alatt több mérést végeztek el, mint az összes korábbi évtizedben együttvéve.

A projektet azért indították, mert ennek a térségnek páratlan szerepe van a klímában, ez azon helyek egyike, ahol az évszázadokig az óceánok mélyén lévő víz a felszínre jut, csatlakozik az áramlatokhoz, és kapcsolatba lép a légkörrel.

A robot mérőműszerek az áramlatokkal mozognak és különböző mélységekből gyűjtenek adatokat. Lemerülnek egy kilométer mélyre, és kilenc napon át lebegnek az áramlatokkal. Majd még mélyebbre, két kilométerre merülnek és mérik a víz tulajdonságait. Amikor a felszínre emelkednek, megfigyeléseiket műholdon keresztül juttatják el a szárazföldre.

A robot mérőműszerek az áramlatokkal mozognak és különböző mélységekből gyűjtenek adatokat

„Nem meglepő, hogy a térségben az óceánvíz nagy mennyiségű szén-dioxodot bocsát ki, hiszen a mély víz különösen gazdag szénben. De alábecsültük a kibocsátás nagyságát, mivel kevés adatunk volt a téli hónapokról”

– magyarázta Gray. A robotok nemcsak a víz hőmérsékletét és sótartalmát mérték, hanem a benne lévő oxigént, nitrogént és a víz savasságát is. A szakemberek a pH-mérések eredményeit használták arra, hogy kiszámolják a vízben feloldott szén-dioxid mennyiségét, majd a kapott adatokból azt, mennyi szén-dioxidot nyel el és mennyit bocsát ki a légkörbe.

Ez is érdekelhet:

(forrás: Inverse, Earth, BBC, MTI)

És ezt olvastad már?
Naponta több mint 1,5 milliárd tonna víz olvadt az óceánba az A68 jéghegyről