Martinovics Dorina – Szépség a Nemzetiből

Beszélgetés színészetről, elzárkózásról, hírnévről, jövőről, férfiakról és őszibarackról.

Kávé és csend

A megbeszélt időpontnál negyed órával hamarabb ér oda az interjúra, és mivel még nem fejeztem be a második reggeli kávémat, közös megállapodással úgy döntünk, hogy ő is kér egy kávét, és mielőtt belefognánk az interjúba, megvárjuk a koffein hatását. Miközben a bögre lattéját kortyolgatja, én pedig megfelelő arcot és elmeállapotot kávézok magamnak, a jegyzeteim között böngészek. Tulajdonképpen véletlenül lett színész: azért jelentkezett a Szabó Ervin Gimnázium dráma tagozatára, hogy kövesse a legjobb barátnőjét, aki színész akart lenni. A középiskola után kertészmérnöknek tanult, és csak egy évvel később jelentkezett a Színművészetire. Az utókor végtelenül hálás lehet ennek a barátnőnek, mert bár a kertészszakma gazdagabb lenne egy kertészmérnökkel, mi szegényebbek egy gyönyörű színésznővel. Könnyed, finom és közvetlen jelenség, bizonyára ez a tavaszias hangulatú tunika teszi, de tökéletes partnernek tűnik a Margit híd átsétálásához, városligeti biciklizéshez, és hasonló békebeli activitykhez. Az, hogy szemben ül, már önmagában egy kisebbfajta győzelem, ugyanis a tavalyi Társas Játék című sorozatig szinte alig adott interjút. 2007-ben, még a Filmmúzeum csatorna szerkesztőjeként – a Hasutasok című filmben nyújtott alakításán úgymond fellelkesülve – magam is szembesültem ezzel, amikor a Nemzeti Színház titkárságán keresztül interjút kértem tőle. Másnap felhívtak a színháztól, és közölték, hogy a színésznő köszöni a lehetőséget, de nem. (A helyszínért köszönet a Pastrami Étterem és Kávéháznak.)

Megszeppenve csodálni

Szakmai karrierje tulajdonképpen a főiskola óta sínen van, az iskolapadból osztályfőnöke, egyben a Nemzeti igazgatója, Jordán Tamás vitte magával az ország legfontosabb intézményébe. A Nemzeti „a” színház, és bár Dorina - ahogy az egy frissen végzett színi palánta esetében történik - kisebb szerepeket kapott, de ez akkor is olyasmi, mintha valaki egy vidéki futballakadémia elvégzése után az FC Barcelonában találná magát. Nagyon tehetséges, lelkiismeretes, nagy munkabírású és mindezeken túl káprázatosan gyönyörű. Bár hajlamos vagyok minden szavával egyetérteni, különösen az utolsóval, ezek a sorok nem tőlem, hanem Básti Julitól, a Kossuth-, és Jászai Mari-díjas legendától származnak. – Ezt Básti Juli mondta, igaz? – kérdez vissza, amikor felolvasom az idézetet. – Csodálatos ilyesmit hallani. Az első munkám egy beugrás volt a Nemzetiben, több jelenetem is volt vele. Ő és Kulka János külön foglalkoztak velem, ami elképesztően nagy dolog, és a mai napig hálás vagyok érte. Fantasztikus élmény ilyen emberekkel együtt dolgozni. Azt nagyon sajnálom, hogy Garas Dezsővel nem tudtam eleget beszélgetni, de az az igazság, hogy ő olyan ikon volt, akit leginkább csak megszeppenve csodáltam.

Komoly dolgok

Szokás szerint a Pastrami Étteremben ülünk, ami beszélgetőpartnerem számára szinte hazai pálya, ugyanis több jelenetet is forgatott itt a Társas Játék című sorozat kapcsán. Kiegyensúlyozott nőnek tűnik, mintha a lényét maximálisan kitöltené a hivatása. Egy aforizma szerint a színészet nem arról szól, hogy az ember maszkot húz az arcára, a színész ugyanis játék közben nem elrejti a saját énjét, hanem éppen ellenkezőleg: feltárja azt. Vajon egy színész kultúrateremtő, vagy kultúraközvetítő?, tűnődök hangosan. Az, hogy ilyen komoly filozófiai magasságokba mutató kérdést szegezek Dorinának, egyértelmű jele annak, hogy a koffein működésbe lépett. – Őszintén szólva, mindig zavarban vagyok, amikor valami nagy és komoly dolgot kellene mondanom. A helyzet az, hogy nem szoktam ilyesmin tűnődni. Úgy érzem, hogy az a feladatom, hogy kimenjek a színpadra és tegyem a dolgom.

Majdnem híres

Herendi Gábor, a Társas Játék rendezője szerint Dorina volt a 2011-es év felfedezettje, de a helyzet az, hogy ez puszta bon mot, miután már egy reklámfilmjében és a 2001-es Valami Amerikában is adott egy-egy nyúlfarknyi szerepet Dorinának. Amikor mindig jól értesült és tájékozott kollégáimnak elújságoltam, hogy kivel sikerült interjút készítenem, meg kellett guglizniuk a nevét, szóval összességében olyan, mintha Dorina a Társas Játékig láthatatlan lett volna. – A Társas Játék kapcsán sorra jöttek az interjú kérések, és én nem igazán akartam vállalni őket, mert tartottam tőlük. Nem akarok elzárkózni, csak azt szeretném, hogy inkább a munka révén ismerjenek meg. Fontosabb, hogy jó rendezőkkel jó dolgokban vegyek részt, minthogy ismert legyek. A sorozat főszereplőjeként persze végül jópár interjút adtam, és közben rájöttem, hogy ez egyrészt fontos, másrészt nem is olyan vészes dolog. A népszerűséget nem érzékelem különösebben. Néha nők odajönnek hozzám, és gratulálnak, de a közértben nem ismernek fel, hál’ istennek.

A hely, ahová szívesen vonulna száműzetésbe:

Skócia. Hideg és szeles, de imádom!

Kávéházban könyvvel

Reggel 4 éves fiát, Boriszt vitte óvodába, aztán interjú a Playerrel, és mivel este nincs előadása, a nap javarésze szabad. – Ha van egy kis időm magamra, akkor olvasok. Most épp Bariccótól a Tengeróceánt, de imádom Merle-t és Háy Jánost. Sokat biciklizem, és szeretek könyvvel beülni kávézókba.Szombatig ráérsz ilyesmire – bököm közbe, ahogy a Nemzeti Színház honlapjára pillantok. – Igen, szombat – bólint Dorina, majd szemérmesen elmosolyodik és a laptopom felé sandít. – A Náthán gyermekeit játsszuk?Délután háromkor, matiné – teszem hozzá, és elégedettség tölt el, hogy talán egy kellemetlen incidenst sikerült megelőznöm. Mert mi történik, ha véletlenül este 7-re megy be a színházba, és délután a széles tömegek Martinovics Dorina nélkül maradnak? Szörnyűbbet ez után az interjú után el sem tudok képzelni.
A latte után egy créme brülée kanalazásába kezd, majd a kulináris élvezetek felé terelődik a beszélgetés. – Imádok főzni és főleg enni! A kisfiam miatt szinte minden nap ügyködök a konyhában. Ami a férfiakat illeti, szerintem az nagyon szexi, ha egy pasi tud főzni, és az is, ha nem tud, de a nő kedvéért kedvességből megpróbálja! Az tündéri! (Gasztro rovatunknak Dorinánál jobb reklámarcot el sem tudnék képzelni! Férfiak, tessék fakanalat ragadni!)

A kaja, amin akár 2 hétig is kibírná:

Őszibarack

Másodpercenként 24 kocka

Dorina a Társas Játék című sorozatban egy olyan nőt alakított, aki a történet elején egy nős férfival (Thuróczy Szabolcs borzalmasan éles alakítása, 5 másodperc alatt meggyűlöli a néző) ápol egy meglehetősen kilátástalan viszonyt. Dorina kevés interjút adott, a magánéletéről még kevesebbet nyilatkozik – vagy inkább semmit sem –, de amikor arról kérdezem, hogy mi fogja meg egy férfiban, hosszasan elgondolkodik. – Humorfüggő vagyok, a vicces pasikat szeretem. Aztán kis szünet, majd: – A rosszfiúnak tűnő, de kedves férfi típusát is vonzónak találom, de talán a humor a legfontosabb, és ha sokat olvas egy pasi, az is meg tud fogni.
Bár a színház az igazi szenvedélye, a Társas Játéknak köszönhetően a filmezést is megkedvelte. A forgatás során igazi barátságok szövődtek, és a stáb egy része azóta is rendszeresen összejár. – Nagyon hosszú casting előzte meg a filmet, de a forgatáson Herendi és Fonyó Gergely olyan bizalommal voltak felénk, hogy később semmi feszültség nem volt. Úgy tudom, hogy már írják a második évadot, remélem tényleg lesz folytatása. Én mindenesetre nagyon örülnék neki! Az HBO sorozatát tekintve a jövő tehát kérdéses, és ez a bizonytalanság a színészek életében egyáltalán nem ismeretlen jelenség. A társulatokon belül néha pozícióharcok folynak, jönnek a fiatalabb generációk, vagy akár egy esetleges igazgatóváltás következményeként is megkérdőjeleződhet egy színész helye egy társulatban.

Valahogy kitartani

Dorina a beszélgetés során többször is megemlítette, hogy a Nemzetiben Alföldi Róbertnek köszönhetően remek társulat kovácsolódott össze, és igazi műhelymunka folyik, amelynek következtében kiváló darabokat állítanak színpadra. Amikor jövőbeni tervei iránt érdeklődöm, nagyon határozott, elszánt választ kapok. Elsőre nem is tudom hová tenni, de érzékletes képet nyújt arról, hogy mi történhet egy színész lelkében, ha a pályájára, a jövőjére gondol, még akkor is, ha éppen egy nagyon sikeres illetőről beszélünk. – Úgy tervezem, hogy valahogy kitartok. Nem akarok mással foglalkozni. Sok munka és szerencse kérdése, hogy végig tudom-e csinálni. Biztosan lesznek hullámvölgyek, ott lebeg majd a kérdés a fejem fölött, hogy miből élek meg?, lesz-e mindig elég szerep? Lehet, hogy 60 éves koromig azzal fogok küszködni, hogy mi lesz jövőre, de én ezt szeretném csinálni. Egyelőre jól megy.

(Fotó: Tóth István)

Ha kíváncsi vagy az Asztal egy személyre rovat további gyönyörű és tehetséges főszereplőire, és a róluk készült remek fotókra, akkor ne habozz! 

Kaja, drogok, botrányok, siker. Elmondjuk, hogy miért ő a legkirályabb szakács, aki valaha írt.

Punk a konyhában

Anthony Bourdainnek nincsenek Michelin-csillagjai, sőt, mi több, soha nem is volt neki. Gasztronómiai kvalitásai alapján nem tartozik az elitbe, nem mutat új irányt a kulináris élmezőny számára, mivel sosem foglalkoztatta a kísérletezés. Bourdaint egy dolog érdekli: az evés, és valószínűleg szakács is azért lett, hogy minél többet tudjon meg arról az univerzumról, ami az evést körülveszi. 2000-ben írt bestsellere, A konyhafőnök vallomásai (Kitchen Confidential) minden idők legjobb könyve, amit szakács írt. Amíg a híres séfek és tévészakácsok évente jelentetik meg szakmányban gyártott, igényes, de halálosan unalmas illusztrált receptkönyveiket (van még olyan dolog, amiről Jamie Oliver nem adott ki könyvet?) , addig emberünk totálisan szétfeszítette a műfaji kereteket és megalkotta az évtized leghatásosabb alkotását, ami gyökeresen átalakította a közvélemény képét arról, hogy mi egy étterem és micsoda egy séf.

És hogy mi a trükk? Pofonegyszerű és brutálisan nehéz dolog: az őszinteség. Bourdain, a konyhai zsoldos és veterán olyan őszinte kitárulkozással írta meg a könyvet, mintha a halálos ágyáról diktálta volna. Hogyan szoktak lopni az éttermi dolgozók, miért drogoznak a séfek, hogyan szokott rá a kokainra, és milyen mélyre nyomta a drog, miért mentek tönkre éttermek, amikben dolgozott, ki kefélt kivel, miért nem szabad New York-ban hétfőn halat rendelni, milyen formában adják ki a romlott árut az éttermek, kiteregetett mindent, amiről a séfek, és étteremtulajdonosok a sírig hallgattak volna.

Bourdain később bevallotta, hogy némiképpen tartott a szakma fogadtatásától, de érdekes módon csak hátba veregetéseket kapott, és hirtelen a világ összes séfjének – legyen az Michelin-csillagos szent, vagy egy oklahomai hamburgerező szakácsa – automatikusan barátjává vált.

Bourdain a CIA soraiban

A CIA ezúttal nem az amerikai hírszerzést, hanem a Culinary Institute of Americát jelenti, amely az Egyesült Államok, sőt az amerikai kontinens legkomolyabb gasztronómiai iskolája. Kellőképpen nagy arccal fogott neki az életnek, ám a terepen, ami nem a New York-i csúcséttermeket jelentette, hanem huszadrangú BBQ grilleket, pizzériákat New Jersey-ben majd Floridában, az öreg rókák gyakran porig alázták a zöldfülű és szemtelen Anthonyt, aki szépen lassan beleszokott a gépházban töltött mindennapokba.

A könyvével egy csapásra híressé váló Tony nem is rejtette véka alá, hogy bár tiszteli a trendsetter séfeket, igazán csak a szakmai iparosait, a napi több száz tányért felrakó, névtelen zsoldosokat becsüli. Húszas éveiben belecsúszott az alkoholizmusba, aztán a munkahelyi pörgés miatt mindenféle bogyókat kezdett fogyasztani (ami Bourdain szerint gyakori jelenség a konyhákon), sok kokót szippantott fel, aminek következtében mára úgy néz ki, mint aki szétesett, de aztán gondos kezek összerakták. Rengeteg viszontagság után végül mégis sikerült tisztességes New York-i séffé válnia. Nagyjából 40 évesen higgadt le, lehorgonyzott a Brasserie Les Halles nevű manhattani intézményben, 2000-ben pedig megjelent a később 28 nyelvre lefordított A konyhafőnök vallomásai, ami új fejezet kezdetét jelentette, ugyanis kiderült, hogy Bourdain jobb író, mint séf, és jobb műsorvezető, mint író.

Punkrock mindhalálig

A Les Halles azt a konyhát viszi, ami a legközelebb áll hozzá, a franciát. Bisztrókonyha, de magas fokon, ráadásul Bourdainnek az étterem vezetői teljes szabadságot adtak. Már jópár éve nem vesz részt a napi robotban, tévéműsorokat forgat, és könyveket ír. 2010 őszén egy szép emlékű tévéműsor kapcsán volt szerencsém megfordulni a Les Halles konyhájában, legnagyobb szívbánatomra Bourdain nem volt benn, de jobbkeze, A konyhafőnök vallomásai elején is feltűntetett Carlos Llaguno igen, a derék dél-amerikai tag gyártott is egy remek borsos bélszínt. Amikor a forgatás után Bourdainról kérdeztem, mosolyogva ennyit mondott: – He’s a cool guy. A „laza srác” olyan menüt rakott össze, ami francia, ugyanakkor New York-i, ugyanis van itt boeuf bourguignon, de foie gras hamburger is (20 dollár, 4400 forint) – ilyet egy franciaországi francia sem tenne a libamájjal, legalábbis ezen a szinten.

Éppen nem szólt a zene, de a könyve óta tudjuk, hogy Bourdain konyhájában bárki hozhatta a saját zenét, igaz, ha valaki Billy Joelt tett fel, az a legenda szerint azonnali kirúgással járt. Tony a punkrockra esküszik, kedvence a New York Dolls, The Stooges, The Voidods és a Ramones. The Nasty bits című könyvét egyenesen Joeynak, Dee Deenek és Johnnynak, az együttes tagjainak ajánlotta.

Tévésztár

A konyhafőnök vallomásai egyenes folyományaként a Food Networkön megkapta első tévéműsorát, így folytathatta azt a két tevékenységet, amit a legjobb szeret: evett és mesélt. A 2002-es A bolygó amerikai (A cook’s tour) gasztronómiai világjárás Japántól Ausztráliáig, tacótól a hernyókig. Közben a Fox A konyhafőnök vallomásai címmel beindított egy sorozatot, amelyben a Bradley Cooper alakította főszereplőt, Jack Bourdaint teljes egészében hősünkről mintázták. 2005-ben leszerződött a Travel Chanellel, ahol nekikezdett Fenntartások nélkül (No reservations) című sorozatának. Bourdain körül mindig izzik a levegő, így nem csoda, hgy 2006 júliusában keményen belenyúlt. Bejrútban forgattak, és szokás szerint arra készült, hogy egy kamerától kísérve végigeszi a várost, amikor kitörték az évtized legsúlyosabb harcai Izrael és Libanon között. Tengeri és légi blokád, és a város stratégiailag fontos pontjainak bombázása. A világ leglazább séfje hirtelen egy háború közepén találta magát. A stábot a helyi segítők magukra hagyták, Bourdainék pedig ott álltak magukban, egy idegen városban, amit lőttek. Amíg a hoteljükben rostokoltak, Bourdain a feszültséget úgy vezette le, mint egy igazi szakács: bekéredzkedett a konyhára és főzött. Pár nappal később evakuálták őket, és egy amerikai hadihajó segítségével hazatérhettek. A tévéműsor negyede sem készült el, szóval a tévéséf és stábja úgy döntött, hogy készítenek egy filmet arról, hogyan nem készült el a film. A bejrúti epizód végül akkorát ütött, hogy Emmy díjra jelölték, ez pedig olyasmi, ami korábban egy tisztességesen végigforgatott műsorával sem történt meg.

Bolygó amerikai

Bourdain jelenleg is utazik, tegnap Barack Obamával evett a vietnami Hanoiban, Facebook profilján szépen szemmel lehet követni, hogy merre jár (tavaly megfordult nálunk is.) Híres arról, hogy bármit megeszik, valószínűleg még nem utasított vissza semmilyen helyi fogást. A legkeményebb cuccok: fókaszem, balut, egy egész kígyó,(ami még élt!), illetve az általa is legszörnyűbbként aposztrofált szavannai varacskosdisznó ánusz, illetve a grönlandi rohasztott cápahús.

Elmondása szerint a legundorítóbb kaja, amit valaha fogyasztott mégis a McNuggets. Nem rejti véka alá, ha kedvel valakit (pl: Thomas Keller, Ferran Adria, Mario Batali), de azt sem tartja meg magának, ha valakitől rosszul van (Alain Ducasse, egy tucatnyi kevéssé ismert tévéséf és az ABBA). Vigyázat, szókimondó szövegek!, olvasható műsorai elején, mivel nem állnak tőle távol a káromkodások és a szexista poénok.

Nem baj, Tony, mi így szeretünk.

Állítólag a tökéletes reklámhoz három dolog kell: kisgyerek, kutya és egy jó nő. Egy másik iskola szerint ezekből elég az egyik, szóval a gyereket meg a kutyát most hagyjuk. „Sex sells”, avagy formás női idomokkal bármit el lehet adni, természetesen kaját is.

Bikini, hambi, erotika

Nina Agdal 18-as karikáért kiáltóan falja a szaftos burgert. Ketchup és ajaknyalogatás lassítva: megéheztünk...

Nem látja a krumplit, érted?!

A Nando’s-nál rájöttek, hogy mi kell a népnek. Ha reklám, akkor legyen vicces és legyen benne két nagy mell. A történet egyszerűen fergeteges (nem az) és abban is biztosak vagyunk, hogy ha létezne Szőke Nők Világszövetsége, akkor tiltakozna a hirdetés miatt, elvégre meglehetősen rossz fényben tüntetik fel sorstársukat.

Tuti ziccer: fagyi

Bizonyos hölgyek nem tudnak nem erotikusan fagylaltot fogyasztani, de az szabad szemmel is látható, hogy a reklámban szereplő szőkeség erősen rájátszik a műveletre. Nem vagyunk benne száz százalékig biztosak, hogy ez egy valódi, létező terméket népszerűsít, de attól még működik.

Egy bombanő a vízben

Ez a reklám a szexista hirdetések iskolapéldája. A szinopszis elfér egy névjegykártyán: a srác ül a strandon, megiszik egy láda sört. Amikor az utolsó üveghez ér, kijön egy bombázó a vízből, és megissza a sörét. Vége. A reklámban látható hölgy annyira híres, hogy neve is van: Zilda Williams. A reklám egyébként nem egy sörmárkát, hanem egy sörökkel foglalkozó szájtot hirdet.

Saláta szexin

A Carl’s Jr. amerikai gyorséttermi hálózat olyan reklámokat csinál olyan csajokkal, hogy az kriminális, 18-as karikáért és egy vödör jégért kiált. Ebben a filmjükben Kim Kardashian falja a salátát nagy kedvvel.

Állatvédők beindulva

A radikális állatvédő szervezet,a PETA szereti az ütős reklámkampányokat, és ennek rendre bizonyítékát is adja. Ez a betiltott reklám a vegetarianizmust népszerűsítette volna, és tökéletes bizonyítéka annak, hogy ők is bíztak a jól bevált hatásmechanizmusban: szexszel az állatvédelmet is el lehet adni. Kérdés, hogy mit szóltak volna a nők jogait védő szervezetek a női nemet szexuális tárggyá lealacsonyító megközelítés ellen. A poén az, hogy a werkfilm forróbb, mint maga a reklám.

Emily is felszállt a burgervonatra

Hát ez valami mesés volt, nem? Szerintünk a burgerfogyaztási mutatók a plafont verték ezutána reklám után.

Ennél szebben nem lehet kólát inni

Cindy Crawfordnak nem kell bikinire vetkőznie, nem kell ráznia a melleit vagy a hátsóját, elég, ha csak beletúr a hajába és néz. Bármilyen hihetetlen, ez a reklám több szakmai díjat is bezsebelt, és beválasztották minden idők legjobb Super Bowl döntőn vetített reklámja közé.

Player Autószalon