Van pasim, meghívsz egy italra? – Hat particsaj-típus az éjszakából

Már a negyedik sörödet karmolod be a haverjaiddal a kedvenc helyeteken. Kezd felforrósodni a levegő: a zene hangosabb és pörgősebb lesz, a tánctér egyre jobban megtelik, te pedig felállsz, hogy esti portyázásra indulj a legjobb fenekek és mellek felé. Na de merre indulj és kire indulj rá? Bemutatunk hat bulicsaj-archetípust, akiket imádni fogsz – vagy épp egy életre elkerülnél.

A sprinter

Azonnal kiszúrod ezt a csajt, ami nem csoda: azt akarja, hogy feltűnést keltsen. Fiatal és szexi, a társaságának az élén, valami túúúl rövid és túúúl sokat mutató cuccot visel, miközben mélyen a szemedbe néz és megrendeli a negyedik mojitóját. Vagy az ötödiket. És egy kör jäger-bombát. Egy órán belül. Teljesen be van hevülve a buliba: vad, hangos és féktelen, előbb kezd el táncolni, mint bárki és előbb is rúg be istenesen mindenkinél. Ezért hívjuk sprinternek – mire összeszednéd a bátorságodat, hogy az asztalához könyökölj egy kis ismerkedős beszélgetésre, ő már totál az asztal alá ivott mindenkit, önmagával együtt. Szóval ha egy sprinter tetszik meg, akkor vigyázz: fel kell venned a tempóját – és azt tanácsoljuk, hogy egy kis táncolással meg dumálással még azelőtt próbálkozz be, mielőtt ő már végigrohant az egész bulin és kiütötte magát.

A D.U.F.F.

Ez egy elég bunkó amerikai mozaikszó, de valljuk be, nagyon is létező a kategória. A Designated Ugly Fat Friend, az a bizonyos ronda, kövér barátnő, aki katalizátorként működik a partikban. Nos ez a lány nem szexi és elérhetetlen, így gyakran az ő sanyarú sorsa az, hogy rajta keresztül akarsz eljutni a jócsaj barátnőiig, mert őt le mered szólítani. Amúgy alapjáraton nem lenne ő csúnya lány, és lehet, hogy sokkal viccesebb társaság, mint a topmodell kinézetű csajok, akikkel bulizik – de sajnos az ultraszexi bombázókkal megrakott baráti körben nem tud érvényesülni. És annak ellenére, hogy sokkal kevésbé forró és szexi, mint a barátnői, könnyen lehet, hogy olyan okos, laza és humoros, hogy pompásan fogsz vele mulatni egész este és már nem is rajta keresztül akarod becserkészni a vadmacskákat.

A parti ügyvédje

Akárcsak a sprinter, a parti ügyvédje is a társaság vezetője; tetőtől talpig szexi vadmacska, de a sprinterrel ellentétben ő nem üti ki magát az este elején, hanem végigtolja. Az all-night-long leányzó azért kapta a parti ügyvédje nevet, mert ő az, aki mindenkit rávesz a legvadabb őrültködésre, még fel se fogtad, hogy előtted van a söröd, ő már rendelt egy kör rövidet és felhívott még három ismerőst, hogy jöjjön az adott kocsmába, miközben leszervezte a legatomabb bennfentes bulira a VIP-belépést. A parti ügyvédjével vigyázz, mert ha arra a bizonyos, mitikus „de tényleg csak egy sörre” ugrottál le, vele tuti, hogy hajnalig fogod csapatni – de ellenben a féktelen hangulat garantált, szóval unatkozni biztos nem fogsz mellette.

A ruhaőrző lány 

Ez az a lány, aki ott ül az asztalnál, ugyanazt a hervadt limonádét kortyolgatja órák óta és vigyáz a többi particsaj kabátjaira, míg ők vadul ismerkednek és táncolnak. A jelenség maga nagyon zavarba ejtő, mert a lány órákat töltött el vele, hogy tökéletes sminkkel, belőtt hajjal, szexi cuccban... üljön egy helyben egész este. A ruhaőrző lányra csak akkor kezdj nyomulni, ha téged is csak odarángattak a buliba és leghőbb álmod otthon egy tea társaságában elmerülni egy jó könyv olvasásában. Ebben az esetben totál lelki társak lesztek, de egyébként ne számíts rá, hogy feláll az asztaltól vagy nyitott lesz az ittas kásássággal előadott udvarlásodra – legközelebb akkor fog felállni, mikor távozik is a helyről és végre-valahára hazamehet.

A jegyezz-el csaj

Közeli simulásba kerültél azzal az őrjítően jól mozgó, ajkát megnyalva rád kacsintó, überszexi csajjal, most pedig vigyorogva vezeted a pulthoz, hogy meghívd egy italra. Mire ő a szándékaidról kezd el faggatni. A mijeidről?! Igen, még csak jó húsz perce „ismeritek” egymást és ő már szeretné tudni, hány gyereket akarsz, stabil állásod van-e fix fizetéssel és mit gondolsz az elkövetkezendő húsz évetekről együtt. A jegyezz-el lány nem a mókáért jár el bulizni: tudatosan vadászik a stabil kapcsolati alapot (vagy épp férjet!) jelentő egyedülálló férfiakra. Úgyhogy ha nem érzed, hogy ő lenne az igaz szerelmed, akkor gyorsan pattanj meg erről a hajóról, mert ha továbbmész, könnyen megkockáztatod, hogy a végén hatalmas jelenetet rendezzen le veled, mert „kihasználtad”.

A bocs-van-pasim-de-meghívsz-egy-italra lány 

Végül bemutatjuk utolsó ravasz versenyzőnket, aki a jegyezz-el csajjal ellentétben már párkapcsolatban él. Amivel nincs is semmi baj, csak épp rettenet kínos és idegesítő, hogy ezt csak egy óra simulós tánc meg négy kör Long Island után vallja be, amiket te vettél neki. A bocs-van-pasim-de-meghívsz-egy-italra lány számító kis bestia, aki szereti, ha istenítik, de nem engedi, hogy hozzáérjenek – elképzeljük a pasiját, amint békésen Fallout 3-at játszik otthon, míg a barátnője oly hűségesen táncol majdnem smárra összeérő ajkakkal minden pasival. Ne legyél ez a pasi; ha látod, hogy a csaj nem engedi, hogy továbbmenjen a flört, ellenben szeretné, hogy meghívd italokra, akkor láss át a bullshiten!

Szerb Antal Budapesti kalauz Marslakóknak című kötete 1935-ben jelent meg a Löbl Dávid és fia kiadónál. Elolvastuk, milyennek látta a zseniális, éppen 115 éve, 1901 május elsején született szerző a fővárost 81 éve, és úgy döntöttünk, körbejárjuk a helyeket, hogy összehasonlítsuk, mennyit változott a város közel egy évszázad alatt.

Elsőként a Lánchidat jártam körbe, egyrészt azért, mert közel van a szerkesztőségünkhöz, másrészt mert Szerb is éppen ezzel a híddal kezdi a városnéző túráját. Egészen pontosan így:

LÁNCHÍD. Talán először őt méltóztassuk. Budapest a nagy hidak városa. A Lánchidat a mult század elején építették, sok évtizeden át, őszinte kollektív lelkesedéssel. Róla énekelte a költő, az egyébként ismeretlen Vidor Emil, az Athenaeum 1842-es évfolyamában:

Hullám alá ott künn magot temettek,
Melyből - dacos habok piruljatok! -
Maholnap hajh a szellem fegyverének
Nagy győzedelmi íve kelni fog!
Nyakát a' vén folyam békén lehajtja,
Melly oly sokáig délceg 's büszke volt,
A honfiak nagyobbat ünnepelnek:
Az ész előtt egy nemzet meghajolt.

A Lánchidat valószínűleg mind a négy évszakban építették, de azért mégis főképp téli híd. Téli és esti, fekete a jellegzetes színe, meg az a csokoládé-barna, ami a nagyvárosi aszfalt, ha vizes. És azért is téli híd, mert az elődje nem volt téli híd. Azelőtt hajóhíd kötötte össze Pestet Budával, azon sétált Virág Benedek, a szent öreg, lelkes társaival. Télen a hajóhidat szétszedték. De akkoriban a Duna még gyakran befagyott és az emberek átkorcsolyáztak Budára. Ha nem fagyott be, csak zajlott, egészen Bécsig kellett felkerülni annak, aki, mondjuk, a Krisztina-téren akart vacsorázni. Valószínűleg.”

1935

2016

Nos, Szerb idejében már nem kellett Bécsig kerülni, elég volt felsétálni a Margit-hídig. Nagyon érdekes még a téli híd gondolat, amit könnyű átérezni a januárban készített fotóinkat látva.

Vajon mit szólna Szerb, ha most nézné meg a Lánchidat? A főváros látképe ugyanis sokat változott, ha például az Erzsébet-híd felé nézne, biztosan meglepődne, akkoriban ugyanis teljesen másképpen nézett ki.

Mondjuk ez a kép itt, alább akár 1935-ben is készülhetett volna.

Szerb Antal pesti srác volt,

tisztes polgári család gyermeke, az Erzsébet térhez közeli Deák Ferenc utca 15-ben laktak, és a piaristákhoz járt elemibe. IV. kerületi gyerekként (bizony IV., mert 1950 előtt a belváros volt a IV. Lipótváros az V. kerület, Újpestet meg csak 1950-ben csatolták a fővároshoz). Szóval a Lánchíd ha nem is az udvar végében, de azért Szerbéktől nem volt messze.

Képzeljük azt, hogy ez itt a kis Szerb Tóni!

Ha reggelenként kisétált a Ferencz József rakpartra, bizonyára rápillantott a Lánchídra, majd balra fordult és ment Piarista Gimnáziumba, a mai Március 15. tér felé. De ezt csak én mondom, nem biztos, hogy így történt, mert mehetett a Váci utca felé is, arra logikusabb, onnan meg nem látszik a híd.

Szerb Antal 1918 táján

Ami látszik – legalábbis ebből a kis füzetnyi útikalauzból – hogy Szerb 1935-ben a Lánchídban azt látta, amit mi is: Széchenyit, a reformkori hazafiságot, azt a Magyarországot, ami nagy forradalmáraink fejében még csak eszmeként létezett. Miközben a Lánchíd készült, egy nemzet hitt abban, hogy ennek az országnak a jövője olyan lesz, mint ez a híd: gyönyörű, impozáns és büszke.

De térjünk vissza Szerbhez:

„A Lánchíd, amint látja, Uram, empire-stílusban épült, mint az egyik oldalon az Alagút bejárata és a másik oldalon a Főkapitányság. Általában Pestnek két történelmi rétege van: a barok, amely az alapvető katholikus és német polgárság lelke, és az empire, amely egy nagy magyar lendület emlékét őrzi, egy lendületét, amely azóta a semmibe enyészett. Itt, az Alagút és a Főkapitányság között, még megvan valami belőle. Ha a nádor lenézett palotájából, száz évvel ezelőtt, ezt a képet látta. És sóhajtva Széchenyire gondolt, akit ő csak Stefi gróf néven becézett. Azután visszatért íróasztalához, konok munkakedvvel, mint Habsburg ősei.”

A híd számokban

A Széchenyi lánchidat 1840-ben kezdték el építeni, és kilenc évvel később, 1849. november 20-án adták át. A hossza 375, a szélessége 14,8 méter, az építési költségek pedig majdnem hétmillió aranyforintra rúgtak.

Néha elgondolkodom, miért egy marslakónak címezte Szerb ezt a kalauzt.

Az angol irodalom nagy rajongójaként címezhette volna egy angolnak, vagy mondjuk egy olasznak. Ő ugyanis egyfelől inkább múltba néző ember volt – bár a múltat élőbbnek tapasztalta meg, mint saját jelenét –, másfelől ha irodalomról volt szó, bátran nevezhetjük elitistának – ami nem kritika, ezért szeretjük.

A detektívregényeket némi malíciával emlegette, a science fictiont pedig teljesen kihagyta híres A világirodalom története című munkájából. Az ok valószínűleg H.G. Wells A világok harca című munkája lehetett, amit egy évvel az angol nyelvű megjelenése után, 1899-ben fordított magyarra Mikes Lajos. Orson Welles rádiójátéka 1935-ben még három évre volt, de a szórakoztató irodalmat már elárasztották a Wells fejéből kipattant marslakók. Nézzük, mit mondott még neki Szerb!

Közben nézzük szemből a Lánchidat, és figyeljük meg a különbségeket, mert vannak.

1939

2016

Nos, a mai sétánk ezzel véget ért, kicsivel többet tudtunk meg erről a Lánchídnak nevezett csodáról, és Szerb Antalról is. A legjobb lesz a végére ismét egy részlettel zárnunk. Van ebben egy kis intelem is, ami elméletileg egy marslakónak szól, de szerintem inkább nekünk, itt élőknek.

"Ne nézzen jobbra és ne nézzen balra. Ön csak a Főkapitányságra nézzen, az szép és arányos és hallgatag. Ne nézze az Akadémiát, hogy olyan dühösen és makacsul méltóságteljes, mint tudományos életünk. Szólítsa kegyelmes úrnak, bár lehet, hogy csak méltóságos, de jobb, ha az ember óvatos. És ne nézze a Gresham-palotát. Szegény valamikor merész volt és fiatal. Így élünk mi is, pesti lelkek, mint a Főkapitányság, egyfelől a hivatalos, másfelől a kommerciális fesz és pöf cifrái közt. Azért nem nézünk se jobbra, se balra."

(Fotók régen: Fortepan.hu. Fotók ma: Tóth István)

Hetvenkét éve, 1944 áprilisában ilyenkor kezdődött meg Budapest légi bombázása. A fő célpont az ország egyik legnagyobb hadiipari komplexuma volt Csepelen.

1944. április 3-ig a német megszállás alatt lévő Budapestet és környékét a szövetséges haderők nem bombázták. Ezen a napon azonban komoly támadás indult a főváros környéki ipari központok ellen, amelyeknek nagy része a Csepel-szigeten működött.

B-24 Liberator bombázógép a Csepel sziget fölött

Az első hullámban 112 gép ért a főváros fölé, amelyeknek az volt a feladata, hogy a szigetszentmiklósi Messerschmidt 210-eseket gyártó üzemet legyalulják a föld színéről.

A Csepel Művek légifotón

A magyar légierő gépei felszálltak ugyan, de nem tudták megzavarni az offenzívát. Nagyjából háromszáz bomba hullott a gyárra és környékére.

A szabadkikötő a magasból

Csepeli Papírgyár és a Gubacsi híd bombázása (a Soroksári dunaágon). Baloldalt a Csepeli Stadion

Április 13-án nagyjából nyolcszáz szövetséges gép támadta Csepelt. Célpont volt a repülőtér, a Shell, Vacuum Oil Company és a Steaua kőolaj-finomító. A fotókon is látható hatalmas füstoszlop a megrongálódott tartályokból tört elő. Ezekben a napokban Szolnokot és Győrt is bombázták.

Hatalmas füstfelhő tör elő a szabadkikötőből

A Dunai Repülőgépgyárat és a gyári repülőteret (a mai Tököli repülőtér) bombázó B-24 Liberátorok

A szabadkikötő bombázása

A támadásoknak Csepel környékén közel 1400 áldozata volt, találatok érték Csepel község központját is. A Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben helyreállíthatatlan károk keletkeztek, a harckocsigyártás a továbbiakban itt megszűnt. A bombázások napjaiban becslések szerint közel 2-300 ezer ember menekült el a főváros környékéről.

Bombázók a város felett. Háttérben Budapest, Csepel sziget. A füstfelhő a Ferencvárosi pályaudvar, Déli összekötő vasúti híd környékén látható

(Forrás: Fortepan)