Kipróbáltam, milyen bunkóként csajozni és rájöttem valamire

Ez a kísérlet annyira kemény, hogy szinte már khemény: megnéztem, hogyan működik a gyakorlatban minden idők legegyszerűbb ismerkedős szövege.

Ismeritek a városi legendát Gusztiról, aki fénykorában minden lánytól csak ennyit kérdezett a diszkóban; jössz dugni? Gusztira állítólag nagyon sokan igen hülyén néztek. A legenda szerint volt olyan csaj is, aki simán pofántenyerelte, de Guszti soha nem ment haza egyedül. Sőt, állítólag tíz lányból legalább egy igent mondott neki, pedig amúgy Gusztáv nem volt sem különösebben szép, sem különösebben gazdag, és úriember sem volt szegény. Ugye, hogy hallottad? Fogadjunk, hogy legalább egy haverod már elmesélte ezt a sztorit, mégpedig úgy, hogy Guszti az ő egyik ismerősének az ismerőse, és hogy a srác annak idején nagyon élte a magaséletet, amíg az ösztöndíja engedte neki.

Guszti

Akár létezett Guszti, akár nem, az biztos, hogy a legtöbb férfinak az életében eljön egyszer az a pillanat, amikor nem keres komoly kapcsolatot, csak élvezné kicsit az életet (értsd: egy ideig szeretne minél több csajt megfektetni). Tudom, nem épp egy nemes cél. Több köze van a lelkünk mélyén lakozó vadállathoz, mint a költészethez, és biztos lesz néhány széplelkű troll, aki majd kikéri magának ezt az ocsmány feltételezést, hiszen ő az ovi óta együtt van a párjával, én pedig kössem fel magam, ha már ugyanez nekem nem jött össze. Nekik azt üzenem, hogy gratulálok, píszláv, és akkor lehet is visszamenni Kiskegyedet lapozgatni!

Nohátakkor… úgy igazából nem is nagyon húznám el a felvezetést, hiszen a lényeg olyan durva és olyan egyszerű, mint a herevasalós Berki Krisztián arca, meg ami mögötte van:

Megnéztem, hogyan működik Gusztáv ismerkedős dumája a gyakorlatban.

...ha beledöglök is!

A helyszín kiválasztása mondjuk nem volt ilyen egyszerű. Nyilván nem akartam egy vadászbálon vagy egy lagzin meglépni ezt a csúnyaságot, mert nem szerettem volna magamra haragítani a rokonokat és az sem lett volna jó, ha tíz perc után egy felidegelt vadászapuka telenyomja sörétekkel a seggem. Egy olyan hely kellett, ahol sok egyedülálló nő van, lehetőleg mérges apukák és féltékeny kanok nélkül, ebben az esetben pedig arra is figyelnem kellett, hogy ne egy irodalmi szakest utáni csendes borozgatásra szakadjak be a mocskos szövegemmel.

Végül egy főiskolás bulit szemeltem ki a társadalmi kísérlet közegéül. A csúnya általánosításokat megelőzendő mind a szórakozóhely, mint a konkrét főiskola kilétét borítsa jótékony homály! (Tippelni azért lehet. Ígérem, ha valaki eltalálja, annak privát üziben fogom megveregetni a vállát.)

A bulira két haverommal érkeztem, nem minden hátsó szándék nélkül. Tomi nagyon bír inni, ő ahhoz kellett, hogy segítsen megágyazni a durvulásnak egy kis alkohol bevitelével, Nándi háta meg akkora, mint egy IFA-plató, ő pedig arra kellett, hogy kettéharapja az ellent, ha véletlenül a teljes főiskolás focicsapat ki szeretné taposni a belem, amiért paraszt vagyok a nőikkel. Így álltunk fel, aztán némi szíverősítő elfogyasztása után belefogtam a tudományos kísérletbe.

A módszert szintén nem akartam túlbonyolítani: tíz csajnál próbálkozok be ezzel az arcpirító szöveggel, aztán lelépünk, mielőtt ez a tíz egymásra találna, hogy kibeszéljék, mekkora szarszemét szarember vagyok. Nagy levegő, indulás!

Az első próba még nem volt túl hiteles. A pultnál egymást taposó embertömegben találtam egy lányt, aki pipiskedve próbálta túlkiabálni a zenét. Feltételeztem, hogy Gusztinak is belefért anno egy köszönés, úgyhogy én is egy sziával kezdtem, majd a "jössz dugni?" felénél hirtelen elszállt belőlem a bátorság, így az alapvetően surmó kérdés olyan erőtlenre sikerült, hogy nagyjából úgy nézhettem ki, mint egy zavart szexuális gonosztevő. Nem is forszíroztam a dolgot; a csaj döbbent arcát válasznak vettem, aztán odébb toltam a biciklit. Gyere Tomi, ehhez még innunk kell!

Két feles vodka után megráztam magam, aztán a következő alanynál becsületesen kivágtam a rezet. A lány nemet mondott, majd elnevette magát. Egy határozott "hát ez mi volt, te srác?"-ot véltem kihallani a nevetéséből, az arcán elnyúló mosoly viszont arról árulkodott, hogy "ha viccnek szántad a dolgot, vettem az adást". Fura módon az ezt követő négy lánynál is ugyanezt a visszajelzést kaptam. Ezeket persze nem könyvelhettem el sikernek, de egyik visszautasítás mögött sem a "húzz már a picsába!"-dinamizmus munkálkodott, inkább az a pironkodós, meglepődős fajta. Határozottan úgy éreztem, hogy később bármelyik lányhoz visszamehetnék valami konszolidáltabb szöveggel. A zsebemben tudtam a figyelmüket.

Nézés van

Közben elkezdtem eltérni a metódustól. A sokadik tesztalanyhoz még úgy léptem oda, hogy a köszönést egy bók követte és csak ezután invitáltam az illetőt szexuális interkurzusra. Tudom, ez így már nem is annyira ortó, de azért a kulturált ismerkedéstől még így is távol áll. Mire eljutottam idáig, már a kiállással sem volt baj. Az esélytelenek nyugalma ereszkedett rám. Úgy hívtam dugni a lányokat, mintha csak azt kérdezném meg tőlük, milyen napjuk volt, és hirtelen furcsa dolog történt.

Előbb kicsit beszélgessünk! – válaszolta nevetve a nyolcadik betámadott csaj, ezt a választ pedig már simán be lehetett húzni egy fél pontnak. Ugyan a következő úgy elküldött, hogy egy kicsit még bele is vörösödtem, de az utolsó vizsgálati alanytól megint begyűjtöttem egy fél pontot. A két fél pont az már egy egész, ugyebár, ráadásul határozottan úgy éreztem, hogy a kísérlet második felében megkérdezett lányok bármelyikéhez visszamehetnék repetáért. Totál benne volt a pakliban, hogy ha sikerülne szerepben maradnom és villantanom mellé némi vagány jófejséget, közülük több sem ellenkezne, ha hívnék egy taxit és a csevejt a lakásomon folytatnánk.

Nem akartam ennyiben hagyni az estét. Elhatároztam, hogy megcsinálom a nagy finálét és a módszert letesztelem a buli legjobb nőjén. Felálltam a DJ pult melletti emelvényre és végigpásztáztam a tánctéren. Egy oszlop mellett kiszúrtam egy hosszú, barna hajú lányt, aki két barátnőjével együtt illegette magát a zene ütemére. Fehér topban és valami iszonyatosan szűk farmerban volt, ami alig ért föl a csípővonaláig, és amikor azt mondom, alig, akkor konkrétan arra gondolok, hogy nagyjából egy centi lehetett a csaj szeméremdombja és a farmerje legfelső gombja között. Te talán azt mondod, közönséges, szerintem viszont akkora dög, hogy az ágy fejtámlája adja a másikat.

Na most képzeld el!

Nem is spiláztam túl a dolgot. Kettéválasztottam a tömeget, mint Mózes a Vörös-tengert, odaléptem hozzá és levágtam neki a szöveget, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Szia! Te valami elképesztően szexi vagy! Jössz dugni? A barátnői szemmel legyilkoltak, ő meg csak állt leforrázva, aztán kaptam tőle egy határozott nemet, majd ment tovább a táncika. A csaj közelről még brutálisabb volt, ezért eldöntöttem, hogy nem állok meg ennyinél. Megkerestem Tomit, aki éppen a sokadik vodkát szippantotta magába - meg sem látszott rajta amúgy -, karon fogtam és odavittem a barna démon mellé.

Próbáltam minél szemtelenebb mosolyt erőltetni az arcomra, és megkérdeztem tőle: Benne lennél egy hármasban velünk? Tudod, szendvics meg ilyenek… A barátnői nem bírták nevetés nélkül, de neki már láthatóan nem jött be ennyire a poén. Az, hogy megúsztam egy visszafogott nemmel, valószínűleg annak volt köszönhető, hogy nem akart jelenetet rendezni a tánctér közepén.

Van abban valami felszabadító, ha nem kell disztingválnod. Elvégre én voltam az a pacák, aki a harmadik mondatával dugni hívta ezt a csajt, innen pedig már nem nagyon volt hová süllyedni. Karon fogtam hát Nándit is, odakísértem a lányhoz, aztán csak annyit kérdeztem: És vele? Tudod, mi volt a válasz? Az, hogy "Te nem vagy normális!", és – most figyelj – egy mosoly, amit talán még műholdról is lehetett volna látni, ha történetesen nem egy félhomályos diszkóban ereszti el a tulajdonosa.

Uram, a NORAD jelenti...

Az lehet – válaszoltam, aztán egy időre kiszálltam a szituból, de csak azért, mert ebből a mosolyból már tudtam, hogy a hal horogra került. Egy fél óra múlva tűnt fel, hogy bárhol is ácsorgok éppen, ez a lány ott táncikál a közelben. Úton a mosdóba valaki hirtelen megsimogatta a vállam, és amikor visszanéztem, ott állt előttem a csípőfarmer, a fehér top, egy döbbenetes szexuális kisugárzás és ugyanaz a mosoly, ami az előbb jelezte, hogy érdemes volt tizenkilencre lapot húzni. Végül öt perccel később az egyik sarokban alkalmam nyílt kipróbálni, befér-e a kezem a nagyon szűk farmer és a pucér fenék közé. Befért.

Azzal sem maradok adós, hogy mit tanultam ebből a nagyon khemény emberkísérletből; a genetika vicces dolog. Először is, ha úgy viselkedsz, mint egy alfahím, úgy mész oda a lányokhoz, mintha tudnád, hogy igazából nekik lesz szerencséjük a te génkészleteddel, nem pedig fordítva, azt fogják feltételezni, hogy ez így is van. Másodszor, ha tudod, mit akarsz és nem vagy rest ezt ki is mondani, szignifikánsan megugranak az esélyeid arra, hogy meg is kapod azt. Harmadszor pedig - és ennek a notórius jófiúk és széplelkek nagyon nem fognak örülni -, a legtöbbünknek valahol a lelke mélyén ott fészkel az ösztönlény.

Másnap megkérdeztem a lánytól, hogy működhetett nála ez a tuskó módszer. A válasza egyetlen mondattal igazolta a kísérlet fenti megállapításait: Láttam, hogy olyan srác vagy, aki megszerzi, amit akar.

Lefordítva férfinyelvre; nem bunkónak kell lenni, csak bátornak. Ennyi a titok. Gusztinak csak félig volt igaza.

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon