Mindenkinek van olyan sztorija, hogy (nem is feltétlenül csak) nagylétszámú cégnél dolgozgatva szembejön a kényes jelenség; valaki stabilan BÜDÖS.

Ilyenkor elkezd életre kelni a történet, és megindul a hát mögötti susmus, létrejönnek a fasza becenevek, hogy

“büdösjózsi”, meg “szagosmarcsika”,

ami rövidtávon remek szórakozás a kirekesztő arcok számára, hosszabb távon azonban komoly szervezeti probléma, ha mondjuk egy remek open office-ban mellettünk ül egy olyan csapattárs, aki csípős ecetszagot áraszt magából a műszálas pulcsijával nagy egyetértésben. Lehet, hogy nem is tud róla, mert rossz a szaglása, de lehet, hogy igénytelen és leszarja.

A probléma akkor kezdődik, ha vagyunk annyira intelligensek és kifinomultak, hogy ne merjük szóvátenni ezt az ügyet az illetőnek, így védhetetenül magunkon tartjuk a napi szintű támadást. Mert ugye mondjuk 70-es IQ-val elég egyszerű egy olyan front nyitása, hogy

“debüdösvagygecó”,

de hat áltlános felett figyelünk embertársaink lelkére, ezért kényesen kerüljük a kérdést. A téma elég szenzitív, szóval inkább poshadunk ebben a kínos patthelyzetben, ami egyre elviselhetetlenebb lesz.

Neked van büdös kollégád?

Mert ugye nem akarjuk megbántani. Hogy számára is kiderüljön, hogy büdös. Hogy aztán azon rágódjon, hogy ez ciki, sőt ezt eddig mindenki tudta, és a háta mögött már biztos folyamatosan téma volt, mire volt bárkinek bátorsága szóvá tenni. Hogy ő azóta nyilván el van könyvelve büdöskének. És büdöskének lenni nagyon rossz dolog. Annak lenni tényleg rossz dolog, de ami még rosszabb: benne maradni, és emiatt súlyos szexiség- és jófejségpontokat bukni a társaságban, rossz megítélésnek örvendeni, kiközösítést elszenvedni, kimaradni a jó közösségi programokból, elszontyolodni és nem tudni mire vélni, boldogtalannak lenni, nehezen becsajozni, antiszociálissá válni, befordulni és az életet utálni. Na az a legrosszabb, ami történhet.

Tegyük fel, hogy vannak barátaink, akik a téma kellemetlenség-fakrota ellenére bevállalják, hogy

“haver, nem bántásból, de nem túl jó az illatod, kéne egy kis deo!

Na, akkor nagyon örüljünk, hogy ilyen arcok vesznek minket körül, és akkor mondjuk hosszútávon megúsztuk a problémát. De lehet, hogy nincsenek ilyen haverjaink, mert olyan irodában dolgozunk, ahol nincs életreszóló közösködés, kicsit hidegebb a hangulat, vagy politikailag túl korrekt arcok vesznek minket körül, ÉS NEM SZÓL SENKI! Kőpara! Ne csináljátok ezt, mert ez sokkal súlyosabb probléma, mint gondoljátok.

Tiszteljétek meg a kollégáitokat/barátaitokat, hogy segítetek nekik ebben a helyzetben, és felhívjátok a figyelmét, hogy biztos nem tud róla és nem érzi, de fontos, hogy tudja, hogy kéne kicsit tolni a potmétert jobbra a testszag - illat tengelyen, legalább a nulla pontig, de az sem baj, ha előbb-utóbb kicsit illatosba visszük a figurát.

ÚÚÚ, EZ NAGYON CIKI, HOGY KÉNE MEGMONDANI NEKI?

Egy elég korrekt közeli baráti viszonyban ez nem kérdés, odaállsz, és érzitek mindketten, hogy ez egy jó dolog, hogy ezt elmondjátok a másiknak, mert ezért hálásnak kell lennünk. Egyáltalán nem biztos, hogy tehetünk róla, és hogy érezzük, szóljon már a haver, ha baj van! Meg ne sértődjünk, ha ez a helyzet kialakul, örüljünk neki!

Egy kollegiális viszonyban már sokkal nehezebb a helyzet, mert nincs meg az az intimitás a viszonyotokban, hogy feltételezett sérülés nélkül megúszhatónak tűnik, de még a kis sérüléssel is jók vagyunk, megéri. Ez a kellemetlenség-faktor: mindkét félnek kínos, de ez olyan, mint egy fogtömés: lehet, hogy egy kicsit fáj pár óráig, de utána jó lesz a fog.

Állj elé, figyelj arra, hogy ketten legyetek, ne szégyenítsd meg nagy társaságban, és az egészet vedd nagyon könnyedre és gyorsra:

“Figyelj haver, mostanában valószínű erősebben izzadsz, és valószínű, hogy nem érzed, ezért cimboraként szólok, hogy van egy ilyen helyzet, kéne kezdeni vele valamit. Csak ezt akartam mondani. Délután jössz az X meetingre egyébként? Biztos megint ott lesz a Gabesz, és jönnek a béna kamu sztorik, hogy miért nincs meg a melóval...

Szépen elkened a végét, és jó lesz.

Az üzenet átmegy, nem hagyod benne forogni, hanem már túl is léptetek rajta, és remélhetőleg meg is oldódott. Ha nem, akkor eggyel később már mehet egy emlékeztető kör, hogy

“Tudod, múltkor volt az a beszélgetés az izzadásról, emlékszel, ugye? Na, az még mindig gond, tudok valamiben segíteni? Szólj nyugodtan, ha igen!

Ha ez sem segít, akkor valószínű, hogy nem elég képzett a kolléga, így nyugodtan lehet menni a harmadik szintre, ami a:

“Hallod, fater, elég rossz a szagod, léci kezdj vele valamit, mert zavar mindenkit, és nem jó a közeledben lenni”.

Hidd el, ha valakinek kell a harmadik szint, azt nem kell félteni ebben a helyzetben, mehet neki keményen a mondás.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

A cipőkollekció, melyben kompromisszumok nélkül lehetsz szabad, egyedi és vagány

Menhelyről? Tenyésztőtől? Honnan legyen kutyád?

A Függőleges erdő építésze most buddhista gyűrűkertet tervez

További cikkeink a témában